MIKEÁS KÖNYVE

1994. november 13, vasárnap

Alapige

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.”

Imádkozzunk!
Mi is csak így tudjuk kezdeni az imádságunkat igazságos és szent Istenünk, hogy vétkeztünk Ellened. Kérünk, bocsásd meg, ha sokszor már észre sem vesszük, hogy mikor és mivel vétkezünk Ellened.
Bocsásd meg, ha nincs a szemünk előtt szüntelen a Te törvényed, amihez igazodnánk. Bocsásd meg, ha úszunk az árral, sodródunk a tömeggel, ha a magunk kívánságai, vagy mások elvárásai döntik el, hogy mikor mit mondunk és teszünk.
Annál inkább köszönjük, hogy mégis magad elé engedsz most minket. Alázatosan kérünk, légy irgalmas nékünk, bűnösöknek. Kérünk, ne azt nézd, hogy az elmúlt héten is mi mindennel vétettünk Ellened, hányszor szegtük meg parancsaidat, milyen gyakran nélküled indultunk el utakra és megkérdezésed nélkül hoztunk döntéseket, hanem azt nézd, hogy milyen nagy szükségünk van Rád, és a Te irgalmasságod szerint cselekedj velünk.
Köszönjük, hogy ma is a Te igéddel, hatalmas beszédeddel munkálkodsz. Így vegyél munkába mindnyájunkat. Hadd legyünk itt most mindnyájan úgy, mint akik beléptünk a Te műhelyedbe, ahol formálsz minket, míg kiábrázolódik rajtunk a Krisztus. Hadd legyünk a Te rendelődben, áldott orvos, Jézus Krisztus, és gyógyíts minket sokféle nyomorúságunkból.
Adj nekünk figyelmes szívet, áraszd ki ránk Szentlelkedet, Ő tegye meggyőzővé az igét, és még azt is Tőled kérjük: segíts engedelmeskedni halogatás nélkül a Te teljes akaratodnak. Nem akarunk alkudozni, nem akarunk tiltakozni az ellen, amit mondasz. Várjuk a Te gyógyító szavadat. Legyen hát a Te beszéded most ír és gyógyító erő.
Ámen.

Kedves testvéreim, egy ideig most a bibliaolvasó kalauz szerint a Mikeás könyvét fogjuk olvasni és a kis próféták könyveit tanulmányozva többen panaszkodnak, hogy milyen nehezen érthető azoknak a szövege. Ha már sokan ezt olvassuk, akkor nézzük meg egy kicsit közelebbről ennek a könyvnek a mondanivalóját, és aki éppen más rend szerint szokta olvasni a Szentírást, annak is hasznos lehet az, amit Isten ezen keresztül tanít nekünk.
Mikeásról magáról nem sokat tudunk, csak annyit, hogy Krisztus előtt 750 és 720 között végezte a maga prófétai munkáját a déli országrészben Júdában. Akkor ugyanis már két részre szakadt a kicsi Izráel: az északi rész megőrizte a régi nevet, Izráel néven emlegették, a déli részt pedig Júdának nevezték. Sajnos egymással is viszálykodott a két országrész, és így még könnyebben esett áldozatul annak a két nagyhatalomnak, amelyik jobbról, balról állandóan fenyegette őket. Észak-keletről Assziria, délnyugatról Egyiptom. Aztán hol az egyiknél, hol a másiknál kerestek segítséget egymás ellen, vagy valami harmadik, negyedik ellenség ellen.
Amikor Assziriában királyváltozás volt, Izráel megtagadta az adófizetést a nagy birodalomnak, ezért kegyetlen megtorlásban részesült, és több éves csatározás után 722-ben Assziria valósággal megsemmisítette azt a kis népet és országot. A népet deportálták és gyakorlatilag megszűnt annak a tíz törzsnek az élete. Maradt a kis Júda, amelyik igyekezett ajándékokkal kedveskedni Assziriának, hogy őt ne bántsa. Ha mégis félni kellett Assziriától, igyekezett Egyiptom kedvébe járni, hogy legyen egy nagy szövetségese. Ez a kétfelé tekintgetés egyre jobban elvonta az emberek figyelmét arról, Akiben történelmük során soha nem csalódtak, Aki nagy túlerővel szemben is sokszor megvédte őket: az élő Istenről.
