LÉGY HŰ MINDHALÁLIG

1995. április 30, vasárnap

Hangfelvétel: 

Alapige

„A szmirnabeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott volt és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell, ímé a Sátán egynéhányat közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mint mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál.”

Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, dicsőítünk azért, mert örök szeretettel szerettél minket, azért terjesztetted ki reánk a te irgalmasságodat. Olyan nagy kegyelem az, Urunk, hogy hallhattunk rólad, valamennyire már ismerhetünk téged, és hisszük, hogy ennél sokkal jobban is megismerhetünk.
Téged magasztalunk mindazokért az ajándékokért, amiket eddig kaptunk tőled. Megvalljuk bűnbánattal, hogy egyet sem érdemeltünk meg. De köszönjük, hogy nem is érdemeink szerint bánsz velünk, hanem nagy kegyelmed szerint.
Köszönjük, hogy gyermekeket bíztál ránk. Köszönjük, hogy mutathattuk nekik a hozzád vezető utat. Köszönjük, hogy vannak, akiket életük delén szólítottál meg és ismerhették meg a te örök szeretetedet.
Könyörgünk most elsősorban őértük. Hadd legyen ma igaz az ajkukon a hitvallás és a fogadalomtétel. De kérünk, hogy ajándékozz meg mindnyájunkat most a te útmutató, életünket újjáteremtő igéddel. Áraszd ki ránk Szentlelkedet, és a te Lelked győzzön meg minket arról, hogy micsoda az igazság.
Adj nekünk most figyelő szívet. Add, hogy semmi ne legyen akadály az előtt, hogy a te igéd egészen a szívünkbe jusson és belülről átformáljon bennünket.
Így imádkozunk újra az ének szavaival: Ó, Szentlélek, kérünk tégedet, bátorítsad a mi szívünket. Vigasztalj meg minket s igazgass minket, hogy hallván megérthessük te szent igédet, üdvösségünket.
Ámen.

Konfirmáló testvéreink fogadalmában igen hangsúlyos helyen szerepel a hűség. Sőt van egy fordulat benne, ami egyenesen így hangzik: holtig hűséges leszek. Ezért gondoltam arra, hogy nekik is és mindannyiunknak hasznos lehet, hogy ha röviden is, de megpróbáljuk ma azokat a legfőbb szempontokat sorra venni, amiket a Szentírás a hűségről mond. Nyilván egy prédikációba nem fér bele mindaz, amit a Biblia erről tanít, de hadd indítsa el Isten igéje a gondolatainkat, és segítsen el mindnyájunkat oda, hogy mintegy tükörbe nézve, meglátjuk hűtlenségeinket, és fölragyog előttünk a hűségnek az a soksok lehetősége, amit semmi más nem biztosít, és így gazdagabb lesz az életünk.
Ki a hűséges? Az, aki megbízható, akire lehet számítani, aki szavahihető, aki állhatatosan, kitartóan ragaszkodik ahhoz, akit megbízhatónak ismert meg, és aki a számára fontos személy lett. Elvi fejtegetés helyett néhány egészen egyszerű példával hadd próbáljam szemléltetni a hűséget és a hűtlenséget.
Valakinek költözködnie kell. Több ismerősétől is kér segítséget. Néhányan lelkesen megígérik: ott lesznek, segítenek. Az a reggel, amikor végül is autóra kell rakni a bútorokat, hideg és esős. Senki nem jött el, csak egyetlen egy régi, hűséges, jó barátja, aki előző este belázasodott, aznap reggel is hőemelkedéssel és rossz közérzettel ébredt, de eljött. Miért? Mert a barátja költözködik, és mert meg-ígérte. Hűség és hűtlenség a hétköznapokban. A többi még csak nem is telefonált, hogy miért nem jön.
