INKÁBB VÁLASZTOTTA

2007. május 20, vasárnap

Hangfelvétel: 

Alapige

Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.

Imádkozzunk!
Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged és hisszük, amit mondtál, hogy te magad vagy az út, az igazság és az élet.
Köszönjük, hogy aki veled a hit által kapcsolatba kerül, az tőled életet kap. Elvehetetlen, teljes, örök életet.
Köszönjük, hogy igéddel te magad támasztod életre a lelkileg halottakat. Kérünk, hogy végezd ezt közöttünk is, és használj minket eszközödül, hogy általunk is végezhesd.
Segíts most úgy elcsendesednünk, mint akik tudjuk, hogy előtted állunk és tőled szeretnénk útmutatást, örömhírt, bátorítást, feladatot kapni.
Ámen.

Délelőtt ennek a mondatnak a folytatásáról volt szó, hogy hit által mi-mindent tett Mózes. Láttuk, hogy a felnőtt Mózes Istentől kapott nagy ajándéka az a bátorság volt, hogy inkább választotta azt, amit Isten bízott rá, Isten kínált neki, Isten parancsolt, mint amit a körülötte levő hitetlen világ. Boldog ember az, aki ma is újra és újra inkább választja azt, ami Istentől való, és semmiképpen nem választja azt, ami a világból, végső soron az ördögtől való.
Most ennek a délelőtti szakasznak az előzményéről szeretnék egészen röviden szólni. Nem a felnőtt Mózes bátor döntéseiről, mint jó példáról, hanem a kicsi Mózesnek a sorsáról.
Emlékszünk rá, délelőtt is elhangzott, hogy a fáraó elrendelte, hogy minden újszülött zsidó fiút meg kell ölni, hogy ne szaporodjon a nép. Mózes szülei azonban nem féltek a király parancsától — ahogy itt olvastuk —, és elhatározták, hogy megmentik ennek a kisfiúnak az életét.
A legtöbben ismerjük a történetet. Otthon rejtegették, aztán amikor három hónaposan annyira megerősödött a hangja, hogy kihallatszott a sírása, és a katonák járták a zsidó házakat, és ha gyereksírás volt megnézték: fiú-e vagy leány. Féltek már otthon rejtegetni, akkor támadt ez a remek ötletük, hogy mózeskosarat kell készíteni. Az édesapja gyékényből font egy kis kosárkát, kívül-belül szurokkal vízhatlanná tette, még be is fedték és kitették a Nílus partján egy nádasba, ahonnan nem sodorja el a víznek az árja.
Ott volt bennük az a reménység, hogy hátha túléli ezt a gyermekgyilkos korszakot, hátha Isten megmenti ezt a kisgyermeket. Biztonságból őrséget is állítottak. Mózesnek a nővérkéje, aki olyan nyolctíz éves lehetett akkor, figyelte a fejleményeket, és azt az utasítást kapta, hogy ha bármit észlel a kosárka körül, akkor szóljon a szülőknek.
Azután arra jött a fáraó lánya. Az ember megrémül, hogy éppen a fáraó lányának kellett arra sétálnia, éppen akkor rázendített a kisfiú. A hang irányába mennek, felfedezik a gyermeket, és elolvad a szíve. Megtetszik neki ez a kicsi, és fiává fogadja.
Kiderül, hogy hosszú ideig a tulajdon édesanyja táplálhatja és nevelheti. Ez már mindenkképpen Isten munkája. Vagy kezdettől fogva Isten munkája?
Ebből a történetből most csak ezt az egyetlen gondolatot szeretném kiemelni, hogy akit Jézus emberölőnek nevezett, az az ördög mindent elkövet az élet ellen, a fizikai és a lelki élet ellen is. Isten viszont mindenképpen életpárti és mindent megtesz azért, hogy emberek életben maradjanak, és új életre jussanak.
