KÖZÖNY

1994. május 08, vasárnap

Alapige

"Ne nézd el, ha embertársadnak a marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz. Ha pedig nem lakik hozzád közel a te embertársad, vagy nem ismered őt, akkor helyezd el a jószágot a magad házánál, és legyen nálad, amíg embertársad nem keresi, akkor add vissza neki. Ezt tedd embertársad szamarával, ezt tedd a ruhájával, és ezt tedd minden elveszett holmijával, amit megtalálsz; nem szabad közömbösen elmenned mellette. Ne nézd el, ha embertársadnak a szamara vagy marhája kidől az úton, ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani." "Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bőne az annak."

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy idehívtál minket és
köszönjük, hogy most találkozhatunk Veled. Te ígérted ezt, és
igazak a Te ígéreteid.

ãldunk azért, hogy a Te beszéded ma is érvényes, és ahogyan
annak idején a teremtés hajnalán egyetlen szavaddal világokat
teremtettél, úgy jön létre ma is minden a Te szavad nyomán, amit
akarsz. És hisszük azt, hogy Te mindannyiunkkal jót akarsz.

-gy szólíts most meg bennünket. Hisszük, hogy Te, Aki
szóltál, sötétségből világosság legyen, Te gyújtasz világosságot
ma is a mi szívünkben és értelmünkben.

Megvalljuk, hogy sokszor annyira sötétben járunk, és olyan
sok sötét gondolat és indulat van bennünk. Megtanultuk, Urunk,
hogy még önmagunk előtt is leplezzük azt, ami bennünk valójában
van. Olyan jó, hogy Hozzád teljesen őszinték lehetünk.Tudjuk,
hogy nyitott könyv Előtted szívünk, Te ismered minden aggódásunkat,
félelmünket, ismered a hitünket vagy hitetlenségünket,
és így szeretsz minket, amint vagyunk. Köszönjük, hogy egyikünk
sem marad ilyen a Te közeledben, amilyenek most vagyunk.

ãldunk azért, hogy Nálad meg lehet változni. Köszönjük azt
az alapvető nagy változást, az újjáteremtést, az újjászületést,
amit ígértél a Benned bízóknak. Ezzel a bizalommal jövünk most
Hozzád. -gy szólíts meg most minket.

Köszönjük mindazt az ajándékot, amit a múlt héten adtál
nekünk.Bocsásd meg, ha észre sem vettük, hogy érdemtelenül
milyen sok jót kaptunk Tőled. Bocsásd meg mindazt, amivel megbántottunk
Téged és embertársainkat. Sokszor azokat is, akik a
legközelebb vannak hozzánk.

Magasztalunk azért, mert Te bővölködsz a kegyelemben és
gazdag vagy a megbocsátásban. Legyen ennek a jele az, hogy most
újra szólsz hozzánk. És még abban is Te segíts, hogy igazán
nyitott szívvel, csak Rád figyelve hallgatunk most, és a Te beszédednek
nemcsak a hallgatói, hanem a megtartói leszünk.

Hajolj közel hozzánk, gyógyító, megváltó, bőnbocsátó, újjáteremtő
szereteteddel.

ãmen.

Korunk egyik legveszedelmesebb lelki betegsége a közöny.
Tömegeket fertőz meg, és iszonyatosan sok kárt okoz. Néhány példát
szeretnék először említeni a közönyre mint jelenségre, aztán
röviden vizsgáljuk meg, mi lehet ennek az oka, kicsit részletesebben
szóljunk arról, hogy mit tanít a Szentírás a közönyről,
és végül: milyen feladataink vannak ezen a téren.

1) A közöny mint jelenség.

Este 10 óra körül van, és az első gimnazista fiú még mindig
nem boldogul a matek-példákkal. ãllhatatosan gyötri magát, és
végül félénken segítséget kér a bátyjától. Þ már egyetemista és
jó matekos. Az ráförmed: hagyjál békén, nem látod, hogy a tv-t
nézem?! Végre egy izgalmas film van benne. - S kis szünet után
még hozzáteszi: aki hülye, azon úgy sem lehet segíteni.

Nem ugyanezzel az indulattal ütötte agyon Kain ãbelt? Aztán
amikor Isten megkérdezte: hol van a te testvéred, szemtelenül
így válaszolt: talán őrízője vagyok a testvéremnek?

