MIT KAPOTT A HÍVŐ? II.

1996. november 03, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Hangfelvétel: 

Alapige

„Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lett nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul.”

Imádkozzunk!
Mindenható Istenünk, dicsőítünk azért, mert ebben lett nyilvánvalóvá irántunk való szereteted, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy ne semmitmondó szólam maradjon ez a számunkra, hanem hadd legyen ez olyan nagy felismeréssé mindannyiunk életében, ami elegendő ahhoz, hogy egy életen át táplálja a hálánkat, az örömünket, békességet és reménységet adjon nekünk.
Kérünk, engedd ezt a titkot ma világosabban megértenünk. Hadd váljék ez a te csodálatos nagy tetted mindannyiunk számára egészen személyes valósággá. Segíts minket ezt hittel megragadni, komolyan venni és ennek a gazdagságából élni.
Könyörgünk hozzád, hogy minden méltatlanságunk ellenére szólj hozzánk most türelmesen, kegyelmesen. Szentlelked tegye számunkra világossá mindazt, amit mondasz. Kérünk, hogy ne csak beszéd hangozzék itt, hanem közben cselekedj velünk, akiknek olyan nagy szükségünk van arra, hogy kezedbe vedd életünket.
Könyörgünk hozzád, ezen a vasárnapon különösen adj vigasztalást gyászoló testvéreinknek, és a nemzeti gyász alkalmából adj reménységet nekünk, ha a népünk jövendőjére gondolunk. Könyörülj rajtunk, hogy merjünk végre egyedül benned reménykedni és tőled várni szabadulást, lelki ébredést, áldást, megújulást. Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan elkezdjük ezt az egészen újat veled személyes életünkben. A sok kicsi összeadódva hadd legyen hatásos az egész társadalomra.
Könyörülj rajtunk, hogy ne másoktól várjuk, hogy valamit javítsanak a sorsunkon, hanem tőled várjuk, és magunk is kezdjük el azt, amit feladatunkká tettél.
Kérünk, beszélj velünk meggyőzően, mozgósíts minket. Hadd legyünk mindnyájan Szentlelkedtől irányított emberek. Hadd váljunk Lelked által igazi egységes közösséggé, akik egyfelé húznak, akik azt akarjuk, amit te akarsz. Az ének szavaival könyörgünk: Segíts minket most is akaratodat tanulnunk, útaidban járnunk, oltalmad béfedezzen, kedvünk kedved szerint légyen.
Ámen.

Folytassuk a múlt vasárnap elkezdett felsorolást: mit kap a hívő ember Istentől az újjászületésben? Mi az a gazdagság, amit mindannyiunknak kínál a mi Urunk, mi az, ami nélkül okkal szűkölködünk, amíg Jézus nélkül élünk, és mi az, ami már a miénk, csak sokan nem tudják, hogy milyen gazdagságot kaptak, és ezért nem használják azt?
A múltkor láttuk, hogy Isten első és legfőbb ajándéka, hogy a hívőnek magát Jézus Krisztust adja. „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk.” (Róm 8,32)
Isten szándéka az, hogy mindent nekünk ajándékozzon, de csak Jézussal együtt kaphat a hívő mindent. Nos, mi ez a minden?
Mai igénkben négy újabb ajándékot említ meg a mi Urunk: „Jézus Krisztus adatott nekünk Istentől: bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul.” Nem kell megijedni, hogy ezek elvont teológiai fogalmak. Ezek nem fogalmak, hanem ez a hívő ember gazdagságának egy része. Olyan kincsek, amikkel egymást is gazdagíthatjuk. Melyik mit jelent?
1) Jézus adatott a hívőnek bölcsességül. A bölcsesség mind az Ó- mind az Újszövetségben azt a képességet jelenti, hogy valaki különbséget tud tenni az Isten szerinti jó és rossz között, és mindig a jót választja, és teszi is. Amikor valaki tud disztingválni, mégpedig aszerint dönt, hogy Isten szerint mi jó és mi nem jó, és egy pillanatig sem kérdéses számára, melyiket választja. Mindig azt, ami Isten szerint jó, és már csinálja is. Akkor is, ha ezzel egyedül van abban a közösségben, ahol él, mert ez előfordul olykor. Akkor is, ha azt mondják rá: bolond vagy, mert így a rövidebbet húzod. Ő kész a rövidebbet is húzni, ha az az Istennek való engedelmesség. Mert hosszú távon nézi, a dolgokat. Nemcsak azt látja, pillanatnyilag mi hasznosabb neki, hanem azt nézi mi kedves Istennek, és tudja, hogy csak azon van áldás, s hosszú távon az fog igazán kamatozni.