Ő adott bátorságot ennek a hívő szülőpárnak, Ő tette lehetővé, hogy életben maradjon a kis Mózes akkor, amikor sok kicsi fiút meggyilkoltak. Ő adta ezt a jó gondolatot, hogy mózeskosár készüljön, és innentől kezdve tovább is Ő irányította az eseményeket. Ő irányította a gyilkos parancsot kiadó fáraó lányának a szívét is, hogy szívébe fogadja ezt a kicsikét, és így történhetett meg az, hogy az egyiptomi uralkodó udvarában nevelkedett fel művelt emberré Mózes, aki később Isten kezében lett eszköz.
Itt most ugorjunk az Újszövetségre. Ki mondta azt, ki foglalta össze így a programját, hogy „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.”? Jézus Krisztusban jött egészen közel hozzánk ez az új élet. Ő tette hozzáférhetővé minden benne hívő számára.
Hogyan ajándékozza Ő ezt az életet? A János evangéliuma 5. részében részletesen szól erről Jézus. Csak a 25. verset olvasom: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.”
Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus a hallgatóit halottaknak minősíti. Így lehetne megszólítani a hallgatóságot: Kedves halott testvéreim! Ha azt az igét, amit Jézus mond, befogadjátok, meghalljátok, akkor lelki halottakból életre támadtok.
Pál apostol ezt nagyon komolyan vette és az efézusi gyülekezetnek egyenesen ezt írja: „Titeket is életre támasztott, akik halottak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt.”
És hogyan támasztja életre Jézus azokat, akiket akar? Az Ő igéjével. Hangzik az ige, és aki arra odafigyel, és úgy hallgatja, mint Isten szavát, ahogy a thesszalonikaiak tették, befogadja, és komolyan veszi, abban ez új életet támaszt. Isten teremtő szavaként működik, újjáteremti, új életre támasztja a hívőket.
És minket erre bátorít most Isten igéje, hogy egy olyan világban, amelyikben a gonosz egyre rafináltabban gyilkol és pusztít, és igyekszik megakadályozni, hogy emberek életre jussanak, Jézus Krisztus kínálja az élet ajándékát, s akiket életre támasztott, azokat használja abban, hogy másoknak is továbbadják az élet igéjét.
A halottnak nem működnek az érzékszervei. Nem hall, nem lát, nem mozog. A lelkileg halott ember nem hallja Isten igéjét, nem érti azt, még ha bele-bele olvas is a bibliába, és nem tud tenni semmit Isten parancsára. Akit Ő új életre támaszt, annak kinyílik a szeme, az előtt megnyílik a Szentírás. Az érteni kezdi mi az Istentől kapott feladata. Képes engedelmeskedni Istennek sokszor önmaga és mások ellenére is. Eközben öröme van, és továbbadja az életet.
Vannak, akik életüknek azt a részét, amit Jézus nélkül töltöttek, nem is tekintik igazán életnek. Egy lelkipásztor mondta el, hogy amikor megválasztották abba a gyülekezetbe, ahova került, kiment a temetőbe és tanulmányozta a sírköveket. Milyen nevek vannak rajta, nem haltak-e meg túl sokan korán, és milyen sírfeliratok vannak. Talált egyet, ami így hangzott:

„Itt nyugszom e hant alatt
Az életem elszaladt.
Huszonhét évet éltem csupán
Jézusomat várom ezután.
Juhász Gáspár a nevem
Ha jót akarsz, higgy velem.”