Vacsorázik a család, közben persze nézik a tv-t is. Rettenetes
képeket mutat a délvidéki háborúról. Összeomlott otthonok,
sebesültek, halottak, szétlőtt templomok. Apuka jóízüen csámcsog,
és közben vicceket mesél. Van aki őrá figyel, van, aki a
tv-re. A 10 éves kisfia egyszer csak sírva fakad és elmegy az
asztaltól.Mi bajod van? A gyerek szepegve mondja: hogy tudtok ti
ilyenkor nevetgélni, mikor az a bácsi ott meghalt, a feleségét
hordágyon vitték el, és a kisgyerekei ott sírnak a sarokban?
Milyen érzékeny ez a gyerek - mondja apuka nevetve, és mégegyszer
szed a főzelékből.

Egy újsághír: egy egészségügyi dolgozó ellen eljárást indítanak,
mert látta, hogy az út szélén sebesült fekszik, és nem
állt meg. Ðrák múlva hívott csak valaki mentőket hozzá, de akkor
már nem lehetett segíteni rajta.

Az emberben kérdések támadnak ilyenkor. Miért akarják bántani
ezt a dolgozót? Þ ütötte el azt a sebesültet? Nem. Bántotta?
Nem. Egy újjal sem nyúlt hozzá. Nos éppen ez volt a baj! Az
is lehet bőn, ha valaki nem nyúl a másikhoz? Ilyen esetben az is
lehet bőn. Mert ha valaki tudna jót tenni,és nem teszi, bőne az
annak - ahogy a Jakab levelében olvastuk.

A közöny azért olyan veszedelmes, mert minden bőnnek a forrásává
válhat. Bármilyen durva bőn fakadhat ebből a forrásból.
Az ember könnyen válhat gyilkossá is, anélkül, hogy akarta volna.
Könnyen lehet tolvajjá is, anélkül, hogy bármihez hozzányúlna,
ha látja, hogy viszik, de nem tesz semmit az érték megvédésének
az érdekében. Könnyen lehet hamis tanúvá is, mert ha megszólal
és elmondja azt, amit tud, felmentették volna a másikat,
ő azonban közömbösen hallgatott, és ezért a másik elveszítette a
kenyerét, a hitelét, a becsületét, vagy akár a szabadságát is.
Iszonyatosan veszedelmes csapda a közöny, s aki belelép, nem
tudja milyen gonoszságot fog elkövetni.Semmi rosszat nem tett,
és mégis bármilyen bőnt elkövethet emiatt.

2) Mi lehet az oka annak, hogy olyan nagy tömegek közömbösek?

Van,
aki azt mondja: a fáradtság. Egyszerően nincs ereje az
embernek segíteni a másikon. Mások azt mondják: csalódtak. Nem
érdemes segíteni, mert még nekem lehet kellemetlen, ha belekéredzkedem
másoknak a dolgába. Vannak, akik keserően legyintenek:
én segítsek? Hasonló bajban voltam a múltkor és senki nem jött
segítségemre. Vagy rezignáltan, csüggedten azt mondják: úgy sem
lehet ezen a bajon változtatni, egy fecske nem csinál nyarat.

Könnyen felmentjük magunkat a személyes felelősség alól azzal
is, hogy intézményesítettek itt körülöttünk már mindent. Nem
az én dolgom, majd jönnek a mentők, jön a rendőrség, majd jön az
utcaseprő! Mindenki elvégzi azt, amiért tartják, - amiért fizetjük
- mondják az ilyenek büszkén - az adónkból. És azt hiszik,
ezzel felmentették magukat az alól, hogy ott nekik lehetett és
kellett volna valamit cselekedniük.

Vannak aztán óvatosak, akik azt mondják: nem helyes beleavatkozni
mások dolgába. Azt hiszem, nagyon fontos lenne, hogy
ezt a jelszót komolyan vegyük minden helyzetben, és nagyon jó
lenne, ha nem avatkoznánk bele egymás dolgába illetéktelenül.
Csakhogy egészen más segíteni a bajba jutottnak, és illetéktelenül
beleavatkozni mások sorsába. Ezt nem olyan nehéz megkülönböztetni.
Ez ügyes mellébeszélés, kifogás, mentegetőzés, de ezzel
csak súlyosbítja a bőnét valaki.