Egy fiatalasszony egy baleset után deréktól lefelé megbénult. A férjének a mai napig van képük másoknak ilyen tanácsokat adni, hogy hogyan lehet gyorsan elválni, hol lehet a feleségét elhelyezni, és csinos kolleganők kínálják magukat feleségnek vagy szeretőnek, és közben mindenki azon sápítozik, hogy milyen elviselhetetlen lehet az élete így egy beteg asszonnyal. Ő pedig a mai napig siet haza a munkából, gyengéd szeretettel ápolja a feleségét és gondozzák a gyermekeiket, és boldogok. És amikor egyszer valaki nagyon ízléstelenül és otrombán efféle tanácsokat adott neki, és kérdezte: miért ragaszkodsz ehhez az asszonyhoz, akkor neki egyetlen érve volt, ami olyan magától értetődően és meggyőzően jött ki a száján: mert a feleségem.
Egy messze szakadt hazánkfia hazalátogat és győzködi a barátját: menjen ő is ki, mert tízszer annyit fog keresni. A barátja csendes mosollyal, de teljes meggyőződéssel és egyértelműséggel utasítja ezt vissza, és marad itthon - talán valóban tizedannyiért, de abban a kicsi országban, ahova őt Isten elhelyezte, és abban a gyülekezetben, amelyikben nagyon áldott szolgálatot végez. (Nem lelkész az illető.)
Egy hívő ismerősömnek nagy üzleti ajánlatot tettek. Úgy tűnt: minden rendben van. Igen kecsegtető nyereség lett volna rajta. Megoldódik a régóta húzódó lakásínség, talán még kocsijuk is lesz, rendbe jönnek anyagilag. Közben azonban kiderült, hogy ezt csak csalással és hazugsággal lehet megvalósítani. Gondolkozás nélkül visszalépett. Ígérhettek, amit akartak, sőt fenyegették is, ő úgy volt vele: ebben a helyzetben is hűséges akar maradni ahhoz a Jézushoz, akinek az útján ő egyszer elindult, és aki világosan megmondta: „a ti beszédetek legyen igen igen, vagy nem nem, és ami ezen felül van, a gonosztól van.”
Ahogy a gyermekeink mondanák: cikis helyzetekben hűség. Nem valamiféle fennkölt elvekhez, hanem egy személyhez. Mert a Biblia azt tanítja a hűségről, hogy az végső soron mindig egy személyhez való ragaszkodást jelenti. Valakihez, aki nekünk fontos lett, akit megismertünk, akiben éppen ezért bízunk, minél jobban megismerjük, annál jobban bízunk benne, sőt rábíztuk magunkat, és a vele való kapcsolat annyira fontos, hogy annak rendelünk alá minden egyebet, és ezért, ha kell, áldozatot is hozunk. Mert hűség és áldozat karonfogva járnak. A mindennapi kicsi és az időnként meghozott nagyon nagy áldozatok erősítik a hűséget és bontják ki annak a gazdagságát mind a két fél számára.
Ha ez az élő személy, aki valaki számára ennyire fontossá lett, maga Isten, akkor a hűséget úgy hívják: hit. Az Újszövetség görög nyelvének nincs is külön szava arra, hogy hit és hűség. (A régi magyar nyelvnek sem volt. A hív - jelentette a hívőt is, meg a hűségeset is. Légy hív mindhalálig, légy hű mindhalálig.) Hit és hűség annyira ugyanaz, hogy ez az alapvető hűség, az élő Istenhez való ragaszkodás táplálja a hívő ember hűségét minden egyéb vonatkozásban és összefüggésben is. Akinek valóságos, a hétköznapokban is működő, tényleges kapcsolata van Istennel, és hűséges Ő-hozzá, az hűséges lesz a párjához, a hazájához, a meggyőződéséhez, az elveihez, a barátaihoz - a nehéz helyzetekben is. Mert hűségesnek éppen a kényes helyzetben kell lenni. Amikor el akarnak szakítani attól, aki nekem fontos, akkor kell ragaszkodnom hozzá, kapaszkodnom belé.