Az ember ezt a képességét veszítette el akkor, amikor szakított a jó és gonosz tudásának a fájáról. Sokan a felszínes bibliaolvasás miatt félreértik ezt az igét, és azt mondják: Isten a tudás fájától tiltotta el az embert. Dehogy attól. Egyenesen biztatta, hogy ismerd meg ezt a teremtett világot, és használd, uralkodjál rajta. A jó és gonosz tudásának fájától, vagyis attól tiltotta el Isten, hogy az ember akarja megmondani, hogy mi jó és mi rossz. Ha bízik Istenben, akkor elfogadja az Ő minősítését. Amire Ő azt mondja: jó, - én is azt mondom. Amire Ő azt mondja: rossz, ne csináld, - nem is foglalkozom vele. Ez volt az édeni állapot.
Amikor az ember a maga kezébe vette, és azt mondta: nekem ne mondja meg senki, mi jó, mi rossz, majd én... attól kezdve elveszítettük azt a képességünket, hogy igazán tudjunk disztingválni jó és rossz között. Vagy ha érzékeli az ember a különbséget, nem tudja a jót választani, vagy ha még szeretné is választani, nem tudja azt megvalósítani. A Róm 7,18-ban írja Pál apostol: Tudom, hogy nincs énbennem, azaz a testemben semmi jó; mert az akarás megvan ugyan bennem, de a jó megvalósítására már képtelen vagyok. Ő becsületes ember volt. A magam erejéből legfeljebb addig jutok el, hogy látom: ez a jó, ezt szeretném csinálni, s aztán mégsem azt csinálom, mert a megvalósítására már képtelen vagyok. Sokszor nem is érzékeli az ember a jó és rossz, az igaz és hamis közti különbséget, összetéveszti, összemossa vagy elegyíti a kettőt, vagy ha esetleg látja is, nem tudja azt megvalósítani.
Hadd mondjak egy példát - sajnos sok hasonlót mondhatnék. Egyszer valaki amiatt panaszkodott: elveszítette a lelki békességét, és az utóbbi időben összezavarodtak a családon belüli kapcsolatai, és egyáltalán az emberi kapcsolatai is. Elment a kedve a bibliaolvasástól, templomba sem igen jár már. De nem jó ez így. Mi lehet ennek az oka? - Beszélgetés közben mellesleg említette meg, hogy egy idő óta jár egy úgynevezett ezoterikus körbe, ahol különböző okkult gyakorlatokkal is foglalkoznak. Megkérdeztem tőle: mióta vannak az említett kellemetlen tünetek? Amióta odajár ebbe a körbe. Tudta-e azt, hogy ott ilyen ördögi tanítás és gyakorlat is van? Tudta. Jónak tartja a Biblia ezt? Nem tartja jónak, rossznak tartja. Akkor nem kellene ezt esetleg mindenestől abbahagynia? - Miért kellene abbahagynom? Majd ha valaki meggyőz engem ennek a helytelenségéről.
Érzékeljük ezt a lelki tompaságot, hogy a bűn az ember értelmét meghomályosította, ahogy Pál apostol világosan beszél róla, hogy valóban nem tud különbséget tenni jó és rossz között? Majd, amikor ő maga kimondja: ez jó, az rossz, és nyilvánvaló az életében, hogy a rossznak milyen rossz következményei vannak, akkor erre az egyszerű, butának tűnő kérdésre: nem kellene akkor ezt abbahagyni? azt kérdezi egy értelmes, iskolázott ember: miért kellene abbahagyni? Majd, ha valaki meggyőz arról, hogy ez rossz. Mi fogja meggyőzni? Tönkrement a békessége, összezavarodtak a kapcsolatai, ő maga is nyugtalan, Istentől elszakítja. Tudja, hogy a Biblia szerint rossz... Abba kellene hagyni. - Miért kellene abbahagyni?