Mivel úrrá lett a félelem ebben a bizonytalanságban, elszabadultak az indulatok. Az emberek úgy gondolkoztak, hogy bizonytalan a holnap, lehet hogy nincs is holnapunk, ezért ma kell megszedni magunkat, ma kell megtorlást venni a sérelmekért, ma kell mindent gyorsan elintézni. Egyfajta ideges türelmetlenség lett úrrá a népen. Elszabadult a harácsolás, egymás kezéből is kicsavarták a javakat, megerősödött az erőszakosság, sokféle visszaélés, korrupció - olvastuk itt az előbb hallott szakaszban is, hogy a bíró is pénzért úgy ítélt, ahogyan jónak látta, vagy ahogyan kívánták tőle. Az egyházba is beáradt a szenny, a papok pénzért tanítottak, a próféták közül sokan pénzért azt mondták, amit az akart hallani, aki megfizette őket. Ekkor küldte Isten Ézsaiást és Mikeást, hogy hirdessék a megtérés evangéliumát.
Hirdessék azt, hogy ha minden így marad, ahogy most van, akkor nem így fog maradni, hanem rosszabb lesz. Ez lejtő, amin lefelé csúszik a nép. Most még meg lehet állni, de ott a lejtő alján összetörik magukat és vagy Assziria, vagy Egyiptom, vagy egy harmadik fölfalja őket, mert a bűnt büntetés követi, ez ugyanolyan törvény, mint a nehézkedés. Isten nem akarja, hogy elvesszen az Ő népe, most még meg lehet állni. Ha megkapaszkodnak Isten igéjében, ha megpróbálják kinyitni a szemüket, tájékozódni és Isten akaratához igazítani a gyakorlatot, akkor akárkik fenyegetik, akkor is megőrzi őket. Kell-e nekik ez a szabadítás, kell-e újra a szabadító Isten?
Ézsaiás a legfelsőbb körökben - közvetlen a király mellett, Ezékiás mellett állva hirdette ezt, kortársa Mikeás pedig - aki afféle parasztpróféta volt, az egyszerű nép soraiban. Igehirdetésük tartalma ugyanaz volt - érdemes összehasonlítani a két könyvet.
Mikeás kíméletlenül néven nevezte a népnek a bűneit. Két nagy csoportban látta ő a bűnöket: az erkölcsi bűnöket, amik ebből a bizonytalanságból, meg az emberi szív gonoszságából következtek, és a vallási bűnöket. Vallásilag kétféle gondolkozás érvényesült akkor: voltak a modernek és voltak a hagyományőrzők.
A modernek azt mondták: haladni kell a korral. Nem lehet megrekedni egy primitív szinten, hogy még mindig csak azt a bizonyos láthatatlan Istent imádjuk. Az összes többi népnek körülöttünk sok istene van, nekünk meg csak egy és őt sem tudjuk megmutatni. Azok meg tudják mutatni isteneiket. Szépen kifaragják őket, aranyfüsttel befuttatják, fénylik a sok istenszobor, visszaveri a napfényt. Büszkék az isteneikre. Mi nem tudjuk ezt produkálni, csak beszélünk arról, hogy milyen nagy tetteket hajtott végre Isten. Nem szabad megtagadnunk Istent, de nyitni kell. Fel kell sorakoztatni mellé a többi istent is. Hűségesek maradunk szövetséges Istenünkhöz, de a fejlődés abból áll, hogy a többiekéből is átveszünk valamit. Ha Assziria kedvébe kell járni, akkor asszir isteneknek állítunk szobrot, építünk szentélyt. Ha Egyiptom kegyeit keressük, akkor onnan lehet importálni isteneket.
És mit mondtak a tradicionalisták, a hagyományőrzők? Azt mondták: nem kell ilyen nagy ügyet csinálni a vallási kérdésekből. Sokkal egyszerűbb ez ennél. Elmondjuk a megtanult imádságokat, bemutatjuk a kötelező áldozatot, évente háromszor elmegyünk a sátoros ünnepen a templomba, s el van intézve minden. Letudtuk a vallásos kötelességeinket, megadtuk Istennek, ami az övé, s most már várhatjuk, hogy Ő megadja nekünk, ami nekünk jár a szövetségen belül.
