HOGY MEGGAZDAGODJATOK

1994. december 25, vasárnap

Alapige

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."

Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy megérhettük ennek az esztendőnek karácsonyát is. Köszönjük, hogy kegyelmesen magad elé engedsz minket, és ajándékot készítettél mindnyájunk számára.
Dicsőítünk Téged a kimondhatatlan ajándékodért, Jézusért. Köszönjük a karácsony csodáját, hogy az Ige testté lett, itt lakozott közöttünk, és láthattuk az Ő dicsőségét.
Köszönjük neked, Jézusunk, hogy mindannyiunkat lelkiekben gazdagokká akarsz tenni. Kérünk, használd fel erre ezt a csendes órát is. Segíts most teljes szívünkkel feléd fordulni. Add, hogy semmi külső és belső zaj ne zavarhassa meg a Reád figyelésünket. Kérünk, vedd el a mi szívünk keménységét, vagy gyógyítsd be a szívünk sebeit, de mindenképpen formálj, tisztíts, teremts ujjá mindannyiunkat. Hadd tudjunk azzal a gazdagsággal szolgálni másoknak, amit Te kínálsz most nekünk. Hadd tudjuk nyújtani a hitünk kezeit, hogy telerakhasd ajándékokkal. Hadd éljük át itt most a Te szeretetedet, azt, hogy nem kímélted magadat, hogy mindenről kész voltál lemondani, hogy isteni gazdagságodat szétoszthasd közöttünk.
Osztogasd most is, és még abban is Te segíts, hogy bizalommal fogadjuk és szeretettel adjuk majd tovább.
Áldd meg a mi együttlétünket, tedd ezt igazán istentiszteletté, ami a Te dicsőségedet és a mi üdvösségünket szolgálja.
Ámen.

Ebben az Igében arra kapunk választ, hogy mi volt Isten célja a karácsonnyal. Mi volt a célja annak, hogy az Ige testté lett, Isten Fia emberré lett. Így felel erre alapigénk: hogy ti meggazdagodjatok.
A karácsonyi csoda célja az volt, hogy mi, akik lelkiekben néha nagyon nyomorúságosan szegények vagyunk, elképzelhetetlen gazdagságra tegyünk szert.
Ki fizette meg ennek az árát? Azt olvastuk: Jézus, aki "gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."
Nézzük meg azért most, hogy milyen gazdag volt Jézus Krisztus karácsony előtt, milyen szegénnyé lett, amikor magára vette emberi testünket és eljött ide közénk. Aztán nézzük meg, milyen szegények vagyunk nélküle, mióta Isten ellen fellázadtunk, és milyen gazdagokká lesznek azok, akik hisznek Őbenne.
1) Milyen gazdag volt Jézus? Olyan gazdag, hogy azt emberi szavakkal nem tudjuk leírni. Olvastuk János evangéliumának ezt a gyönyörű bevezető szakaszát. Próbálja megfogalmazni valahogyan a Szentlélektől vezettetve, de nem tudja emberi szavakba önteni azt az isteni gazdagságot, ami a mi Urunk Jézus Krisztust jellemzi.
Pál apostol a Filippi levélbe beledolgoz egy őskeresztyén Krisztus-himnuszt, s abban Jézusról ezt vallja: "Amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő." Olyan gazdag volt Jézus, hogy az Istennel egyenlő. Őáltala teremtetett minden, Ő előbb volt mindennél, Őreá nézve teremtettek mindenek - ahogy a Kolossé levélben olvassuk. "Hatalma szavával fenntartja a mindenséget" - ahogyan a Zsidókhoz írt levél bevezetője mondja. Próbáljuk körülírni, de nem tudjuk még elképzelni sem, mit jelent a mennyei dicsőségben Istenként uralkodni.
