AZ ÉRTELEM MEGÚJÍTÁSA

1995. február 12, vasárnap

Hangfelvétel: 

Alapige

„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, áldunk Téged azért, mert meg-megújul minden reggel, nagy a Te hűséged. A Te hűségednek köszönhetjük, hogy ma még itt lehetünk, és végtelen türelemmel újra kész vagy kezedbe venni életünket, s gyógyítani, tisztítani, erősíteni azt.
Köszönjük a hétköznapokat és köszönjük a vasárnapot. Köszönjük, ha adsz nekünk munkát és megengeded, hogy néha pihenjünk. Köszönjük, ha egészségben ébredhettünk fel, és köszönjük, hogy még a betegséget, testi erőtlenségünket, fogyatkozásainkat is javunkra tudod fordítani.
Áldunk Téged a magánynak a csendjéért és a gyülekezet közösségéért. Bocsásd meg, ha az elmúlt héten is hálátlanul mentünk el ajándékaid mellett. Bocsásd meg, ha dicsekedtünk ahelyett, hogy dicsőítettünk volna Téged; ha önzők voltunk, és ha sokszor észre sem vettük, mennyire kegyetlen a szívünk. Köszönjük, hogy a Te kegyelmed az égig ér, és a Te irgalmad a felhőkig.
A Te kegyelmedből ajándékozz meg bennünket most. Kérünk, adj külsőképpen is csendet, segíts belsőleg is igazán elcsendesedni, és kérünk, hogy amiről itt olvastunk a Te igédből, az hadd történjen meg mindannyiunk életében.
Valóban annyira elhomályosodott a mi értelmünk is, olyan értetlenek vagyunk sokszor, főleg, ha Te akarsz megtanítani minket az igazságra. Annyi ellenkezés van bennünk a Te akaratoddal szemben. Vedd kezedbe a mi elménket, taníts megismerni Téged, megismerni önmagunkat, világosan látni Tőled kapott küldetésünket, helyesen tájékozódni az életben. A Te Szentlelked világosságával ajándékozz meg, és beszélj most mindnyájunkkal külön-külön személy szerint, és add nekünk azt, amire a legnagyobb szükségünk van. Jézus nevében, az Ő érdeméért kérünk.
Ámen.

Arról szeretnék ma szólni, mi az értelem szerepe a keresztyén ember életében. Azért szükséges erről beszélni, mert igen sokan végletesen gondolkoznak erről a kérdésről. Az intellektualizmus harcos hívei azt mondják, hogy döntő szerepe van az értelemnek, hiszen csak az lesz valóság a számunkra, amit felfogunk és az értelmünkkel befogadunk. Az antiintellektualizmus hívei ezzel szemben állítják, hogy a hívő életében nem sok szerepe van az értelemnek, hiszen itt a hit a fontos, az lesz az enyém, amit a hitemmel elfogadok.
A hideg, száraz intellektualizmus és a fanatikusan rajongó antiintellektualizmus egyaránt távol áll a Szentírás normáitól és az újjászületett keresztyén embertől. Ezért jó, ha egyszer megnézzük, mit tanít a Biblia az emberi értelem fontosságáról, mit tanít a megromlott értelemről, és mit a megújított értelemről. Erre a három kérdésre keressünk most választ.
1) Néhány igén szeretném szemléltetni, hogy Isten milyen fontosnak tartja tőle kapott értelmünk egészséges használatát a hívő életben is. Jézus Krisztus húsvéti hitre akarja elsegíteni azt a két csüggedt, elkeseredett emmausi férfit. És hogyan éri ezt el? Úgy, hogy magyarázza nekik a Bibliát. S miután bibliamagyarázatot tartott, ezt olvassuk: „megnyitotta az elméjüket, hogy értsék az Írásokat.” (Lk 24,45). Tehát nem alkalmaz semmiféle mágikus eszközt. Nem alkalmaz hipnózist vagy szuggesztiót. Nem viszi át őket valamilyen okkult beavatási szertartáson. De még csak meditációs gyakorlatokat sem végeztet velük, sem semmiféle tréninget. Magyarázza nekik a Szentírást, az értelmüket szólítja meg, és közben segíti őket, hogy helyesen értsék azt, amit hallanak. Ebből lesz azután ennek a két embernek az életében öröm, belső bizonyosság, mondanivaló másoknak, lendület, megváltozott élet.