Erre Ézsaiás a legmagasabb körökben, Mikeás az egyszerű nép soraiban felemelte a szavát és elkezdtek prédikálni. S mind a kettővel szemben elmondták azt, amit most olvastunk a Szentírásból.
Mikeásra különösen is jellemző az, hogy a maga egyszerű nyerseségével néven nevez mindent: kíméletlenül leleplezi a nép bűneit, de úgy, hogy közben újra és újra tetten érhető, hogy a szíve vérzik ezért a népért. Nem kíméli, de úgy, hogy közben alig várja, hogy feleslegessé váljék ez az igehirdetés, hogy komolyan vegye a nép, amit Isten üzent, és Isten végre ne hajtsa azt az ítéletet, amit kilátásba helyezett. A szíve vérzik ezért a népért, ezért nevezi néven a bűneit, mert látja, mert Isten megmondta, hogy most még elkerülhető az ítélet, most még meg lehet állni a lejtőn. El lehet fogadni a szabadítást, de nem tudni, hogy meddig. Most kell abbahagyni a bűnöket, s elfogadni az Istentől kínált kegyelmet.
Mert miközben hat fejezeten keresztül keményen pellengérre állítja a nép bűneit, az utolsó fejezet erról szól: Az Úr nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Nem abban, hogy elveri a port az Ő népén. Azért tudatosítja bennük a bűneiket, hogy bűnbánatra jussanak, mert Istennek abban telik kedve, hogy kegyelmet adjon. De kegyelmet csak az tud kapni, aki azt elfogadja, és csak az fogadja el, aki tudja, hogy rászorul. Ez volt Mikeás célja, ez volt Isten célja Mikeás által, hogy a nép rádöbbenjen bűneire és őszinte bűnbánatra jusson.
Ebből a gazdag könyvből, amit mindenkinek érdemes elolvasni, s akár ma délután egy szűk óra alatt nyugodtan végigolvashatjuk, három olyan üzenetcsoportot szeretnék kiemelni, ami a gerincét adja Mikeás igehirdetésének.
1) Az első, hogy a nép bűneit konkrétan néven nevezve újra és újra elsorolja. Miért volt erre szükség? Azért, mert bekövetkezhet mindenkinek és minden népnek az életében az, hogy annyira eltompul lelkileg, hogy már nem érzékeli bűnnek a bűnt. Már nem fáj neki az, ha vétkezik Isten és embertársai ellen. Meg lehet szokni a bűnt, néha egy-egy világos pillanatban felriad az ember lelkiismerete, de aztán egy konyakkal, vagy valami ócska szöveggel nyakon önti a felriasztott lelkiismeretet és elaltatja újra. Ne zavarja az ember nyugalmát, és ne csináljon botrányt a társadalomban. Mindenki így csinálja, a nép szabja a törvényt, vagy ki-ki magának szabja a törvényt. Nincs törvény gyakorlatilag. Isten törvényét rég nem ismeri senki, vagy nem veszi komolyan. Innen már csak egy lépés az, amikor nemcsak hogy nem érzi bűnnek a bűnt valaki, hanem erénynek minősíti azt. Aki többet lop, az ügyesebb. Világos, nem? Úgy csinálja, hogy később derüljön ki, megszedte magát és utána derül ki. Ügyesebb. Aki bátrabban tör házasságot, az felszabadult, modern ember. Nincsenek gátlásai, nem lesznek szorongásai. Erényt csinálunk a bűnből.
Ezért tart Mikeás tükröt a nép elé. Nézzetek bele, ezt, amit csináltok, így hívják, emezt meg így hívják. Ennek ez lesz a következménye, ennek meg ez, s ezt biztosra vehetitek. De most még abba lehet hagyni. Ez volt az ő igehirdetése.
a) Ostorozta mindenek előtt azokat a szociális bűnöket, amikbe belesüllyedt a társadalom akkor. Néhány idézetet hadd olvassak az igehirdetéseiből.
„Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és korán reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.”
A törvényesített rablás, amikor valami ideológia épül arra, amit Mikeás úgy nevez: rablás. Visszaélés a hatalommal. Mivel egy picit erősebb vagyok, mint a másik, úgy érzem, ez felszabadít arra, hogy bármit tehetek vele, amire képes vagyok. Miért hagyja? S miért alakultak így a dolgok, hogy én vagyok felül, ő meg alul?