Ilyen nyomorulttá, szellemileg, értelmileg, akaratilag is ennyire erőtlenné váltunk, mióta Isten ellen fellázadtunk. Szó szerint így van, ahogy Pál apostol írja. Megsötétedett az ember értelmes is, és éppen ezt a bölcsességet veszítette el, hogy tudom, mi az Isten szerint jó és rossz, nem kell különösebben meggyőzni, hogy a jót válasszam. Azt választom, s nemcsak választom, hanem csinálom is, kerül, amibe kerül, mert nekünk a bűn világában ma már ez sokba kerül, de akkor is ezt választom, mert tudom, hogy ez a jó.
Az újjászületésben Isten az ember értelmét is megvilágosítja. Olvasunk az igében több helyen arról, hogy újfajta gondolkozással ajándékozza meg az embert. Képesek leszünk újra Isten szerint gondolkozni. Jézus Pétert azért dorgálta meg olyan keményen, mert nem az Isten szerint gondolkozott, hanem az emberek szerint. (A te nagy jó szíved félt engem a kereszthaláltól. Azért jöttem, az az egész küldetésemnek a célja. Ezt Péter nem értette. Nem tudott Isten szerint gondolkozni, hanem emberek szerint. Akkor tudott, amikor igazán újjá lett.)
Nos, Isten ezt az újfajta gondolkozást ajándékozza az újjászületésben - egyebek között. Jézus adatott nekünk bölcsességül, hogy ismét világosan lássuk mi, az Isten szerint jó és rossz. Ugyanakkor teljesen meg legyünk győződve arról, hogy nekünk az a jó, amit Isten jónak tart, és ha itt néha kényelmetlen, kellemetlen, hátrányos is ezt választani, pillanatig sem gondolkozom azon, hogy mit válasszak. Számomra nincs alternatíva. Azt akarom csinálni, amire Isten azt mondja: jó. És megnyugszik az ő áldása, lesz békesség, és használ mások számára is bennünket.
Ezért kérte ezt Salamon, amikor fiatalon Izráel királya lett. Nem ért ő ehhez. Mit kell csinálnia egy királynak? Isten azt mondta neki: kérj, amit akarsz, és megadom. „Adj a te szolgádnak bölcs szívet, hogy tudjak választást tenni jó és gonosz között, mert enélkül kicsoda kormányozhatja a te nagy népedet?” (1Kir 3,9) Isten azt mondja neki: mivel nem kértél gazdagságot, győzelmet, hosszú életet, megadom ezeket is, de mivel a legfontosabbat kérted, kapsz bölcsességet.
És amikor a Szentírás az érett hitű keresztyénekről szól, - éppen most volt napi igénk a héten -, ezt mondja: „Az érett korúaknak kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételben.” (Zsid 5,14)
Az érett hitű keresztyént az jellemzi: begyakorolta már, gyakorlottak az érzékei, hogy döntéshelyzetbe kerül, tudja, ez Isten szerint helyes, ez helytelen, tehát ki van zárva; ha kórusban tanácsolják nekem, hogy ezt csináljam, akkor sem. Azt teszem, ami Isten szerint helyes, azzal a szent meggyőződéssel, hogy csak ez lesz jó nekem is, meg az enyéimnek is. Amikor tud választást tenni, azt választja és cselekszi - ez a bölcsesség. Jézus Krisztusban ez is adatott a hívőnek.
Van-e neked már ilyen bölcsességed? Ha van, akkor használod-e? Mert gyakorlás közben finomul és fejlődnek az érzékeink - ahogy itt olvastuk. Hálásak-e a körülöttünk élők azért, hogy mi a Krisztusban, az újjászületésben kapott bölcsességünket használjuk az ő javukra is? Jönnek-e néha hozzád hívők, nem hívők, hogy mit szólnál ehhez a kérdéshez, mert nem tudok dönteni? Mered-e vállalni az Isten szerint helyeset, és azt szeretettel elmondani?
Ez nem azonos a világ szerinti ravaszsággal. Jakab levele részletesen szól arról, hogy van alulról való bölcsesség: ördögi, ravasz, huncut, és van a felülről való bölcsesség, az újjászületésben kapott: szelíd, békeszerető ... (Jak 3,17). Itt az utóbbiról - a felülről valóról van szó.