Egy alkalommal Jézus tanította a sokaságot. Kemény igazságokat is mondott, és ezért sokan otthagyták. A tanítványai maradtak. Megkérdezte őket: miért? Némi gondolkozás után Péter válaszolt: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad. És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Jn 6,69). Elhittük és megismertük. Van olyan, hogy ez a sorrend. Előbb komolyan veszem, hogy amit Jézus mond, az igaz. Nem értették még minden részletében, de igaznak fogadták el, és ezt követően az értelmüket is meggyőzte arról, hogy az valóban igaz, és meg is értették annyira, hogy értelmes módon közölni tudták másokkal is, továbbadták az evangéliumot. Komolyan veszem, felfogom, megértem, magamévá teszem és tovább tudom adni verbalizálva, értelmesen megfogalmazva másoknak is.
Pál apostol különösen az utolsó levelében gyakran hangsúlyozza az értelem fontosságát. A Timótheushoz írt 2. levélben van az a summás bizonyságtétele: „tudom, kinek hittem” (1,12). Ez nem hiszékenység volt, nem hiedelem, hanem megalapozott hit. Ő ismeri azt a Jézust, Akinek minden szavát igaznak fogadta el, és Aki mellett elkötelezte magát. És amikor fiatal utódának, Timótheusnak tanácsokat ad, egyebek közt erre is bátorítja: „gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.” Gondolkozz ... használd az eszedet, hogy újra és újra végig gondold, amit hallottál. Egyre jobban meg fogod érteni, kirajzolódnak az összefüggések is, és majd az Úr megadja, hogy mindent megérts. Azt csak Ő tudja megadni, de miközben gondolkozol, aközben fogja megadni. Ugyanaz, mint az emmausiaknál.
És olvashatnék soksok igét, de most csak egyet olvasok ezek közül, amelyek arról beszélnek, hogy különösen a levelei elején, amikor röviden ír az apostol arról, hogy mi minden fűzi őt ahhoz a gyülekezethez, amelynek levelet küld, nagyon fontosnak tartja mindig azt, hogy könyörögjön ezért. Egy jellemző mondatot olvasok: „Azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben” (Fil 1,9). Ezek összetartozó dolgok: szeretet, ismeret, értelmesség. Az ismeret nélküli szeretet szentimentalizmus. A szeretet nélküli ismeret gőgössé tesz, még kegyetlenné is. Az első a szeretet. Az apostol börtönből írja ezt a levelet. A börtönben is imádkozik, hogy a ti szeretetetek mind jobban-jobban bővölködjék ismeretben és értelmességben. Hogy ti is tudjátok: kinek hisztek, hogy el tudjátok mondani másoknak is: mit hisztek, hogy meglátszódjék az életeteken: miért hisztek, hogy annak haszna van, és ez mind értelmes dolog. Ehhez kell a gondolkozás, az értelem.
Jézus Krisztus az evangélium legitim útját a maga gyakorlatában mindig így mutatta: a beszéd bejön a fülemen, megszólítja az értelmemet és ha elfogadom, onnan leszivárog a szívembe és átalakít engem. A szív abban az időben nem az érzelmek központja volt, hanem az ember egész belső szellemi életének a központja. Hallok valamit, azt meggondolom, s ha igent mondok rá, átalakítja az életemet. Ez az evangéliumnak a legitim útja. Erre mondja Ő azt: a Pásztor az ajtón jön be. Ez az ajtó: a fülem, értelmem, és úgy hat az Ige.
Minden olyan kísérlet és pszichotechnika, amely nem ezt az utat járja, a Biblia szerint illegitim. Tehát, amikor úgy próbálnak kiszedni valakiből információt, vagy úgy próbálnak belejuttatni valamilyen lelki hatást, hogy az értelemnek a kontrollját kikapcsolják, ez Bibliaellenes, Igeellenes. Kiszolgáltatottá válik az ember, le van bénítva az értelem kontrollja, ezzel együtt az akarata is, nem tud védekezni. Az emberi méltóság és a lelki szabadság elleni súlyos bűn ez a Biblia alapján. (Azt hiszem, világosan értjük, hogy ez nem azonos azzal, amikor valakit elaltatnak, hogy egy műtét fájdalmai miatt ne kelljen szenvednie. Az más, mint amiről itt szó van.)