A hűség a krízisben vizsgázik. A kritikus, a nehéz helyzetekben. Amikor kapok egy másik ajánlatot is. Van-e erőm újra amellett dönteni, és megint újra, ki tudja hányszor amellett, akit megismertem, akiben bízom, aki nekem mindennél fontosabb. A hit vonatkozásában ez nyilván az élő Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus, egyébként pedig lehetnek más emberek. De éppen a nehéz helyzetekben van-e bátorsága az embernek újra és újra kimondani azt az igent, amit egyszer átgondoltan, megfontoltan, felelősen kimondott; - és azzal, hogy igent mondott például valakire, aki a házastársa lett, mindenki másra nemet mondott. Mert senki más nem lehet már a házastársa. Azzal, hogy igent mondott az é-rettünk meghalt Jézus Krisztusra, minden egyéb istenkedő hatalmasságra, kisistenre és kitalált bálványra határozott nemet mondott. Rémülten láthatjuk, hogy fokozatosan elgyöngül az emberiség, és egyre jobban félnek az emberek ilyen visszavonhatatlan igeneket és az azokkal természetesen együttjáró nemeket kimondani. A legtöbb ember életét az jellemzi, hogy: nemigen. S ez meg is látszik a következményeken.
Amikor a Biblia hűségről beszél, akkor feltételezi, hogy gondolkozó emberekhez szól, akik mérlegelnek, akiknek szempontjaik vannak, és akik a gondolkozásuk végén döntenek. A hűség pedig olyan döntés, amit az ember önmaga előtt sem korrigálhat többé. Legalábbis súlyos következmények nélkül nem. Viszont olyan döntés, ami az élet legnehezebb, legkényesebb, legkritikusabb helyzeteiben megtartó erő lesz neki.
Ezért igyekeztünk mindent elkövetni, hogy azoknak a gyermekeknek és felnőtt testvéreinknek, akik idejöttek a konfirmálás szándékával, minél jobban bemutassuk az élő Istent, hogy az ő igéjét, a Bibliát úgy tanulmányozzuk, hogy ők maguk közvetlenül kerülhessenek kapcsolatba Istennel. Ezért imádkoztunk néhányan folyamatosan azért, hogy Isten jelentse ki magát nekik, hogy ők jussanak el igaz istenismeretre. Ne valami elképzelt jóistenkében vagy valami rettegett szörnyű úrban higgyenek, hanem abban, aki valóban él, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, aki úgy szerette ezt a világot - az ellene fellázadt, istentelenné vált világot -, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hogy miközben megismerik Istent, aközben egyre bátrabban merjenek bízni benne, egyre teljesebben rá merjék bízni magukat, egész sorsukat, jövőjüket, ezt az ideigvalót, meg az örökkévalót is, és tudjanak hűségesen ragaszkodni hozzá.
Ha körülnézünk ebben a világban, mégis csak azt kell megállapítanunk, hogy a hűség tartja ezt össze. Minél több hűség egy házasságban, családban, társadalomban, akármilyen közösségben, annál nagyobb stabilitás. A stabilitás feltétele a hűség. Ha már semmit sem lehet kiszámítani, ha már senkire sem lehet számítani, ha már senkiben sem lehet bízni, ha minden viszonylagossá válik, összeomlik az élet. És a legstabilabbnak tervezett és vélt rendszerek is összeomlanak.
A hűség tartja össze és fenn ezt a világot. Elsősorban nem is a miénk, hanem Isten hűsége. A Biblia arról beszél, hogy hű az Isten. Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb próbáltatni, mint ahogy elszenvedhetitek. Hű az Isten, aki elhívott minket a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. Micsoda ajándék, micsoda kincsek rejlenek ebben a közösségben! Az Ő hűsége az a forrás, amiből táplálkozhat a mienk. És valóban, mint forrás a patakot, úgy táplálja minden hívő ember életében az Istenhez való hűséges ragaszkodás az élet egyéb területein megnyilvánuló hűségét is.