Jézus elmondta az irgalmas samaritánusról szóló csodálatos
példázatot, amelyben az irgalmasság természetrajza mellett tanulmányozhatjuk
a közönynek a természetrajzát és terápiáját,
gyógymódját is. Az a samáriai addig gondoskodott a bajba került
sebesültről, amíg annak feltétlenül szüksége volt arra , aztán
eltőnt. De addig gondoskodott róla, akkor is, ha az neki kényelmetlen
volt, veszedelmes volt - mert ott lehettek még a közelben
azok, akik azt félholtra verték, és költséges volt, hiszensokba
került neki ez az irgalmasság.

Csakhogy azok, akik a közöny nevő betegségben nem szenvednek,
azok sosem ezt számítgatják: nekem az kényelmetlen-e,
veszedelmes-e, költséges-e. Számolnak azzal, hogy az, de mindent
megér, hogy a másikon segítsek, mert az ilyen samáriai lelkülető
embereknek a másik baja mindig fontosabb, mint a saját kényelmük.
A másik ember élete értékesebb, mint a saját biztonságuk.
Egyáltalán: a másik előbbre van, mint ő maguk. Mert ez a közönyünknek
a valódi oka, testvérek. Nem a fáradtság, csalódottság,
csüggedés. Azokból is ki kell gyógyulni, de az a valódi okunk,
hogy betegesen önmagunkat tesszük az első helyre mindig. Kórosan
önmagunkat szeretjük a legjobban, és ezután már csak gyakorlat
kérdése, hogy ki milyen védőbeszédet tart maga mellett, hogy miért
nem segített a másiknak.

Semmi nem ment fel minket az alól, hogy ha tehettünk volna
valami jót, és nem tettük! A Szentírás röviden, summásan, különös
indokolás nélkül mondja: "Aki tudna jót tenni, és nem teszi,
bőne az annak." Ebből az önszeretetből, önistenítésből kell nekünk
megtérnünk. Ezért mondta Jézus: minden parancsolatot össze
lehet foglalni ebbe a kettőbe: Szeresd az Urat,- nem akárhogyan
- hanem teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből,
minden erődből, aztán szeretni fogod felebarátodat is, legalább
úgy, mint magadat. E két parancsolattól függ minden - azt mondta.
(Ez nem három parancsolat. Van egy divatos modern tévelygés,
mintha Jézus itt három parancsolatot mondott volna: szeresd az
Urat, szeresd felebarátodat és szeresd magadat. Hol van erről
szó? Azt mondja: e két parancsolattól függ: Szeresd az Urat és
szeresd a felebarátodat. Legalább úgy, mint amennyire magadat
szereted. Ezt nem kell tanulnunk, ez velünk születik, ebből fel
kell szabadulni - ennek a kényszeréből arra, hogy adott esetben
jobban szeressem a másikat, mint önmagamat.)

3) Mit tanít Isten Igéje a közönyről és a gyógyulásáról?
Sok mindent. Ma csak egyetlen vonatkozást szeretnék kiemelni.
A Biblia azt mondja: Isten az embert felelős lénynek teremtette.A
teremtmények közül egyedül az ember az, akit Isten időnként
megkérdez, és erre az embernek felelnie kell.Minden ember
mindenért közvetlenül Istennek felelős.

Azt kérdezte ãdámtól: Hol vagy? - mikor elkezdett rejtőzni
előle. S erre felelnie kellett. Mit tettél? Meg kellett mondania.
Azt kérdezte Kaintól - az előbb már idéztem -: Hol van a
testvéred? Erre ő azt válaszolja: talán őrízője vagyok neki? -
Ez nem válasz. Hol van? Hova tetted, mert miattad került a halottak
világába, ahol most van. Isten világos kérdéseire világos
választ kell az embernek adni. Ez az ember felelősségének a gyökere.

A
felelősségünk koncentrikus körökön helyezkedik el.Vannak,
akikért minősítetten felelősek vagyunk, akiket Isten kimondottan
reánk bízott. Vannak olyanok, vagy van olyan, akit egyedül vagy
elsősorban reánk bízott. A páromért én vagyok felelős. Egyszer
megígértem neki, hogy reám bízhatja magát, egy életen át számíthat
rám. Senki nem kényszerített erre az ígéretre. Legalábbis
általában a legtöbbeket nem kényszerítik. Vállalom-e ezt konzekvensen
egy életen keresztül? A gyerekeikért elsősorban a szülők
felelősek és nem a nagyszülők, nem a pedagógusok, nem a lelkészek.
A szülőkön kéri számon Isten azt, hogyhallottak-e Istenről
tőlük, szoktak-e imádkozni otthon, megkapja-e a lelkük is
azt a táplálékot, ami nélkül tönkremegy és lelketlen, lélektelen
emberekké nőnek fel. Bizonyos felelősséget nem lehet megosztani
és nem lehet átadni senkinek!