Az értelemnek tehát Isten nagyon fontos szerepet szánt az ember életében. Egyetlen más teremtményének sem adta ezt az ajándékot ilyen formában. Nagyon fontos, hogy ez a helyére kerüljön.
2) Itt halljuk meg azonban azt a tudósítást a Bibliából, hogy nagy tragédia miatt végzetesen megromlott az ember Istentől teremtett értelme. Amikor az ember hátat fordított Istennek, függetlenítette magát Tőle a bűnesetben, megromlott az értelme, és attól kezdve képtelen helyes ismeretekre jutni. Önmagát sem képes tárgyilagosan, valójában megismerni, Istent végképp nem képes megismerni a megromlott értelmével. Sok felismerésre, felfedezésre eljuthat, nagyszerű találmányai vannak, kultúrát, civilizációt alkothat, de a lélek világában teljesen elbizonytalanodott. Képtelen fogni az onnan jövő adást, nem érti az Isten igéjét vagy félre érti azt, rögeszméi vannak, féligazságokra épít hamis elméleteket, s meg van győződve: ez az igazság. Összetéveszti az igazságot a maga igazával, ezt nem lehet kiverni a fejéből, és ennek soksok szomorú következménye lett.
Valóban az következett be, amit egyik énekünk így mond: „Elménket, értelmünket lelki sötétség fogta bé.” Maga Isten így állapította meg ezt a diagnózist, amikor az özönviz után értékeli az ember helyzetét és állapotát: az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva. Úgy születünk, hogy isteni mércével mérve csak gonoszul tudunk gondolkozni, helytelenül használjuk az értelmünket.
A Római levél első részében az apostol részletesen ír erről, szeretettel ajánlom délutáni olvasmánynak szépen, gondolkozva végig olvasni. Most csak két mondatot olvasok belőle: „Mivel Istent nem mint Istent dicsőítették, sem neki hálát nem adtak; hanem az ő okoskodásukban hiábavalókká lettek, és az ő balga szívük megsötétedett. Magukat bölcseknek vallván, balgákká lettek; és az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték mulandó embereknek, madaraknak, négylábúaknak, csúszó-mászó állatoknak képmásával.” (1,21-23). Ez arra vonatkozik, hogy mindenféle állatszobrokat imádnak istenként azok, akik Istentől elidegenedtek.
Olvastuk istentiszteletünk elején Pál apostol részletes helyzetjelentését erről az Efézusi levél 4. részéből. Figyeljük meg most még egyszer úgy, hogy az értelemről mit mond itt az ige: „Azt mondom azért, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjük hiábavalóságában. Akik értelmükben meghomályosodtak, elidegenedtek az isteni élettől a tudatlanság miatt, amely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” (Megkemé-nyedik a szívem Istennel szemben, ebből lesz a tudatlanság, ebből lesz hiábavaló és téves gondolkozás.) „Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; ha ugyan megértettétek Őt és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az igazság van a Jézusban. Hogy vetkőzzétek le a régi élet szerint való óembert, amely megromlott a családság miatt; és újuljatok meg a ti elméteknek lelke szerint.” (Ef 4,17-23).
A megromlott értelmű ember nem okos igazában, sokszor csak okoskodik. Pál apostol így írja: vitatkozásokban és szóharcokban szenved. Sokféle tévedésnek az áldozata lesz, és Istent egyáltalán nem ismerheti meg a megromlott értelmével. Gyárt magának isteneket, vannak elképzelései Istenről, amelyek azonban sokszor meg sem közelítik a valóságot. Maga Jézus radikálisan beszélt erről: „Abban az időben így szólt Jézus: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek kijelentetted. Igen, Atyám, így volt kedves előtted. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja kijelenteni.” (Mt 11,25-27).
Amit Isten akar, azt egyszerűen elrejti az okosok elől is. A bölcsek és értelmesek elől. Az Ézsaiás 29. részletesen beszél erről, hogy mennyire rövid utat tehetünk meg a magunk értelmével, az Isten felé vezető irányba pedig szinte semmit. Tapogatózunk, találgatunk, de senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú kijelenti.