Itt azonban gyakran elhangzik egy kérdés: Megéri-e hűségesnek lenni? Mert kétségtelen bolondnak nevezik sokszor azt, aki akár az előbb említett esetekben is hűséges. Kétségtelenül anyagi nyereségtől esik el az, aki hűséges, és olvastuk alapigénkben, hogy a szmirnai gyülekezet tagjainak csak azért kellett börtönt szenvedniük és felkészülniük az esetleges vértanúhalálra is, mert hűségesen ragaszkodtak Jézus Krisztushoz.
Megéri-e? Jogos a kérdés, de azért erre a kérdésre csak egy újabbal lehet elkezdeni a válaszadást. Mi a fontos neked? Ettől függ a válasz: megéri-e vagy nem. Mi fontos valakinek: az érdek, vagy az érték? A pillanatnyi érdek, vagy az örökkévaló érték? Percemberkeként akarja élni valaki az életét és csak dáridózni akar - hogy Ady Endrét idézzem, - vagy képes és hajlandó távlatosan gondolkozni. Mert aki tud még gondolkozni, és hajlandó távlatosan gondolkozni, az szükségképpen megérkezik oda, hogy a legfőbb érdekem az, hogy örökkévaló értékeket gyűjtsek és azokhoz ragaszkodjam. Olyan áron is ragaszkodjam hozzájuk, ha az pillanatnyilag szenvedést, hátratételt, gúnyt, anyagi veszteséget, börtönt, vagy netalán vértanúhalált jelent. Ez utóbbitól nekünk pillanatnyilag nem kell félnünk, az előbbiekben azonban a hívőknek, a hűségeseknek, folyamatosan részük van.
Ismerünk-e olyan örök értékeket, amik már itt magát az életet jelentik nekünk, és annak az életnek a keretei lehetnek szerényebbek, szegényesebbek, szorosabbak, szűkebbek, de maga az élet az fontosabb, mint a keretek, és tudjuk, hogy ez olyan tartalom, ami túléli a halálunkat is és az örökkévalóságban is érték lesz, - vagy pedig pillanatnyi érdekekért ezekről mondunk le és ezekhez válunk hűtlenné. Csak ez után a döntés után lehet értelmes választ adni erre a kérdésre: megéri-e?
Ha valaki az értékek mellett dönt, akkor azt mondja: mindent megér, hogy hűséges maradjon ahhoz a Krisztushoz, akiről nemcsak Pál apostol mondta el, hanem sokan valljuk ma is: nékem az élet maga Krisztus, akkor is, ha érte szenvedni kell, akkor is, ha miatta kevesebb pénzem lesz, akkor is... akkor is ..., mert Ő mindenek feletti érték. Őhozzá akarok hűséges maradni, s tudom, hogy ez azt jelenti, hogy ezzel már sok minden egyébről lemondtam. De amit így megnyertem és megtarthatok, s amitől emiatt elesek, azt nem lehet egy napon említeni. Amit Ő jelent, aki Ő maga, az teszi életté ezt a puszta létet, és Ő megmarad a halál után is, és egyedül Ő lesz ott velünk a halálunk óráján is, nem lehet semmi máshoz hasonlítani ezt. Hozzá akarok tehát hűséges maradni.
Ezért írja itt az Úr Jézus ennek a sokat szenvedett, fenyegetett kis gyülekezetnek: légy hű, ha kell mindhalálig, és néked adom az élet győzelmi koszorúját. A végső győzelmet ragyogtatja fel a küzdőpályán tusakodó gyülekezet előtt. Amikor már alig kap levegőt a futástól, amikor már szúr az oldala, amikor már majdnem összeakadnak a lábai, amikor nem lát maga előtt semmit, mert kezd elhomályosulni minden, csak az üldözők lihegését hallja maga mögött, akkor Jézus azt mondja: tarts ki! Mert ez az út vezet valahova. Ennek a végén van a győzelmi koszorú, és aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Légy hű, ha kell, mindhalálig, és tied lesz ez a győzelmi koszorú.