Kicsit később ezt olvassuk: „Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, népem asszonyait kiűzitek otthonukból, gyermekeiktől elveszitek országomat örökre.”
Nem ismerősek ezek a képek? A retikült kitépitek a gyanútlan járókelők kezéből, semmi következménye nem lesz. Mindenki tehetetlenül nézi, az egyén is, a hatóság is. Ez van, ilyenek a közállapotok. Az asszonyokat kiűzik az otthonukból, kénytelenek ők is reggeltől estig valahol másutt hajszolni magukat, és a gyerekeik - ha vannak -, vagy „a gyerek” úgy nő fel, hogy soha nem volt igazán édesanyja, édesapja. Ezt látom azokon a gyerekeken, akikkel nap mint nap beszélgethetek. Nincs igazi apa-élményük, anya-élményük, fészek-élmé-nyük, család-élményük sokaknak. (Isten kegyelméből vannak, akiknek van.)
„A gyerekeket pedig megfosztjátok az én országomtól.” Nem hall a gyerek az Isten országáról. Felnőnek ezrek, milliók úgy, hogy az úgynevezett keresztyén szülőktől sose hallottak igét, sose hangzott otthon imádság. Megfosztjuk a gyermekeinket attól, ami a legtöbbet jelenthetné nekik. S ez fel sem tűnik. Ilyen a korszellem, rákényszerítenek a körülmények - magyarázatunk van bőven.
„Még mindig van bűnös ház, amely bűnös kincsekkel van tele, és van átkozott, hamis véka! S vajon jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zacskóba rejtett hamis súlyokat? Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi.” Nyugodtan be lehet helyettesíteni itt is ezeket a megszokott, általánossá vált csalásainkat, és azt, hogy mi minden van otthon, ami nem tiszta úton került oda. Házuk tele van bűnös kincsekkel, és így tovább. És ez odavezet, hogy elhatalmasodik a bizalmatlanság, „a jó barátnak se tárd fel a szívedet, az öledben ülő elől is rejtsd el a gondolataidat.” Hát már senki előtt nem nyithatom ki magam? Mindenkitől félni kell, hogy vissza fog élni vele? Igen. „Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, az embernek saját háza népe is ellensége lesz.” Ide juthat az a nép, amelyik Isten törvényére nem figyel, hanem maga szabja a törvényt.
b) Aztán folytatja a vallási bűnökkel: „Ne prédikáljatok - mondják ők. Ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk?” - Hallgassanak a Mikeások! Ez ünneprontás: néven nevezni a dolgokat. Hát az Isten jó Isten, talán elfogyott volna a türelme, és megbüntetne bennünket?
„Ezt mondja az Úr azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: olyan éjszaka száll rátok, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés.” Majd később így szól: „Ha lenne valaki, aki borról és részegítő italról prédikál, az lenne ennek a népnek a prófétája!” - Ez kell! Igazolni a bűnöket, beállni abba a kórusba, amelyik Istennel nem törődve mondja azt, amit hallani akarnak: ebből meg lehet élni. Emiatt nem lesz baja senkinek, az ilyen simabeszédű még népszerű is lehet.
De vannak itt súlyosabb dolgok is: „Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet. Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid. Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból. Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt.” - A varázslás és a mágia is virágzásnak indult Mikeás korában, mert amilyen mértékben elfordul egy nép Istentől, olyan mértékben fordul oda az okkult praktikákhoz, és kezd az ördögtől segítséget remélni, anélkül, hogy ezt is nevén nevezné és így fogalmazná, hanem tudományos mezbe öltöztetve népszerűsíti ezeket az áltudományokat. Ez után ítélet jön. Ettől az ítélettől akarja megőrizni Isten az Ő népét, azért küldte Mikeást, azért tartja a tükröt és nevez néven mindent. Ez volt a próféták feladata mindig. Nagyon hálátlan feladat, de életmentő feladat.