De felelősek vagyunk a tágabb környezetért is. Minden ember
felelős azért a közösségért, amelyikbe Isten belehelyezte.
Amelyik pillanatban megszülettünk, attól a pillanattól kezdve
felelősek vagyunk a népünkért. Felelősek vagyunk mindnyájan
ezért az országért. Ennek az országnak a jövőjét nem "ők" csinálják.
Kik azok az ők? Hol vannak? Nem belőlünk áll az
ország?Nem lehet felmentenünk magunkat a felelősség alól semmiféle
szempontból, ha ezt bibliai alapon nézzük!

Persze van olyan, hogy az ember értesül valamiről, és tehetetlen.
Hall valami bajról, de nem tud rajta segíteni, mert az
olyan horderejő, vagy olyan távol áll tőle, hogy egyszerően nem
ő az illetékes. A Biblia azt mondja: ezt sem lehet közömbösen
tudomásul vennünk. Ebben is a mi Urunk Jézus a példa előttünk.
Hányszor mondta Þ még az ellenségeinek a bőneire gondolva is:
Meddig szenvedlek még titeket? - Þ szenvedett amiatt a sok embertelenség,
gonoszság, képmutatás, hazugság, ostobaság, hitetlenség
miatt, ami körülvette. Nem kárörömmel nézte, és nem közömbösen
ment el mellette. Jézus szenvedett mind e miatt.

Fáj-e nekünk a más fájdalma? Akkor is, ha tehetetlenül kell
azt hallgatnunk vagy néznünk? Lesz-e ebből a fájdalomból imádság?
A hívő ember életében ezt azonnal követi. Valamiről hallottam,
láttam, hogy tehetetlen vagyok, nem tudok tenni érte. Akár
a közelben: hogyan nevelik a gyerekeiket, nem szólhatok bele.
Egy idegen család, egy másik család. De azonnal lehet belőle
imádság. És ezek után, ha eleget beszéltem Istennek az ő nyomorúságukról,
esetleg felhasznál Isten arra, hogy eszköz legyek az
Þ segítségével abban a nyomorúságban. De lehet, hogy nem leszek.
Az imádság akkor is eszköz. Hisszük-e mi ezt, és gyakoroljuk-e?

Lehet, hogy imádság közben lesz világossá az ember számára:
ki az illetékes. Esetleg szólnom lehet. Egy kicsi csavar leszek
egy nagy gépezetben, de az nagyon fontos. És majd mástól érkezik
meg a segítség, de szükség volt az én információmra is, ha magamra
vállaltam az érte való felelősséget, haigazánemberként,
vagyis felelős lényként élek ebben a világban, mint aki közvetlenül
Istennek tartozik elszámolással, csak éppen most a megoldás
módozatait keresi, mert első hallásra fogalma sincs arról,
hogyan lehetne segíteni, de foglalkoztatja. Attól kezdve, hogy
hallunk egy nyomorúságról, felelősekké lettünk érte - ezt mondja
Isten Igéje. Még ha az ellenségem nyomorúságáról vanszó, akkor
is.

Nem véletlen ám az, hogy Jézus itt arról beszél, hogy egy
zsidó embert vertek félholtra a jerikói úton és egy samáriai segített
rajta. Előtte jött két utas, akik ugyanabból a népből
voltak, s nem segítettek rajta. Jött a pap, a levita - elmentek
mellette. És jön egy samáriai - aki ismeri az akkori viszonyokat,
szinte hallja, hogy visszafojtott lélegzettel hallgatják
Jézust. Jön egy samáriai! Nos, mit fog csinálni? Belerúg, leköpi
- ez következett volna az akkori szokásokból. S ehelyett leszáll
a szamaráról. Na jó, de mit csinál vele? Lehajol, megvizsgálja.
Előveszi a szütyőből a legértékesebbet: az olajat és a bort. -
Elment ennek az esze?! Győlölnie kellene! De nem győlöli.És nem
is közömbös, hanem irgalmas. Lehet így is viszonyulni az ellenséghez.