Jézus Krisztus tehát öröktől fogva mindörökké Isten. És amikor isteni természete mellé magára vette a mi emberi természetünket is, akkor is megmaradt mindenható örök Istennek. Kálvin János szépen írja: A test alacsonysága elfedte ugyan isteni méltóságát, de meg nem szüntette azt. Szólt egy szót és bármilyen betegségből meggyógyult az ember. Azt mondta a bénának: kelj fel és vidd haza a hordágyat, amin idehoztak, és az megtette. Azt mondta a démoni lelkektől megkötözötteknek: legyetek szabadok, és megszabadultak. Rászólt a tengerre: hallgass, némulj el, és elállt a vihar és nagy csend lett. És beszólt a sírba: Lázár, jöjj ki, és kijött a megholt, akit négy nappal azelőtt temettek el és már szaga volt. Mindenható isteni hatalma itt is megmaradt, miközben örök isteni természete mellé felvette a mi emberi természetünket.
És ma is ilyen mindenható, örök Isten Ő. Mi nem a kisded Jézuskára emlékezünk karácsonykor, mint ahogy valakinek a születésnapján nem csecsemőkori önmagát ünnepeljük, hanem azt, akinek most a születésnapja van. Karácsony az Úr Jézus születésnapja, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön.
2) Ezt a gazdagságot hagyta Ő ott, amikor eljött közénk karácsonykor a földre. Gazdag lévén szegénnyé lett. Mennyire szegénnyé? Annyira, hogy ugyan úgy indult, mint ahogy mindnyájan. Tehetetlen csecsemő volt, akit be kellett pólyálni. Ráadásul nem rengő bölcsőcskében - ahogy a kedves ének mondja -, hanem egy istálló sarkában egy jászolban.
Amikor a Gonosz kísértette, éhezett. Oly sok este volt, amikor nem tudta, hová hajtja le a fejét. Jézus Krisztus ezen a földön hajléktalan volt, és nincstelen volt, és megvetett volt, és üldözött lett. Ezért tud Ő igazi barátja és segítője lenni mindenkinek, aki otthontalan, szükséget lát, megvetett és megbélyegzett. A tulajdon anyja, Mária nem értette meg, a testvérei azt híresztelték róla, hogy nem beszámítható - le van írva az evangéliumban. Egyik tanítványa besúgta a hatóságnál, a másik letagadta, hogy valaha is ismerte. A meg nem értettek végtelen magányosságát kellett átélnie Jézusnak itt a földön. A halála előtti utolsó napjain minden emberi méltóságától megfosztották. Összerugdosták, véresre verték ártatlanul, szemen köpdösték, aztán bekötötték a szemét és úgy ütötték a fejét. Játszottak vele: ha próféta vagy, mondd meg, hogy most ki ütött meg, és most ki ütött meg ... és a végén hamis vádak alapján egy koncepciós perben halálra ítélték. S akkor meg kellett tapasztalnia, milyen az, amikor az Isten is elhagy valakit. Ennyire szegénnyé lett a mi Urunk.
De miért lett ennyire szegénnyé? Miért engedte ezt Isten - ahogy ezt sokszor szoktuk kérdezni? Itt van alapigénkben a világos felelet: érettetek. Miértünk történt mindez, testvérek. Gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok. Mert csak így lehetett eltenni az útból azt a sok akadályt, ami minket Istentől elválaszt. Mert csak Jézus tehetett eleget, és csak így tehetett eleget azért a sok istentelenségért és embertelenségért, amit mi folyamatosan elkövetünk. Mert csak ezáltal menthetett fel minket a halálos ítélet alól és tehetett bennünket Isten gyermekeivé.
Jézus Krisztus, amikor emberré lett, odaállt a mi helyünkre, és a mi bűneink büntetését szenvedte el azért, hogy mi reménytelen halálra ítéltekből Isten szabad és gazdag gyermekeivé legyünk. És aki komolyan hiszi azt, hogy mindez érette történt, és Jézus halála jelenti nekünk az életet, mégpedig az örök életet, annak az életében elérte célját a karácsony. Mert ezért lett az Ige testté, ezért mondott le minden gazdagságáról Jézus és lett emberré, ezért vállalta mindazt a temérdek szenvedést, kínt és megaláztatást, hogy mi Isten gyermekei lehessünk.