Mennyi hűtlenség vádol bennünket! Mit ígértünk a gyermekeink keresztelőjén? Hova lett az az ígéret: Mindent megteszek azért, hogy Jézus Krisztust megismerhesse? Amit megfogadtunk az esküvőnkön, amit megígértünk soksok úrvacsora alkalmával, amit ígértünk egy-egy szorongatott helyzetben Istennek, aztán a szabadulás után azonnal elfelejtettük? Amít ígértünk egymásnak, s talán már akkor sem vettük komolyan, amikor mondtuk.
Olyan nagy dolog, hogy mindezekre a hitszegéseinkre, fogadalomszegéseinkre, hűtlenségeinkre bocsánatot kaphatunk Istentől. Miért? Azért, mert volt valaki, aki viszont mindhalálig hűséges volt. Egészen a keresztfának haláláig. És aki ott a Golgotán, a kereszten, mindannyiunk minden hűtlenségének, hitetlenségének, hitszegésének, gyávaságának, megtorpanásának az ítéletét elszenvedte. Aki ehhez a Jézus Krisztushoz jön, akiről szintén sokszor olvassuk a Szentírásban: hű, az nála bocsánatot talál. És az vele újat kezdhet.
Hiszem azt, hogy konfirmáló testvéreink életében valóban új szakasz kezdődik a mai nappal. Ők a legtöbben már ismerik annyira magukat és Jézust, hogy nem magukban bízva, hősködve mondják el ezt a fogadalmat, hanem úgy: Uram, valóban hűséges akarok maradni hozzád, de erre csak te tehetsz képessé engem. Gyere be az életembe, és a te hűséged legyen az enyémmé. És éppen a kényes, a kritikus helyzetekben engem, aki nyuszi természetű vagyok, tegyél bátorrá. És nekem, akinek mindig utólag jutnak eszembe a helyes megoldások, te juttasd eszembe a megfelelőt. Éljünk együtt, élő Úr Jézus Krisztus, és tégy engem hűségessé. Én pedig hűséges akarok maradni hozzád.
Aki ezt komolyan gondolja és mondja, az, ha majd egyszer megérkezik oda az Úr színe elé, tőle magától fogja hallani: „Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe.” És ott többé nem veszélyezteti semmi a hűségünket, ott ez a bizonyos győzelmi koszorú minden méltatlanságunk ellenére is a miénk lesz. De csak akkor, ha mindvégig hűségesek maradunk.
Isten erősítsen minket ebben!

Imádkozzunk!
Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, alázatosan kérünk, bocsásd meg soksok hűtlenségünket. Sok szép ígéretünket ó, hányszor megtagadtuk. Fogadkozásainkat elfelejtettük. Pillanatnyi érdekekért megalkudtunk sokszor úgy, hogy magunk is szégyelltük magunkat. Vagy ami még rosszabb: észre sem vesszük már, ha hűtlenül viselkedünk. Légy irgalmas nekünk!
Köszönjük, hogy most újat lehet kezdeni veled, aki hűséges voltál mindhalálig, még pedig a keresztfának haláláig. Áldunk azért, hogy igazán hívővé és hűségessé tudsz minket tenni. Így kérünk: jöjj be az életünkbe és formálj át minket egészen. Taníts meg ragaszkodni mindenek felett hozzád, és így tedd könnyűvé a hűséget életünk minden más vonatkozásában is.
Így áldd meg a fogadalmat, ami majd elhangzik. Áldd meg azokat a testvéreinket, akik most veled akarnak továbbindulni az úton. Segíts, hogy mindnyájan veled menjünk tovább. Hogy ne nélküled töltsük el ezt a rövid földi életet, és ne nélküled kelljen az ítélet előtt megállnunk.
Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben, és a te hűségedből meríthetünk mi is naponta.
Ámen.