Azt
olvastuk az 5Móz-ben, hogy ha valakinek elvész az állata
és egy másik megtalálja, akkor ne azt mondja: miért nem vigyázott
rá, és ne is annak örüljön: na egy szamárral többlesz
nekem most már, hanem úgy kezelje, mintha a magáé lenne, de el
ne felejtse: nem az övé! Vegye pártfogásába addig, amíg a gazdája
rátalál, gondozza, és utána adja neki vissza.Végsősoron mindenünk
közös. Ezért nem lehet közömbös az ember! Aki ezt megpróbálja,
az képtelenségekhez jut el. Aki azt mondja: engem nem érdekel,
mivel szennyezik a levegőt, fő az, hogy én tiszta levegőt
szívjak. Ilyen nincs! Hogy csinálhatsz magadnak egy kis tiszta
levegőt? A többi meg fulladjon meg? Nem lehet! Vagy mind megfulladunk,
vagy én is mindent megteszek azért, hogy tiszta levegőt
szívjunk mindnyájan. Nem vonhatom ki magamat ez alól. És ez mindenre
érvényes, lehetne szaporítani a példákat vég nélkül.

Ezért mondja itt Isten: Ne nézd el, ha a másik bajba került.
Ne fordulj el tőle. És háromszor egymásután ismétli ezt a
kérést: nem szabad közömbösen elmenned mellette. És különösebben
nem indokolja. Nem elég indok az nekünk, hogy Isten akarata?
Akinek ez számít: mit akar az én Istenem, annak ez bőven elég!
Az én Uram azt mondja, hogy nem szabad közömbösen elmenned mellette.
Na, de Uram! És akkor jönnek a kifogásaink: ez nekem most
rosszkor jött, ez nekem meghaladja az erőmet, ez nekem pénzbe
kerülhet stb. - Persze! Ezt előre lehet tudni, hogy mindig
rosszkor jön. A samáriainak nem jött rosszkor? Sietett azon az
úton, melyiken elég veszélyes volt egyedül haladni, és erre meglátott
egy sebesültet. S akkor most vele foglalkozzék, és még
ott lehetnek azok, akik azt megverték. Þt is megverhetik. Fennáll
ez a veszély is, és még pénzébe is kerül. Abba is kerül, de
megmenti az életét, mert fontosabb a másik.És aki tudna jót cselekedni,
és nem cselekszi, bőne az annak.

Az előző példákra visszatérve nem lehet azt mondani, én
most tv-t nézek vagy akármit csinálok, és ezért nem segítek neked.
Lehet, hogy nem az én leckém, de az én testvérem kérte a
segítséget. És még ha nem lenne is testvérem, értesültem arról,
hogy valaki bajban van, és abban a pillanatban tudom, hogy tudnék
segíteni. Ezzel az ügy be van fejezve. Mozduljon a kezem és
segítsek. Semmi további győzködésre, indokolásra nincs szükség.
És az istenfélő ember számára valóban nincs szükség. Aki komolyan
veszi, hogy Istennek felelős, aki felszabadult a beteges
önszeretetből, aki szereti az Urat teljes szívéből, az jobban
szereti a másikat is, mint önmagát, és annak ez a természetes:
akármit csináltam, abbahagyom és megyek segítek. Aztán majd
folytatom.Azt az örömöt, azt a békességet, ami az ilyen szolgálatokat
szokta kísérni és követni, csak az ilyen emberek tapasztalják
meg.

És persze, hogy nem mi pusztítunk most a Délvidéken, de
lehetetlen, hogy ne fájjon nekünk az, ami ott történik, s amit
csak tudunk, hívő vagy nem hívő emberekként azért megtegyünk,
hogy annak vége legyen. És nem mi ütöttük el azt a sebesültet,
de azért mégsem száguldhatunk el mellette közönyösen. És nem valószínő,
hogy innen közülünk verbuválódnak a következő kormány
tagjai, de csak nem mindegy, hogy kik lesznek azok és merre kormányozzák
az országot! Ezért személy szerint felelősek vagyunk
mindnyájan. És aki azért nem teszi meg, amit megtehetne, hogy jó
felé kormányozzák, bőne az annak! Mert aki tudna valami jót tenni,
és nem teszi, bőne az annak. - Ezt Isten Igéje állapítja
meg.

Egyikünk sem bújhat el ez elől a felelősség elől, és egyikünk
sem mentheti fel magát semmilyen közöny és következményei
alól, mert Jézus Krisztus felragyogtatta, hogy másként is lehet.
Lehet együttérezve, lehet egy nagyobb közösség fontos tagjának
érezve magunkat az egészért felelősséget vállalva a magunk kicsi
feladatát elvégezni.