3) És erre nekünk mérhetetlenül nagy szükségünk van. Mennyire vagyunk mi szegények? Nagyon nagy szükségünk van arra, hogy Ő gazdagokká tegyen, mert kiáltó, reménytelen az a lelki nincstelenség és szegénység, amibe süllyedtünk. Ennek hosszas fejtegetése helyett hadd mondjak a közelmúlt élményei közül néhányat.
Mennyire vagyunk szegények? Úrvacsorát vittem egy idős, beteg testvérünknek. Ahogy jöttem lefelé a lépcsőn, az egyik ajtó mögül gyűlölettől átitatott hangon a következő ordítás hangzott ki: beléd vágom a kést, te gazember! Nemcsak engem tettél tönkre, a gyerekeinket is ki akarod semmizni egészen? Ez a két ember talán valamikor elhomályosodó szemmel azt mondta egymásnak: szeretlek, és most a szeretet ünnepe előtt két nappal kiderül, hogy ennyire szegények lettek.
Fiúk beszélgetnek a gyerekszobában egy rakás játék tetején. Azt mondja az egyik: állítsuk fel a sorrendet, holnap melyikünk apukájához megyünk először, másodszor és harmadszor. Az egyik gyerek fellázadt: nekem is el kell mennem mind a három helyre? Nem maradhatok az enyémmel még karácsonykor sem? Ennyire szegények lettünk, és ennyire szegénnyé tesszük egymást.
Testvérek veszekednek a konyhában. Pontosan úgy, ahogy a szüleiktől meg a felnőttektől szokták hallani, pedig ők még alig tizenévesek. Egyik fogja a másik hátracsavart karját és nem ereszti el. Ne visíts, mert úgy sem engedlek el addig, amíg meg nem ígéred, hogy kétszer elmosogatsz helyettem. Én is elmosogattam a múltkor helyetted. Tartozol és most behajtom.
Ennyire szegények vagyunk. Nem telik, hogy még egyet adjak. A tartozást be kell hajtani. És ugyanezek a testvérek negyven év múlva beperelik egymást az örökség miatt, és tanúkkal bizonyítják, hogy melyikük hányszor vitt ételt az öreg szüleiknek. Azok a szülők annak idején, amikor a szegénységükből kitaníttatták őket, nem tartották számon mennyi áldozatot hoztak értük.
De ennyire szegények vagyunk. Nem tudunk elengedni semmit, nem felejtünk, számon tartjuk és behajtjuk egymás adósságát. Értse meg a világ: nem telik, nincs. Nincs szeretet, nincs megbocsátás, nincs irgalom, nincs kegyelem. Végrehajtás van, mert koldus szegények vagyunk, és nem tudunk elengedni, megbocsátani, elnézni, várni.
Ilyesmi nincs, és ezért nincs igazi szeretet sem, tartós öröm sem. Ezért nincs fészekmeleg otthon, és biztonságérzés a gyermek meg az öreg szívében. Ezért nincs békesség sem a szívünkben, sem az otthonunkban, sem ezen a világon. Koldus szegény lett az ember és az emberiség, mióta Isten ellen fellázadtunk.
Annyira szegény, hogy valaki ezt mondta: ha meghal a párom, nincs értelme tovább élnem. Más valaki azt mondja: ha nem tudok többé dolgozni, nincs értelme élnem. Hát ez jelenti az életet? Csak egyetlen ember, még ha a legdrágább is? Ennyire hiányzik Isten az életünkből? Vagy ennyire nem jelent Ő semmit? Ennyire nem tudunk távlatosan gondolkozni, nincsenek reményeink? Ennyire kiestünk az örökkévalóságból? Ilyen szegények lettünk?