Nem öncélú dolog, és nem haszontalan időtöltés az sem, hogy Isten most mi elénk milyen tükröt tart. Vajon nem hasonlók vesznek körül bennünket is, s vajon nem hasonlók terhelnek-e minket is? Amikor sok olyat, ami miatt tömegek szenvednek már, egyáltalán nem tekintünk bűnnek. Nem bűn az, hogy gyerekek tömege megy tönkre amiatt, hogy nincs harmonikus, lelkiekben is gazdag házas és családi élet, hogy emberek, akik valamikor örök hűséget fogadtak egymásnak egyszerűen cserbenhagyják egymást, és nem veszik észre, milyen lélekgyilkosságot követnek el ezzel a gyerekeik ellen. Hétről-hétre találkozom ezeknek a szörnyűségeknek az áldozataival. Egy ilyen gyerek nem lát maga előtt olyan modellt, amihez úgy igazodhatna, hogy ő is boldog lesz, meg az útódait is boldoggá tudja tenni. A következményekkel nem szá-molunk. Ma, most nekem ez a kényelmes, vagy ez tetszik és felmentem magam valamivel. Arra meg végképp nem gondolnak emberek, hogy emögött egy másik hasonló bűn van, hogy teljesen felelőtlenül, Isten megkérdezése nélkül kötöttek annak idején házasságot.
Sokan felháborodnak amiatt, ha valamit, amit Isten igéje bűnnek minősít, ma valaki szintén bűnnek nevez. Szakemberek társaságában kellett előadást tartanom arról, hogy mit tanít a Szentírás a homoszexualitásról. Fel volt háborodva mindenki, hogy ezt a Szentírás bűnnek nevezi. Hiszen az betegség, sőt emberi jog! Aki Isten igéjéhez igazodik, annak egyre nehezebb lesz a maga életében is azt megvalósítani és egyre hálátlanabb másoknak is továbbadni.
Azt, hogy a korrupció, a lopás, a csalás miért bűn, egyszerűen nem értik a tizenéveseink. Még azok sem, akik idejárnak. Mi rossz van abban? Ha egyszer megtehette, ha szüksége volt rá, ha megkívánta, ez nem elég ok arra, hogy mindjárt meg is valósítsa? Sokszor mi is szépen leplet borítunk az ilyesmire. Nem akarunk ünneprontók lenni, nem akarunk kilógni a sorból. Csúszunk a tömeggel, lefelé a lejtőn.
Milyen nagy kegyelmű Isten, hogy figyelmeztet minket: lejtő, az alján biztos pusztulás vár arra, aki nem áll meg, s hogy most még meg lehet állni. Hogy a magunk életében levő sok hamisságot is leleplezhetjük, és ez a mai nap lelki nagytakarítás ünnepi napjává válhat, amikor engedjük, hogy Isten sok mindentől megszabadítson, ami beszennyez.
2) Mikeás igehirdetésének a másik fontos mondanivalója az, amit alapigénkben foglal össze. Egyetlen mondatba belesűríti, hogy mit kíván Isten. Tudniillik nagyon sokan azt mondták, amikor már védekezni nem tudtak az ő konkrétumokra épülő igehirdetése ellen, hogy jó, jó, csinálnánk, amit Isten kíván, de honnan lehet azt tudni, mit akar Isten? Nem tudjuk, hogy mit kíván. Erre Mikeás azt mondja: ne tréfáljatok, ha a Tízparancsolatot ismeri valaki, már tudja, hogy mit kíván az Isten, s azt illik és lehetséges mindenkinek megismernie. De ha akarjátok, ennél rövidebben is összefoglalom nektek: „Megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Istened előtt.”Az ószövetségi kijelentés alapfogalmaival találkozunk itt.
„Élj törvény szerint” - azt jelenti, hogy valakinek az abszolút tekintély Isten és az Ő kijelentett igéje. Amit Ő mond, az az igaz, s teljesen mindegy, ki milyen tanácsot ad nekem, hogy a magam kívánságai merre sodornának, hogy miket várnak el tőlem, hogy ki hogyan csinálja, engem minden esetben az érdekel: mond-e erről valamit Isten igéje. És mond, mert az élet minden kérdésére kitér, csak ismerni kell! Ha valakiben ez eldőlt, és ez férfias, eltökélt, következetesen alkalmazott gyakorlat, akkor az minden helyzetben felismeri: itt most mit kíván az Úr? Csak ezt kellene elhatároznunk, hogy én az Isten igéjéhez akarok igazodni mindenben. Amit Isten mond, ahhoz akarom igazítani magamat. Teljesen mindegy, hogy éppen mi a korszellem, mi az ügyeletes ideológia. Isten örök igazsága érdekel engem. Micsoda kiváltság, hogy Ő ezt kijelentette, tudomásunkra hozza, és helyzetről-helyzetre az Ő Szentlelkével alkalmazza ránk!