És felderült a szíve, hogy végre egy evangéliumi szellemű sírfelirat. Nem olyan pogány gondolatokat tartalmaz, mint sok kőbe vésett mondat. Egy hívő ember.
Hazamenve, az anyakönyvben előkereste, hogy abban az esztendőben ki volt ez a Juhász Gáspár, aki huszonhét éves korában meghalt, és így tesz bizonyságot a sírkövére írt néhány mondat. Talált abból az évből egy Juhász Gáspárt, aki meghalt, de az egy nyolcvanhét éves bácsi volt.
Aztán utána érdeklődött és elmondták neki. Igen, a Gáspár bácsi hatvan éves volt, amikor pogányból keresztyén lett. Ő mondta így: addig pogány volt. Hitetlenből hívő lett és azt mondta, hogy ezt írják majd a sírkövére, mert az a hatvan év a halál korszaka volt, az nem volt élet, hanem az volt az élet, amikor az Úr Jézussal összekötötte az életét. Az utolsó huszonhét év érdemli meg ezt az elnevezést, hogy élet.
Amikor Jézus életről és halálról, lelkileg holtakról és lelkileg életre támasztottakról beszél, akkor ugyanerre gondol. Ami nélküle van, az a halál jegyében zajlik, ami vele szövetségben, közösségben történik, azt lehet életnek nevezni. Mert Ő nemcsak azt mondta, hogy életet hoz, hanem azt is, hogy Ő maga az élet. És tudjuk Pál apostoltól, hogy aki erről bizonyságot tett: „Mivel nekem az élet Krisztus, még a meghalás is nyerség.”
Jézus a hallgatóit ezúttal úgy szólította meg: kedves halottak! Aki közületek meghallja az igét, az élni fog. Vajon nem így kellene-e a gyülekezetet is megszólítani: kedves halott és már élő testvéreim! És akik még halottak, új életre támadhatnak. Akiknek Jézus már új életet adott, továbbadhatják ezt az életet.
Ma este csak ennyit szerettem volna elmondani igénkről. Mert mint ahogy azt előre bejelentettem, szeretettel köszönthetjük körünkben dr. Csuni Csungát, indiai keresztyén orvos testvérünket, és dr. Erdélyi Dánielt, akit családjával együtt ők meghívtak Indiába, és ehhez az úthoz a mi gyülekezetünk is szeretne hozzájárulni imádsággal is, meg anyagilag is. És hogy pontosabban lássuk, halljuk mi is történik ott abban a kórházban, és hova hívják ezt a kedves kis családot, ezért jött ő el ma este, hogy beszámoljon, és néhány képpel is illusztrálja azt a munkát, amit ők ott végeznek.
Átadom a szót most nektek, és a végén befejezzük imádsággal és a Mi Atyánkkal, meg egy énekkel.
Úgy gondolom, ha két orvos van egy kórházban, és ha átmenetileg még kettő érkezik, akkor az nagyon nagy segítség lehet. Ha ennyire összeforr az orvosi munka és az evangéliumról való bizonyságtétel, akkor meg külön ajándék, ha két hívő orvos érkezik oda. Nem kell ezt tovább magyarázni, milyen nagy esemény és mennyire indokolt, és fontos. Isten helyezze mindannyiunk szívére ezt, tudjunk ezért imádkozni. Egy hónap múlva sor kerül erre, és ha kimentek, azt követően is kísérje az ő munkájukat az imádságunk. Amennyi a gyülekezet erejéből telik, szeretnénk ezt anyagilag is támogatni.
Végső soron egy családnak a tagjai vagyunk mi, Isten gyermekei nagy családjának, akik egy Úrnak akarunk engedelmeskedni, ez pedig Jézus Krisztus.

Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus magasztalunk téged azért, mert szerte jártál jót tenni. Könyörülj rajtunk, hogy ebben is tudjuk és merjük követni példádat.
Könyörgünk az ott kinn dolgozó testvéreinkért, és azokért, akik között szolgálnak.
Kérünk, adj felülről való bölcsességet, helyes döntéseket, védelmet és áldást Erdélyi Dánielék szolgálatára is.
Köszönjük neked a mai napot, kérünk, hogy ami tőled való volt, hadd maradjon meg a szívünkben és minden ige gyökeret verjen, és gyümölcsöt teremjen.
Segíts mindnyájunkat a magunk körében, a magunk módján neked engedelmeskedve szolgálni másoknak.
Ámen.