Engedjük, ha újonnan született emberek vagyunk, hogy kibontakozzék bennünk ez a Krisztustól kapott képesség, és használjuk ezt a bölcsességet!
2) Krisztus igazságul is adatott a benne hívőnek. Ez azt jelenti, hogy igazzá nyilvánítja Isten azt, aki Krisztusban hisz.
Az evangélizációs héten részletesen foglalkoztunk ezzel. Most nem akarom újra olvasni a Heidelbergi Káté 60. kérdésfeleletét sem, ami ezt világosan és pontosan leírja. Arról van szó, hogy Jézus Krisztus magára vállalta mindannyiunk bűnét, és kereszthalálával ténylegesen elszenvedte mindannyiunk büntetését. Isten ezt betudja nekünk. Hinni azt jelenti: ezt komolyan veszem. Én nyomorult ember komolyan veszem, hogy ez érvényes, és Isten ezzel nekem tulajdonítja Krisztus igazságát és szent voltát. Én magamban továbbra is bűnös vagyok, Isten azonban a Krisztusban - láttuk mit jelent ez a képes helyhatározó -, rajta keresztül látja a bűnöst, és ugyanolyan tisztának látja a Krisztusban hívőt, mint amilyen tiszta az Ő egyszülött Fia, Jézus. A hívők üdvbizonyosságának ez az isteni kijelentés az alapja. És ennek az üdvténynek, hogy mi Krisztusért igazak leszünk, a Krisztus feltámadása az alapja. Ő meghalt a mi bűneinkért, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. (Róm 4,25). Aki ezt hiszi, annak békesség tölti be a szívét, annak nem kell félnie semmitől. Az biztosítva van erre az életre és az örök életre. Ezért olvastam fel a Róm 5. részének az elejét, ahol az apostol ezt kifejti. „Megigazulván ezért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által...” - és folytatja, hogy mit jelent ez. Nem ellenkezem többé Istennel, nem félek tőle, nem gyanakodva gondolok rá, nem féltem magamat, meg a jövőmet, meg a fiatalságomat, a boldogságomat... Benne találtam meg magamat is, az életemet. A vele való közösség maga az élet. Gondoljunk a tékozló fiú példázatára: ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott. Mikor támadott fel? Amikor újra hazament és azt mondta: atyám, veled akarok maradni, ha lehet. Vétkeztem, bocsánatot kérek. Helyreállt a kapcsolat, feltámadott.
Amikor helyreáll a bűnbe esett ember kapcsolata Istennel, békessége van, mert Isten igazzá nyilvánította. Ilyen gazdagságot kap a hívő az újjászületésben. Tudatában vagyunk-e ennek? Komolyan vesszük-e ezt, hogy miközben naponta találkozunk a magunk erőtlenségével, bűnre való hajlamával, gyarlóságával, aközben naponta hálát adunk azért, hogy Isten a Krisztusért igazzá nyilvánított? A hívő örömének, hálájának, békességének ez a forrása.
3) Azt mondja az ige: Ő adatott szentségül is nekünk. A Biblia szerint szent az, aki egyrészt Isten mércéjével mérve is bűntelen, másrészt kizárólag Isten rendelkezésére áll. Félre van téve az Ő használatára. Szent az, aki bűn nélküli, tiszta, és aki mindenestől, kizárólag Isten rendelkezésére használható. Ilyen egyedül Jézus Krisztus volt ezen a földön. Ő bűn nélküli volt, és tökéletesen engedelmes volt az Atyának. És aki hittel Őt befogadja - gondoljunk múlt vasárnapi igénkre: lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben - azt is szentnek látja Isten, a benne lakozó Krisztusra való tekintettel. Nem kell hosszadalmas szentté avatási szertartás. Szentté avatja Isten azt, aki Krisztust hittel befogadta. (Gal 5,25)
Így szólítja meg Pál a gyülekezetben a hívőket. Aztán elsorolja bűneiket és megdorgálja őket. Ti, a Korinthusban lakó, a Krisztusban hívő szentek... kezdődik a levél. Utána megkapják a fejmosást is, mert a szent emberben a Krisztus bűn nélküli természete is benne van már az újjászületés által, de ő természete maradt ugyanolyan romlott, amilyen volt. Csak egyre inkább az lesz jellemző, hogy Krisztus benne lakozik. Ez a megszentelődésben való előrehaladás, hogy Krisztus természete növekszik a hívőben, a bűnös természet meg egyre erőtlenebb lesz, és háttérbe szorul.