Aki ezt komolyan akarja venni, ez szabályozza az Istennel való kapcsolatát. A prófétai igehirdetés mindig azt mondta: a nép jövője és pillanatnyi erkölcsi és hitbeli magatartása között közvetlen ok okozati összefüggés van. Vagyis ha egy nép Isten törvényéhez ragaszkodik, annak a népnek van jövője. Akármit akarnak vele csinálni, Isten gondoskodik róla. Ha egy nép fittyet hány az Isten szent akaratára és igéjére, az a nép elveszett. Nincs kire számítson. Mert érdek nélkül csak az élő Isten szeret minket és segíthet bennünket. Ezért olyan kemény a prófétai igehirdetés és ezért kezdi ezzel Mikeás.
b) S mivel folytatja? „Törekedj szeretetre.” A régi fordítás így próbálja visszaadni ezt a nehezen lefordítható kifejezést: „szeresd az irgalmasságot”. Ha az előbbi az Istennel való kapcsolatunkat szabályozza, ez utóbbi az egymással való kapcsolatunkat. Azt jelenti: irgalmas szeretettel közeledjem mindenkihez. Vagyis: fogadjak el mindenkit olyannak, amilyen. Ne legyenek igényeim, feltételeim. Ő olyan. Igyekezzem abban a bajában segíteni, amiben éppen most van. Hát ki segítsen, ha nem az, aki már tud a bajáról? Én tudok róla. Legyek kész megosztani mindenemet, amit én is úgy kaptam Istentől. Legyek kész az áldozatra is, hogy még annál is többet adok, mint amennyit szoktak. Annyit adok, amennyire szüksége van. Pótolja azt nekem Isten. Személyválogatás nélkül. Erre a magatartásra csak új természettel képes az ember. Ez az irgalmas szeretet Jézus Krisztusra jellemző. Akiben csakugyan él a Krisztus, az tud így járni-kelni.
c) A harmadik, amit említ: „légy alázatos Istened előtt.” Vedd komolyan, hogy csak Ő az Isten, Őt istenítsd, s rajta kívül senki mást ne! Élj az Ő törvénye szerint, éld a hétköznapjaidat irgalmas szeretettel egy ilyen harácsoló, mohó, törvény nélkülivé váló világban, mint ami volt akkor, és van ma is, és az Isten előtt maradj nagyon kicsi. Akkor lesz Ő egyre nagyobb az életedben, és akkor kapsz Tőle egyre több ajándékot.
3) A harmadik csoport Mikeás igehirdetésén belül: az ígéretek. Ezekről most nem akarok részletesen beszélni - úgy is elolvassuk majd otthon remélem ezt a szép kis könyvet. Három nagy ígéret szólal meg a könyve második felében.
Az első az eljövendő béke birodalomról, aminek volt akkor időszerű, aktuális üzenete is, mert háborúk után volt a megnyomorított kis nép, és mindenki arra áhítozott le lehessen szüretelni, ami termett, és élvezhessük, amit leszüreteltünk, és ne kelljen már félni, hogy melyik oldalról ki támad ránk, hogy nyugodtan alhassunk. Mikeás megjövendöli, hogy ha megtértek Istenhez, Ő elhozza ezt a békeidőt. De olyan ennek a fogalmazása, amiből nyilvánvaló, hogy arra a távolabbi, messiási nagy békebirodalomra is vonatkozhat, amit a visszatérő Jézus Krisztus hoz majd nekünk. (4. rész).
A másik nagy ígéret kifejezetten messiási igéret. Mikeás könyvében van megjövendölve, hol születik majd meg a szabadító Jézus, az Isten Messiása. És amikor később, Heródes idejében jönnek a napkeleti bölcsek, hogy hol kell a zsidók királyának megszületni, addig forgatják a könyvtekercseket, míg Mikeás 5. részéhez nem érnek, s ott van, hogy Betlehem, bár te kicsi falu vagy a többi között, belőled származik a legnagyobb, a Krisztus, az Isten Messiása.