3) Az ember Istent csak kijelentés útján ismerheti meg. Itt vagyunk a harmadik fejezetnél, ami azt a nagy örömhírt hirdeti, hogy Isten helyreállította az ember megromlott értelmét, hogy újra megismerhesse önmagát igazában, hogy helyes ismerete legyen az élő Istenről, hogy pontosan érzékelje mi a jó és mi a rossz Isten minősítése szerint, és nem a maga viszonylagos erkölcsi normái szerint, hogy tudja, mi a küldetése, hogy lássa, hol a helye a világban, hogy a helyén legyen és ezért helyesen gondolkozzék, helyénvaló dolgokat cselekedjék. Küldetésben járjon, azt végezze el, amit Isten rábízott, és így sokszor a bűn miatt megromlott világ nehéz körülményei között is nagyon boldog és harmonikus személyiségként éljen.
Ez Isten célja, és ez azzal kezdődik, hogy a megromlott értelmünket helyreállítja. Ez történik az újjászületésben. Amikor Isten adja Szentlelkét valakinek, és az Isten bennünk lakozó Szentlelke rezonál Isten kijelentésére. Amikor kapja egy ember a hit ajándékát, és az, mint egy antenna kezd működni, és fogja az Istentől jövő adást. Érti a Bibliát, érti egy igehirdetésből vagy egy testvéri bizonyságtételből, amit Isten üzen neki, s amivel formálni akarja az életét. Újra működni kezd az a csodálatos vevőkészülék, amit Isten az emberbe teremtett, az emberi szív vételre van állítva, és abból a tartományból is fogja, amire szüksége van, ami Isten kijelentése, és otthonosan kezd mozogni Isten világában.
Ezt csak Isten tudja elvégezni mindenkinek az életében. Ezt nem lehet tanulással, művelődéssel elérni. Ez az Ő újjászülő, újjáteremtő munkájának a gyümölcse. És itt szólal meg igazán alapigénk, amelyben az apostol ezt mondja: „változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Változzatok el - itt a metamorfózis szó van az ősi szövegben. Egy alapvető nagy átalakuláson viszi át Isten az embert, és ennek fontos része az, hogy az értelmét, az elméjét megújítja. Az Újszövetség két különböző szót használ annak a kifejezésére, hogy új. Az egyik: neosz, a legtöbben ismerjük, a másik, ami itt szerepel: kainosz. A neosz azt jelenti: egy másik, a régi már használt, veszünk egy másikat. A régi már hibás, ez olyan új, amit most csomagoltunk ki. De lényegi különbség nincs köztük, csak az, hogy ez egy újabb, egy másik. A kainosz azt jelenti: teljesen új. Olyan, amilyen még nem volt. Ugyanez a szó ilyeneket is jelent: ismeretlen, idegen, szokatlan, hallatlan, egészen új. Ez az egészen új jelent meg ezen a földön Jézus Krisztusban. Valami felülről való mennyei. És itt erre biztatja az apostol a keresztyéneket, hogy a ti elmétek ilyen alapvető változáson menjen át. A Krisztus értelmére újuljon meg.
Majd mindjárt olvasom a Korinthusi levélből azt a részt, amelyiknek a végén az apostol ezt írja le: „Bennünk pedig a Krisztus értelme van.” Nem egy kicsit csiszoltabb lett az értelmünk, nem megtisztította azt, hanem a Krisztus értelmét kaptuk ajándékba. Az ilyen ember tud Krisztus-szerűen gondolkozni, Krisztushoz hasonlóan dönteni. Olyasmiket vállal, amiket csak a megújított értelem képes vállalni. Úgy tud mérlegelni, hogy a hitetlen ember azt mondja: megáll az ész. Persze, mert itt egészen más szempontok szólnak bele, és más lelkület motiválja a döntést.
Ezért nem lehet elégszer mondani, hogy az újjászületés minőségi változás. Megváltozik az újjászületett ember státusza is, Isten előtti helyzete, állapota, és megváltozik a habitusa, a belső képességei is. Krisztushoz hasonló, krisztusi tulajdonságok jelennek meg rajta. Ezt nem lehet összetéveszteni a vallásossággal vagy a jó szándékkal, vagy akármi egyébbel. Ez olyan, mint a születés: egy új élet jött létre. Ezért mondta Jézus Nikodé-musnak, akiről igazán sok szépet és jót lehet mondani, hogy szükséges még neked is újonnan születned. Megvan benned a műveltség, a vallásosság, a jó szándék, az erkölcsös élet, és mégis látod, keresel valamit. Azért jössz ide éjszaka félve, hogy meg ne lássanak, mert az hiányzik az életedből. Hogy lehet az, hogy minden megvan, és mégis hiányzik valami alapvető? Az új élet hiányzik. Krisztus hiányzik.