Olyan szegények, hogy nem telik sokszor egy elismerő mondatra sem. Szegények vagyunk arra, hogy biztatást, bátorítást, vigasztalást adjunk. Hogy helyén mondott igével erősítsük egymást. Nem telik sokszor még egy jó szóra, egy őszinte mosolyra sem. Egy simogatásra sem, még az iránt sem, aki pedig a legközelebb van hozzánk és évek óta kénytelen elviselni egész nyomorult önmagunkat.
Ilyen szegények lettünk, testvérek. Ezért történt a karácsony, hogy ne így pusztuljunk el nyomorultul, hanem azt az isteni gazdagságot, amit mindnyájan elveszítettünk, amikor Istennel szembefordultunk az ősbűnben, azt mégis csak visszakaphassuk. Úgy, hogy nem érdemeljük meg, nem szolgáltunk rá, nem jár, de mivel nagy szükségünk van rá, Isten ezt szeretetből kész visszaadni. Mert Ő gazdag, mert Neki telik: megbocsátani, elengedni, kipótolni, új kezdést biztosítani. Az Ő végtelen kegyelméből telik. És ennek adta bizonyságát karácsony.
"Aki az Ő egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk." Nem kell ilyen szegényen tengődnünk. Lehetünk gazdagok is a Krisztusban és a Krisztusért.
4) Milyen gazdagok? Olyan gazdagok, hogy nemcsak önmagunkat tudjuk adni, hanem mindazt a sok kincset, amit Jézus Krisztus ad a benne hívőknek, tovább tudjuk adni. Mert hinni Jézusban azt jelenti, hogy elfogadja az ember azt, amit Ő kínál. Ami ennél kevesebb, az nem nevezhető a szó bibliai értelmében hitnek. Az még nem hit, hogy valaki elképzelhetőnek tartja, hogy van Isten. Ez az ő magánügye, hogy mit tart elképzelhetőnek, mit nem. Isten léte nem attól függ, hogy mi mit tudunk elképzelni. Hinni azt jelenti: amit Isten kínál, azt én örömmel elfogadom. Mindenek felett az Ő kimondhatatlan ajándékát Jézust. És annak fogadom el, aki. Mint aki az Isten Fia, mint aki örökkévaló Isten. Aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, és aki szeretett minket és önmagát adta érettünk. Aki Jézust így elfogadja, mint az élete megváltóját és Urát, s így engedelmeskedik Neki, annak lesz része naponkénti megajándékoztatásban. Annak minden nap karácsonya van. Minden napra készít valami meglepetést az ő Ura, és az ezzel a gazdagsággal másokat is tud gazdagítani.
Azt mondta egyszer egy tizenéves barátom, miután Jézus Krisztust befogadta az életébe: azóta nem esik nehezemre felmosni az előszobát, meg a WC-t, a többiek helyett sem. Azóta telik. Utólag tudtam meg - nem tőle, hanem mástól -, hogy nem esett nehezére egyszer felmosni annak a nagy háznak az egész lépcsőházát sem, amelyikben laknak. Megkérdeztem tőle, miért tette ezt, s azt mondta: hallottam, beteg a házfelügyelő néni, és az jutott eszembe, hogy felmosok. Nem különös, hogy az ilyen embereknek az jut eszükbe? És nemcsak eszébe jut, hanem meg is teszi. Mert gazdag lett, mert telik. Isten Szentlelke irányítja onnan belülről. És öröm neki, hogy tovább adhat valamit abból, amit ő is kapott. Nem az övé, gazdag lett Krisztusban, és gazdagít vele másokat is.
Egy kiskatona mondta el egyszer, hogy rászálltak és a hite miatt egyfolytában gúnyolták. S valahányszor amiatt - ahogy ő fogalmazta - kiszúrtak velem, mindig dicsőítettem Istent, és imádkoztam őértük. Így is lehet. Ez ad az embernek tartást, és túlárad valami rajta. Átárad valami belőle ebbe a szegény világba, valami felülről való.