A harmadik igéret, amivel befejeződik ez a könyv. Hat fejezeten keresztül keményen ostorozza a nép bűneit, és a hetedikben felragyogtatja Istennek a bűnbocsátó szeretetét és kegyelmét. „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (7,18-20).
Ilyen a mi Istenünk! Jó, ha mi is néven nevezzük a bűnt, elsősorban a magunk életében, de ha Isten indít rá, másokéban is, csak ezzel a szeretettel, ahogyan azt Mikeás tette. Nagyon fontos, hogy ne éljünk együtt a már felismert bűnökkel, hanem engedjük, hogy Isten azokat törölje az életünkből, mert az Ő bocsánata ilyen radikális. A tenger mélyére veti, a háta mögé dobja, eltapossa - ilyen képekkel szemlélteti a próféta, hogy a bocsánat az tényleges.
Az, hogy Isten erről beszélt ma velünk, azt mutatja, hogy újat lehet kezdeni. Még van lehetőségünk valami egészen újat kezdeni Ővele. Ezt kívánja tőled az Úr: keresd az Ő törvényét, tanulj meg irgalmas szeretettel élni, és alázatosan járj Ővele.

Imádkozzunk!
Istenünk, annyira megszoktuk azt, hogy ahelyett, hogy néven neveznénk a bűnünket, magyarázzuk, mentegetőzünk, kifogásokat keresünk, másokat vádolunk amiatt, hogy mi vétkeztünk. Semmi effélével nem próbálkozunk most, hanem alázatosan kérünk Téged: légy irgalmas nekünk, bűnösöknek.
Mi vagyunk azok, akikről szólt a Te igéd. Annyi hamisság van a szívünkben, szánkban. Annyi tisztátalanság a tekintetünkben. Olyan sok érték tisztátalanul került a birtokunkba, olyan sokakat sebeztünk meg a kenyérharc során. Olyan sokszor mástól, másoktól vártunk segítséget és nem Tőled.
Kérünk Téged, beszélj velünk ezen a mai napon. Te magad tarts tükröt elénk. Mi nem akarunk így élni tovább. Köszönjük, hogy lehet változnunk, köszönjük, hogy meg lehet tisztulni és szabadulni ezektől a bűnöktől. Köszönjük, hogy abban leled kedvedet, hogy megbocsátod a bűnt, és köszönjük, hogy tudhatjuk ennek a módját is: ha megvalljuk bűneinket, Te megbocsátod azokat. Segíts, hogy elinduljunk és járjunk ezen az úton. Olyan nagy szükségünk van a Te kegyelmedre.
Kérünk téged, add nekünk azt az örömöt és boldogságot, ami a bocsánatot nyert bűnösöké. Hadd tudjuk elmondani másoknak is, hogy levetted rólunk bűneinknek terhét. És kérünk, hogy ha feladatunkká teszed, hogy mások bűneire rámutassunk, ezzel az irgalmas szeretettel tudjuk azt tenni mindig. Megvalljuk bűnbánattal, hogy olyan szívesen beolvasunk egymásnak, és még szívesebben híreszteljük egymás bűneit a hátuk mögött másoknak. Segíts ezt egyszer s mindenkorra abbahagyni. Könyörülj rajtunk, ha szóvá tesszük is más szemében a szálkát, előbb a magunk gerendájától hadd szabaduljunk meg.
Így könyörgünk Hozzád népünk jövőjéért, az egyház tisztaságáért, az evangélium terjedéséért. Könyörgünk: küldj munkásokat a Te aratásodba, s engedd, hogy a magunk egyszerű módján hadd legyünk mi is a Te munkásaid.
Könyörgünk, adj vigasztalást a gyászolóknak, gyógyulást a betegeknek. Könyörgünk Hozzád különösen is egy kisgyermekért, aki élet- és halál mezsgyéjén van. A Te gyógyító kegyelmeddel hajolj le hozzá és szeretteihez.
És kérünk, tégy minket állhatatossá a könyörgésben, bővölködővé a hálaadásban, s taníts meg úgy élni, hogy egész életünk Téged dicsőítsen.
Ámen.