„Bennünk pedig a Krisztus értelme van.” Aki Jézus Krisztust befogadja az életébe - mint az élete Megváltóját és Urát, de ténylegesen: Ő parancsol, én engedelmeskedem, abban a Krisztus értelme lesz. Így írja ezt le az apostol: „Mi pedig nem e világnak lelkét kaptuk, hanem az Istenből való lelket; hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással; a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember nem foghatja fel az Isten Lelkének dolgait: mert ezeket bolondságnak tekinti; sőt megismerni sem képes, hiszen ezeket csak lelki módon lehet megítélni. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (lKor 2,12-16).
Isten tehát nagyon fontos szerepet szán a hívő ember életében is az értelemnek. A mi értelmünk azonban végzetesen megromlott, ezzel nem tudjuk Istent megismerni. Egyszerűen bolondságnak tűnnek az Ő gondolatai - ahogy itt olvastuk. Jézus Krisztus az újjászületésben újfajta gondolkozást ajándékoz nekünk. Egy nagy metamorfózison, átalakuláson viszi át az embert, vadonatúj elmét, értelmet, gondolkozásmódot ad neki, az Ő saját gondolkozásmódját és értelmét, és ezzel képes az ember megismerni Istent, megismerni önmagát és felismerni azt az utat, amelyiken járnia kell.
Ennek azonban mindig egyenes folytatása a Szentírás szerint, és a gyakorlatban is az, hogy aki érteni kezdi Istent, az egyet is ért vele, és ez az egyetértés azonnal cselekedetekben nyilvánul meg. Tehát itt nem csupán az intellektus cselekszik, hogy most már új ismeretekre tettem szert. Istent megismerni mindig azt is jelenti, hogy csinálom, amit mondott. Ezért folytatódik alapigénk így: „változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” És már csináljátok is. Ez a fajta megismerés a cselekedetekben valósul meg és teljesedik ki. Ezért könyörög az ének szerzője: „Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem elrendelt utamat s minden parancsodat.” E nélkül a hitetlen ember ágaskodik az Isten akaratával szemben, tiltakozik parancsai ellen, próbál lefaragni azokból. Megkísérli, meddig lehet elmenni azon az úton, amit Isten neki tiltott.
A fiatalokkal való beszélgetés jó része ebből áll, hogy mégis mi az, amit még szabad? Mindent szabad. Csináld, ahogy akarod! Ha Isten megújította az értelmedet, úgy sem fogod azt csinálni, ami Istennek utálatos, és nem az lesz a szempont, hogy még mit szabad, hanem az: mi az Ő jó, kedves és tökéletes akarata, mert az jó nekem is. Most már tudom. Eddig tudatlanságban voltam, s amiatt engedetlen voltam. Most már kaptam ezt az újfajta ismeretet, értő, értelmes szívem van - Salamon ezért könyörgött -, és nemcsak értem Isten akaratát, hanem egyetértek azzal, és ez egyet jelent azzal, hogy cselekszem is. Nyilván nem működik ez tökéletesen a hitre jutott bűnös ember életében sem, de az biztos, hogy legfőbb vágya az lesz, amit Dávid a 143. zsoltárban így fogalmazott meg: „Taníts engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem! És a Te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön.”
Jó lenne, ha ma megvizsgálnánk, hogy hol tartunk mi ezen az úton. Az biztos, hogy mindnyájan úgy jöttünk a világra, hogy megromlott az értelmünk. Vajon látjuk-e már annak a szorongató szükségét, hogy itt nem kis javításokra van szükség, hanem a Krisztus értelmére. Tudnánk-e ma bátran kérni: Uram, add nekem a Te értelmedet, hogy igeszerűen tudjak gondolkozni, hogy Krisztus-szerűen tudjak dönteni, hogy ne utólag kelljen megbánni: már megint elrontottam valamit, és emiatt szenved az egész család vagy a munkahelyi kollektíva, hanem azon az úton járok következetesen, amit Te adtál elém. Ez nem rangon aluli, én engedelmeskedni akarok, de csak Neked! Csak Te tudod, hol a helyem a világban.