Ilyen gazdagokká akar tenni minket a mi Urunk. És ez a magatartás nem a bárgyú ember tehetetlensége, hanem a lelkiekben nagyon gazdagnak a sajátos gesztusa, amit nem lehet csinálni, imitálni, mert vagy van ez a gazdagság, vagy nincs. Nem lehet megjátszani, mintha lenne. De akinek van, az örömmel szolgál vele másoknak.
Fel sem lehet sorolni, milyen gazdagságot hozott nekünk Jézus. Miénk az Ő igazsága. Aki Őbenne hisz, azt Isten olyan igaznak látja, mint az Ő egyszülött Fiát Jézust. Miénk az élet, hiszen Ő maga az élet. Az az élet is, ami felett nincs hatalma a biológiai halálnak. Az örök élet. Ezért mondta Ő Lázár sírjánál, hogy aki hisz énbennem, ha meghal is él az. Mienk az Istennel való közösség. Mienk az a bizonyosság, hogy megbocsáttattak a vétkeink az Ő nevéért. Miénk az Ő békessége, amelyikről Ő maga mondja, hogy nem olyan, amit a világ adni tud, de elvenni sem tudja. És mienk az az öröm, amelyikről azt mondja: a ti örömötök ezzel teljes lesz. Néha nagyon nyomorúságos külső körülmények között és ellenére is.
Egy lelkipásztor mondta el egyszer nagyon őszintén. Vendégszolgálatra hívták egy másik gyülekezetbe. Egy hétig ott is lakott annál a lelkészcsaládnál. Első nap érezte már, hogy ezeknek van valamijük, ami neki nincs. Első látásra megállapíthatta, hogy még az övénél is szerényebb anyagi körülmények között élnek. Minden arról beszélt, hogy itt a forintokat nagyon meg kell számolni. És mégis elégedettek voltak, hálásak, vidámak, figyelmesek egymás iránt, és mindenkiről szeretettel beszéltek. Ott tudta meg azt: mit jelent valójában Isten gyermekeként élni. És ott jött rá arra is, hogy ő még nem az. És ott lett Isten gyermekévé.
Néha nagyon szegényes körülmények között is, nagyon gazdag lelkiekben az, aki már Isten gyermeke. Karácsony ezért történt, testvérek, hogy mi mindannyian Isten gyermekeivé váljunk.
Hogyan olvastuk a János evangéliumában? "Jézus az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be Őt. Akik azonban befogadták Őt, megadta azoknak azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik az Ő nevében hisznek... " (Jn 1,11-12).
Pál apostol szinte itt folytatja a gondolatot a Római levél 8. részében: s mivel gyermekek lettetek, örökösök is. Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak. (Róm 8,15).
Te Isten gyermeke vagy-e már? Talán sokféle terhet hordozva, de nagy lelki gazdagsággal, amiről te tudod legjobban: úgy kaptad, és szívesen megosztod mindig másokkal. Isten gyermekei vagyunk-e már? Akik Isten családjának a tagjai, akiket az Atya törvényei köteleznek, de akik nem külső kényszerből, hanem belső indíttatásból, az iránta való hálától indíttatva engedelmeskednek Neki mindenben, szívesen és örömmel, és így lesznek áldássá mások számára is.
Azért történt a karácsony, hogy ez mindannyiunk életében valóra váljék. "Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelmét, hogy gazdag létére, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." Ismerjük-e valóban a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét?
Bárkivel ma megtörténhet ez a csoda, hogy Isten gyermekévé lesz. Akik Jézust befogadták - azt olvastuk itt. Bárki elmondhatja Neki ma: Úr Jézus, eddig nélküled éltem nagyon szegényes életet, add nekem ezt a gazdagságot. És bárki megújulhat, ha már valamikor régebben Isten gyermekévé lett, de ma senkinek semmi haszna ebből, mert nem adja tovább azt a gazdagságot, amit kapott, vagy maga is elfelejtette, hogy mit kapott Krisztusban, megújulhat abban, hogy elkezd szolgálni mindazzal, amit Őtőle kapott.
Jó lenne, ha most mindjárt tudnánk együtt imádkozni ezért. Van egy szép ének, amelyik kifejezetten ezért könyörög.

