Jósafát

1997. november 27, csütörtök

Alapige

„Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. Utána a fia, Jósáfát lett a király, aki erősen tartotta magát Izráellel szemben. Csapatokat rendelt Júda megerősített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában, meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el. Az Úr Jósáfáttal volt, mert ősének, Dávidnak a korábbi útjain járt, és nem kereste a Baalokat, hanem atyja Istenét kereste, és az Ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint. Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagy lett. Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat. Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, BenHailt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Mikájehút, hogy tanítsanak Júda városaiban, Léviták is voltak velük: Semajá-hú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú, és TóbAdónijjá léviták, és velük együtt Elisámá és Jehórám papok. Tanítottak tehát Jú-dában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.”
1997. december 11, csütörtök

Alapige

„Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen. A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak hódoló ajándékot és adót ezüstben; az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezerhétszáz kost és hétezerhétszáz kecskebakot. Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdá-ban. Sok készlete volt Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt. Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott. Hozzá volt beosztva Jehóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel. Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikri fia, aki önként állt az Úr szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. Benjáminból való volt Eljádá, vitéz férfi, akihez kétszáz-ezer íjász és kerekpajzsos tartozott. Hozzá volt beosztva Jehozábád, akihez száznyolcvanezer hadi szolgálatra fölszerelt ember tartozott. Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.”
1998. január 15, csütörtök

Alapige

„Jósáfátnak már nagy volt a gazdagsága és dicsősége, amikor Aháb sógorává lett. Néhány év múlva elment Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és marhát vágatott le neki meg a vele levő hadinépnek. Majd arra biztatta őt, hogy vonuljon vele együtt Rámót-Gileád ellen. Aháb, Izráel királya azt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek, akárcsak te, és az én népem, akárcsak a te néped; veled leszünk a háborúban!”
1998. január 22, csütörtök

Alapige

„Jósáfát azonban ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az Úr igéjét! Izráel királya azért összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte őket: elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert Isten a király kezébe adja azt! Jósáfát azonban ezt mondta: Nincs itt az Úrnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk? Izráel királya így felelt neki: van egy ember, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Mikeás, Jimla fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király! Ekkor Izráel királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Mikeásért, Jimla fiáért. Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján. Ott ültek Samária kapubejáratánál a téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük. Cidkijjáhú, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól az Úr: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod! A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Az Úr a király kezébe adja azt! A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Mikeást, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, és ígérj jót! De Mikeás így felelt: Az élő Úrra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond. Amikor a királyhoz érkezett, a király megkérdezte tőle: Mikeás! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ő így felelt: Vonuljatok föl, és járjatok szerencsével! A kezetekbe kerül. A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem az Úr nevében? Erre ő így felelt: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Az Úr pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki békével! Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat?”
1998. február 12, csütörtök

Alapige

“Mikeás pedig ezt mondta: Halljátok az Úr igéjét! Láttam az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. És ezt mondta az Úr: Ki fogja rászedni Ahábot, Izráel királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. De előlépett egy lélek, megállt az Úr előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az Úr ezt kérdezte tőle: Hogyan? Az így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az Úr pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! Íme így adott az Úr hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az Úr kimondta vesztedet. Ekkor odalépett Cidkijjáhú, Kenaaná fia, arcul ütötte Mikeást és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem valamerre az Úr lelke, és csak veled beszél? Mikeás így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz. Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok Mikeást, vigyétek Ámón városparancsnokhoz és Jóás királyfihoz, és mondjátok: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel és vízzel, amíg békében vissza nem térek! Mikeás így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az Úr beszélt általam. Majd ezt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!”
1998. február 15, vasárnap

Alapige

“És felvonult az Izráel királya és Jósáfát, Júda királya, Rámót-Gileád ellen. És ezt mondta Izráel királya Jósáfátnak: Én a ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra, te azonban öltözzél fel a ruhádba! És megváltoztatta az Izráel királya az ő ruháját, és így mentek a viadalra. Szíria királya pedig meghagyta az ő szekerei parancsnokainak: ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. És amikor meglátták a szekerek parancsnokai Jósáfátot, ezt mondták: Ez az Izráel királya! Körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósáfát, és az Úr megsegítette őt, és az Isten elfordí-totta azokat tőle, mert amikor látták a szekerek parancsnokai, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták. Egy férfi pedig kifeszítette kézívét csak úgy találomra, és eltalálta az Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Akkor ő ezt mondta a kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki engem a táborból, mert megsebesültem. És az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állt a Szíriabeliek ellen estig, és naplementekor meghalt.”
1998. február 19, csütörtök

Alapige

“Visszatért azért Jósáfát, Júda királya az ő házához Jeruzsálembe épségben. És eléje ment Jéhú próféta, a Hanáni fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: Avagy az istentelennek kellett-e segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened. Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, mert a földről kivágattad az Aserákat, és az Istennek keresésére adtad magadat. És Jósáfát egy ideig Jeruzsálemben maradt, azután kiment a nép közé, Beérsebától egészen Efraim hegységéig, és megtérítette őket az Úrhoz, az ő atyáik Istenéhez. És rendelt bírákat azon a földön, Júdának minden erős városaiba, városonként. És ezt mondta a bíráknak: meglássátok, amit cselekedtek, mert nem ember nevében ítéltek, hanem az Úrnak nevében, aki az ítéletben veletek lesz. Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek, mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel.”
1998. március 26, csütörtök

Alapige

„Történt ezek után, hogy eljöttek a Móáb fiai és az Ammón fiai, és velük mások is az ammóniták közül Jósáfát ellen, hogy hadakozzanak ellene. Eljöttek pedig a hírmondók és megmondták Jósáfátnak: a tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened Szíriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engédi. Megfélemlett azért Jósáfát, és az Urat kezdte keresni, és az egész Júda országában böjtöt hirdetett. Azért felgyűltek a Júdabeliek, hogy az Úr segítségét keressék. Júdának minden városaiból is jöttek, hogy az Urat megkeressék.”
1998. április 23, csütörtök

Alapige

„És megállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az Úr házában az új pitvar előtt. És ezt mondta: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki uralkodsz a pogányok minden országán? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincs, aki ellened megállhatna. Oh mi Istenünk! Nem te űzted-e ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adtad-e azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökre? És laktak azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, ezt mondván: Amikor veszedelem jön mireánk, háború, ítélet, dögvész vagy éhség, megállunk ebben a házban előtted (mert a te neved e házban van), és amikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságunkban: hallgass meg és szabadíts meg minket. És most ímé az ammoniták, a moábiták és a Szeir hegyén lakozók, akiknek földjén nem akartad, hogy átmenjenek az Izráel fiai, mikor Egyiptom földjéből kijöttek, hanem mellettük mentek el és nem pusztították el őket; Ímé ezért azzal fizetnek nekünk, hogy ellenük jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, amit örökségül adtál nekünk. Oh mi Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink.”
1998. április 30, csütörtök

Alapige

„Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt. Akkor rászállt az Úr Lelke a gyülekezet jelenlétében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, az Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt, és megszólalt: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, meg te, Jósáfát király! Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. Holnap induljatok ellenük! Ők a Cic-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél, a Jerúélpuszta előtt találkoztok velük. Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr! Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat. A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték az Urat, Izráel Istenét.”

Oldalak