Ilyen értelemben a szentség ajándék és feladat egyszerre. Ajándék, mert nekünk ajándékozza Isten Krisztusban, Krisztusért szentnek lát és annak minősít. Az meg az én feladatom, hogy tényleg az is legyek, és ahhoz képest viselkedjem és éljek.
Mi a különbség a megigazítás és a megszenteltetés között? A megigazítás megváltoztatja az ember helyzetét, a megszenteltetés megváltoztatja a kondícióját, a képességeit. Az, hogy a helyzete megváltozik, azt jelenti: nem ellensége többé Istennek, hanem gyermeke. Akik Krisztust befogadták, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek. Alapvetően megváltozik a helyzete, a státusza: Isten ellenségéből Isten gyermekévé lesz. Ez lehetővé teszi, hogy úgy is éljen, mint Isten gyermeke, s egyre inkább úgy éljen, - ez a megszentelődés. Megváltoznak a képességei is. - A megigazítással Isten mintegy kiemel bennünket egy mély veremből, amibe beleestünk a bűn miatt, és ahonnan nem tudunk kimászni. A megszentelődés során pedig kezdek járni az élet útján, amelyik a dicsőségbe, a mennyekbe vezet. Csak azért tudok járni, mert Ő kiemelt, de azért emelt ki, hogy járjak ezen az úton. Tulajdonképpen egyetlen isteni tett a megigazítás és a megszenteltetés. Ugyanannak a nagy Isteni tettnek két nézőpontja: Isten megigazít, mert kiemel, s nekem kell már lépegetnem és engedelmeskednem. De az is az Ő kegyelmének a következménye, hogy képes vagyok járni az élet útján, és megérkezni oda, ahol Ő vár.
A megigazítás azt jelenti: Isten elfogad gyermekének. Vagy - a tékozló fiú példázatára utalva megint - visszafogadja az apja a fiát, nem szolgának, hanem gyermeknek. A megszentelődés meg az: a visszafogadott fiú naponta az apja parancsa szerint teljesíti az Ő akaratát. Eközben bontakozik ki igazán, és jut el az Isten fiainak a szabadságára és gazdagságára.
A megigazítás egyszeri és az örökkévalóságra szóló tette Istennek. A megszentelődés egy életen át tart. A megigazítás mindenkinek az életében egyformán tökéletes. Pál apostol nem volt igazabb, mint közülünk akárki, aki Jézusban hisz. Csak mi nem vagyunk olyan szentek, mint ő volt. Nekünk még a szentségben kell növekednünk, gyarapodnunk. A naponkénti engedelmességben, az Isten akarata cselekvésében.
Közülünk többen szolgálnak a börtönmisszióban, és ők tudják, milyen nehéz a börtönből szabadultak helyzete. Milyen sok, különösen fiatal, szinte szükségszerűen visszaesik a bűnözésbe, mert amikor kijön a szabadulása után, s megáll a börtönkapuban végre kívülről, nem tudja, mit csináljon. Nem várja szerető család, nincs munkája, s valószínű nem is lesz. Megtudják, honnan jött, s mindenhonnan elküldik. Nincs otthona, nincs egy közösség, amelyik várná, befogadná. Mit csináljon? Kevés az, hogy kiszabadult, vége a büntetésnek. Meg kellene teremteni azokat a feltételeket, amik közepette csakugyan újat tudna kezdeni. Munkát biztosítani, otthont adni neki. Ha a családnak nem kell, legyenek barátok, legyen gyülekezet, amely befogadja. Van ilyen, és többen kezdhetnek valóban újat. A megigazítás az: vége a büntetésnek, szabad vagy! A megszentelődés az: mit kezdjek a szabadságommal? Gyere, kapsz munkát, vannak testvéreid, vannak, akik szeretnek. Viszont: becsüld meg magad, dolgozz keményen, becsületesen. Akkor tartsd rendben azt az otthont, amit kaptál, és akkor becsüld meg a testvéreidet, akik nem kérdezik, honnan jöttél, meg ha tudják, úgy is szeretnek - ez a megszentelődés. Isten nekünk új lehetőséget ad a megigazítással Krisztus haláláért, ezzel a lehetőséggel viszont felelősen és buzgón kell élni. Miközben tudjuk, hogy az, hogy tudunk élni ezzel a lehetőséggel, az is Isten munkája, és azért is egyedül őt illeti a dicsőség.