Csudálkozván nézi elménk Atyádnak nagy szerelmét,
Álmélkodván is szemléli hozzánk való jó kedvét,
Melyet abban megmutatott, hogy minékünk téged adott;
Azért, édes Krisztusunk, vagy szerelmes Jézusunk.
Szegény bűnös embereknek idvességes reménye,
Benned hívőknek öröme,boldogsága, szépsége:
Jövel, jövel hozzánk, kérünk, mindenkoron légy mivélünk,
Mert csak te vagy Krisztusunk, és kegyelmes Jézusunk.
(227. dicséret 2-3. verse)

Imádkozzunk!
Istenünk, olyan sok szomorú példát tudnánk most sorolni Neked a magunk életéből is, amikor kiderült, milyen szánalmasan szegények vagyunk. Mennyire nincs bennünk reménység, mennyire megjátsszuk a szeretetet, hogy csinált a jókedv, ami látszik rajtunk, és nevetés közben is fáj a szívünk, és befelé hullanak a könnyeink. Annyira begyakoroltuk a képmutatást, még Előtted is sokszor meg akarjuk játszani magunkat. Olyan ritkán tudjuk igazán azt adni másoknak, ami segít, ami megoldást ad, amire szükség van.
Olyan sok irigység és keserűség van bennünk, mert sok mindent nem értünk el. Sokszor csak azt látjuk amink még nincs, és nem tudunk Neked hálát adni azért, amit adtál, és főleg nem tudjuk azt örömmel, szívesen továbbadni másoknak. Könyörülj rajtunk, kérünk.
Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy gazdag létedre szegénnyé lettél érettünk, hogy mi a Te szegénységed által meggazdagodhassunk. Köszönjük, hogy kínálod most nekünk mindazt a mennyei gazdagságot, amit rajtad kívül senki mástól nem kaphatunk.
Köszönjük, hogy isteni természet részeseivé akarsz minket tenni. Könyörülj rajtunk és adj bátorságot ahhoz, hogy higgyünk Neked. Hogy tartsuk a kezünket már most, és bizalommal, köszönettel fogadjunk mindent, amit szeretetből adsz. Tanuljunk meg élni a Te ajándékaidból, élni kegyelemből naponta. Add, hogy nagyon gazdagok legyünk arra, hogy másokat is megajándékozzunk. Hadd éljünk úgy, mint akiknek telik. Telik elengedni, elnézni, elfelejteni, megbocsátani. Telik kipótolni, telik a második mérföldet is megtenni. Telik jót mondani azokról, akik minket gyaláznak, és imádkozni azokért, akik megkeserítik az életünket. Köszönjük, hogy lehetséges, hogy ilyen gazdagok legyünk, hogy gazdagítsunk másokat is. Engedd, hogy ez elkezdődjék ma mindannyiunk életében!
Könyörgünk Hozzád szeretteinkért a közelben és távolban. Kérünk, hogy mindnyájan megismerjenek ők is Téged. Könyörgünk Hozzád ellenségeinkért és rosszakaróinkért. Vedd ki a gyűlöletet a szívükből, s add, hogy ők is Előtted hódoljanak. Könyörgünk Hozzád az evangélium ügyéért, s azokért, akiknek szenvedniük kell a Te nevedért és az evangéliumért. Könyörgünk Hozzád népünkért, országunkért, az emberiség jövőjéért. Kérünk, adj békességet ott, ahol most is háború pusztít. Légy irgalmas nékünk, és ne úgy cselekedj velünk, ahogy megérdemelnénk, hanem a Te nagy kegyelmességed szerint.
Szenteld meg az ünnepeinket. Indíts mindnyájunkat, hogy teljes szívünkkel, figyelmünkkel feléd forduljunk most, hogy a Te születésed napján Téged ünnepeljünk, dicsőséges Urunk, királyok Királya és uraknak Ura. S engedd, hogy a Benned kapott gazdagság megmaradjon az ünnep után is.
Ámen.