És miközben egyre jobban megismerjük így Istent, egyre nagyobb örömmel engedünk neki, tudunk róla beszélni másoknak is, használ minket, és a helyére kerül az ember.
Jó lenne, ha őszintén együtt tudna dobbanni a szívünk az énekszerzővel, aki olyan őszintén vallotta meg:

Elménket, értelmünket lelki sötétség fogta bé.
De Szentlelked szívünket tiszta fénnyel úgy töltse bé,
Hogy jót gondoljunk és szóljunk
Mert csak Tőled kell azt várnunk.”
(164,2. ének)

Imádkozzunk!
Istenünk, olyan sokszor kellett tapasztalnunk, milyen gyönge lábakon áll a mi sokra tartott értelmünk. A gyerekeink egyszerű kérdéseire sem tudtunk kielégítő választ adni. Olyan sokszor mellébeszélünk, mert nincs érdemi felelet az elménkben. Olyan sokszor kiderül, hogy még megfigyelni sem tudjuk igazában az eseményeket. Nem sürüsödnek azok tapasztalatokká. Vannak homályos sejtéseink, de nem tudjuk világosan átadni másoknak. Akárhova nézünk, mindenütt az erőtlenségünket látjuk.
Magasztalunk azért, hogy nem hagytál minket így, ezzel az elesett, megromlott értelemmel. Áldunk Téged, Jézus Krisztus, hogy mindnyájan eljuthatunk oda, hogy nagyon mély alázattal, de teljes bizonyossággal elmondhatjuk: bennünk pedig a Krisztus értelme van.
Kérünk, add nekünk a Te Lelkedet. Kérünk, segíts el mindnyájunkat oda, hogy igazat adunk Neked ebben is: szükséges újonnan születnünk. És azt, amit csak Te tudsz elvégezni, a teremtő Isten, teremtsd újjá életünket, s benne gondolkozásunkat is. Szabadíts meg minden torzulástól és torzítástól, szabadíts meg téves gondolatainktól, rögeszméinktől, segíts feladnunk a magunk igazát, és egyre teljesebben megismerni az igazságot, vagyis Téged magadat. Jelentsd ki magadat nekünk. Segíts, hogy sokkal többet értsünk a Bibliából, mint eddig. Segíts, hogy mindent megértsünk egy-egy igehirdetésből, bizonyságtételből, amit nekünk szántál. Adj szeretetet mások iránt, és bátorságot, hogy tovább is tudjuk adni azt. Hadd legyünk mindannyian az örömhírnek a hírvivői, és az életünk hadd szemléltesse: valóban örömhírt fogadtunk el Tőled.
Könyörgünk azokért, akik különösen nehéz terheket hordoznak közöttünk. Könyörgünk most különösen azokért, akiknek friss gyászuk van. Urunk, a gyászban sem tudjuk egymást pusztán az értelmünkkel megvigasztalni. Egyedül a Te Szentlelked tud igazi vigasztalást és élő reménységet adni. Olyan reménységet, ami majd valóság is lesz. Olyan reménységet, ami a Te kijelentésedre épül. Ajándékozz meg mindnyájunkat ezzel.
Adj erőt napi terheinkhez is, és könyörülj rajtunk, hogy felesleges terheket ne vigyünk magunkkal. Köszönjük, hogy a bűnterhet naponta letehetjük a Te keresztedhez, és a Te véred megtisztít minket minden bűntől. Hadd legyen ez mindannyiunk folyamatos, boldog tapasztalata. Formálj minket egészen át, hogy valóban igeszerűen, Krisztus-szerűen gondolkozzunk. Ne a tetteinkben kelljen csupán fegyelmeznünk magunkat. Már a gondolatainkat, az elgondolásunkat, minden cselekedetünk motivációját is a Te Szentlelked ihlesse, indítsa és vezérelje.
Így kérjük most Tőled, hogy taníts minket a Te jó, kedves és tökéletes akaratodat cselekednünk, és a Te jó Lelked vezéreljen minket az egyenes földön.
Ámen.