4) Végül említi a váltságot itt alapigénk, ami azt jelenti: kiváltani valakit a rabszolgaságból, megfizetni a váltságdíjat. Megvásárolni - ez a szó maga ezt jelenti leginkább. Így váltott ki minket Krisztus a maga vére árán a bűnnek, a kárhozatnak a rabságából. (1Pt 1,18-19, 1Kor 6,20)
Tudjuk feljegyzésekből, a régi irodalomból, hogy amikor egy-egy rabszolgát valaki így érdek nélkül, szeretetből, talán annak a tehetségét látva, vagy akármilyen ok miatt kiváltott, akkor sok ilyen kiváltott rabszolga leborult megváltója előtt és azt mondta: én most már hálából téged akarlak szolgálni egész életemben. De ez egészen másfajta kapcsolat volt, mint amikor kényszerből szolgált a rabtartónak.
Akiket Jézus kiszabadít a bűn, az értelmetlen lét, a halál szorításából, rabságából, azok mind ezt mondják neki: Uram, én hálából neked akarok szolgálni. Nem hiszik el azt a hazugságot, amit a világ harsog, hogy légy a magad ura, mert ők már tudják: ilyen nincs. Vagy ennek az úrnak, vagy annak az úrnak szolgál. És ő önként akar szolgálni annak az úrnak, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem. És ez már egészen más kapcsolat és más szolgálat. Képtelenek lennénk összetakarékoskodni a váltságdíjat egész életünkön át, Jézus fizette azt ki.
Jézus adatott tehát nekünk bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. És az újjászületésben a hívő mindezt együtt kapja. A Biblia nem úgy beszél erről, hogy fokozatosan, lépcsőzetesen, egymás után, hanem Krisztusban mindezt megkapta az, aki újonnan született. Lehet, hogy nem tudja, rá kell jönnie, hogy mi mindene van még. El kell kezdenie használni, bizalommal rá kell hagyatkoznia arra az úrra, aki megajándékozta. Meg kell kérdezni, hogyan kell használni ezeket az ajándékokat. A Bibliától távol van az úgynevezett többlépcsős üdvtan: te már a megigazulásig eljutottál, de még meg kell szentelődnöd stb.
Krisztus adatott nekünk Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. Ez egy mondat. Ez egyszerre történik, csak ki kell bontanunk ezt az ajándékcsomagot.
Szeretném javasolni: tegyünk félre délután egy félórát arra, hogy őszintén végiggondoljuk, kérve a mi Urunkat, adjon ebben világos látást, hogy miénk-e már Krisztus? Kaptuk-e már hit által ezeket az ajándékokat? Ha nem, akkor azzal kell kezdeni, hogy Őt befogadni, behívni. Ha igen, akkor ne panaszkodjunk amiatt, hogy nincs bölcsességem, nem vagyok bizonyos az üdvösségemben, nincs békességem. Hogyne lenne! Nézd már meg a csomagot, amit kaptál! Kezdd el használni azokat a kincseket mások javára elsősorban, meg a magad örömére. Élvezd az üdvösséget! Krisztus adott nekünk, Őbenne adott nekünk az Isten bölcsességet, igazságot, szentséget és váltságot.
Egy ilyen korban, amikor az anyagi értékekben sokan szűkölködnek, amikor egyre aránytalanabb az elosztás vagy nincs is elosztás, még fontosabb az, hogy különösen a gyerekeinket rádöbbentsük a szellemi, a lelki értékek nagyszerűségére. Nagy öröm az számomra, amikor egy-egy család életébe bepillantva láthatom, hogy itt vannak lelki értékek, ők tudják, mit kaptak Krisztustól. Itt uralkodik Krisztus a családban is. Lehet, hogy 20-a körül nagyon meg kell nézni, mit veszünk ennivalót, hogy fizetésig kijöjjön a pénz. Lehet, hogy a hátsó szobában fekszik egy gyógyíthatatlan beteg vagy idős nagymama, vagy gond van a gyerekekkel, lehet, hogy szívesebben nem menne el a szülői értekezletre az anyuka, apuka, mert nem tudni, mit fog hallani a csemetéről, megvannak ugyanazok a problémák, amik a legtöbb helyen. De: békesség van, reménység van, a szerény körülmények között is elégedettség van a szívekben, mert ott van Jézus. Az a gazdagság, amit az újjászületés által a hívők kaptak, az érezhető, és másnak is tudnak belőle adni.
Ezt a gazdagságot kínálja nekünk a mi Urunk. Fogadjuk el, hogy ezzel tudjunk másokat is gazdagítani.
Van egy szép húsvéti énekünk, amelynek néhány verse pontosan ezt foglalja össze. Ezzel feleljünk az igére.

Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást,
Istennel békességet És boldog reménységet
Nyert feltámadásával, Örök igazságával.
Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk:
Részeltess halálodnak És feltámadásodnak
Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.
(348,3-4.)

Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert gazdag lévén szegénnyé lettél érettünk, hogy mi a te szegénységed által meggazdagodjunk. Bocsásd meg azt a sok panaszt és elégedetlenséget, ami a magunk szegénysége miatt elhagyja az ajkunkat.
Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy benned keressük és találjuk meg ezt az igazi, múlhatatlan gazdagságot. Könyörülj rajtunk, és tedd nyilvánvalóvá számunkra, hogy vajon van-e már veled igazi közösségünk. Indíts Szentlelkeddel, hogy hittel behívjunk téged, és legyél nékünk bölcsességgé, igazsággá, szentséggé és váltsággá.
Könyörülj rajtunk, és tedd késszé szívünket, hogy mindazt, amit tőled kapunk, örömmel megosszuk másokkal. Hadd tapasztalhassuk meg, hogy valóban jobb adni, mint venni. Tőled venni is nagyon nagy öröm és nagyon nagy ajándék. Add, hogy gyakoroljuk a hitünket, hogy újra és újra nyújtsuk a kezünket, és adj nekünk békességet, bölcsességet, tanácsot, útmutatást, engedelmességet. Tölts meg Szentlelkeddel. Hadd legyünk olyanok, akiket Isten Lelke vezérel és akik Istennek fiai, és ebben bizonyosak is. Bizonyosak mindabban, amit megígértél és kijelentettél, és egy bizonytalankodó világban tudunk mások támaszai lenni.
Kérünk, adj igazi vigasztalást azoknak, akiknek most különösen is fáj, vagy újra fájni kezdett a veszteségük, a gyászuk. Könyörülj meg népünkön. Segíts túllátni a nemzeti gyászon is. Kérünk tőled jövőt népünknek, lelki ébredést. Engedd ezt elkezdeni a magunk életében. Hadd vegyük komolyan akaratodat, és hasson ez ki jótékonyan környezetünkre, az egész társadalomra is.
Könyörgünk, Urunk, azokért, akiknek most különösen nehéz a helyzetük. Légy irgalmas az Indonéziában üldözött keresztyén testvéreinknek. Szenteld meg a vértanúk vérét, de óvd meg a többieket. Engedd, hogy életükkel tehessenek bizonyságot, ne kelljen halálukkal bizonyságot tenni rólad.
Könyörülj az ellenségeiken is, s mindazokon, akik neked és népednek ellenségei. Vedd ki a gyűlöletet a szívükből, s engedd, hogy megismerjék szeretetedet.
Kérünk, Urunk, kísérje a te áldásod ezt a nagy adományt, ami összegyűlt az elmúlt héten. Hadd jusson minden ruhadarab oda, ahol valóságos szükséget enyhít, és ahol téged dicsőítenek majd. Kérünk, áldd meg azokat a kárpátaljai gyerekeket és tanárokat, akik a héten itt lesznek. Könyörülj rajtunk, hogy ne botránkoztassuk meg őket semmivel. Taníts meg minket egyszerűen, természetesen, őszintén szeretni mindenkit. Engedd, hogy valóság legyen, amiről olvastunk ma itt: az Isten szeretete kitöltetik a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk.
Segíts megszentelnünk ezt a mai napot. Tégy áldássá mások számára is, és segíts odaállnunk világosságodba, és gazdagíts minket mindazzal, amivel csak te tudsz.
Ámen.