Mit tanít a Szentírás a közönyről? Annak a mondatnak a végén,
ami erről szól, mint egy nagy felkiáltójel ott van Jézus
Krisztus keresztje. Fellázadtunk Isten ellen, és ezzel egy csomó
nyomorúságot zúdítottunk saját magunkra. Jézus ezt nem nézte közönyösen.
Annyira nem, hogy úgy, mint a samáriai, segített a
félholtra vert ellenségen, Þ is utánunk jött. Egészen hasonlóvá
lett hozzánk, a helyünkre állt, annyira azonosult velünk, hogy a
nekünk szánt ütéseket Þ szenvedte el, a ránk kimért ítéletet Þ
vállalta magára, és a mi halálbüntetésünkbe Þ halt bele. Ennyire
távol állt Jézustól a közöny. Ennyire magára vállalta minden gonoszságunkat,
és annak a következményét, holott ehhez Neki semmi
köze nem volt. Þ soha bőnt nem követett el, és mégis mindannyiunk
minden bőnének a büntetését elszenvedte. Csakugyan az történt,
ahogyan egyik nagypénteki énekünknek olyan pontosan sikerült
megfogalmaznia:

Meghal a jó, ki hőség volt, s alázat,

Az él, ki Isten bántására lázadt;

A vétkes ember sértetlen, s bilincsben

Ott áll az Isten.

Ennyire nem volt közömbös Jézus.

És annyira a helyünkre állt, hogy mindaz, ami az Övé, kínálja
nekünk. Mert Þ nem nézi el, hogy mi minden nélkül szőkölködünk.
Þ nem megy el mellettünk közömbösen.Mint ahogy nem ment
el Zákeus mellett sem, mert tudta, hogy Þutána vágyik, és megállt
az alatt a fa alatt, amelyiken Zákeus megmukkanni sem mert,
de Jézus a nevén szólította és új életet adott neki. És tudta,
hogy teljesen tönkrement a samáriai asszony élete, és várta a
kútnál és minden értetlenkedése ellenére is világossá tette számára
az üdvösség útját és boldog, felszabadult, meggyógyult
lelkő asszony ment el onnan a Jákób kútjától. És nem ment el Jézus
közömbösen Bartimeus mellett sem, pedig - ahogy abban az
időben mondták, és talán ma is sokan mondanák - ő csak egy vak
koldus volt, de ugyanolyan drága érték volt Jézus számára, mint
bárki más lett volna, és tudta, hogy ez a vak koldus Tőle várja
a szeme megnyitását, és nem fordult el tőle és, nem mentelmellette
közömbösen, hanem visszaadta azt neki.

És tudta azt is, hogy Péter milyen iszonyatos lelki mélységbe
zuhant nagypéntek hajnalán a tagadást követően, és egy
pillantást vetett rá, amikor átkísérték a megkínzott Jézust az
udvaron, és ez a tekintet felfogta Pétert a lejtőn. Még haldokolva
is édesanyjáról gondoskodott a keresztről, mert Tőle távol
állt a közönynek mindenféle formája. Þ egészen tele volt irántunk
való irgalommal.

Ezzel az irgalommal van tele mi irántunk is. Ezért nem véletlen,
hogy ma mi itt vagyunk, éppen mi vagyunk itt, éppen erről
van szó. Þ ismeri mindannyiunknak minden terhét, minden nyomorúságát,
ismeri a mi - talán - közömbös szívünket is, és annak
ellenére nem közömbös velünk szemben, hanem békességet, bocsánatot,
gyógyulást, üdvösséget kínál.

4) Mi következik mindebből?

Talán mindenekelőtt ez: merjünk bízni ebben a Jézusban! Ha
Neki ennyire fontosak vagyunk, ha azok után is, annak ellenére
is, ami mögöttünk van, ennyire szeret minket, ha még most is magához
hívogat, akkor merjük Reá bízni magunkat. Ha kínálja mindezt
az ajándékot, merjük elfogadni. Ezt az elfogadó mozdulatot
nevezi a Szentírás hitnek. Amikor Jézus nekem kínál valamit, sőt
Önmagát, s én ugyan nem értem, hogy hogyan jövök én ahhoz, hogy
nekem ezt felkínálja, tudom, nem fogom tudni ezt megfizetni,
meghálálni, meg sem érdemeltem, talán nem is nagyon gondoltam
ilyen értékekre, de bizalommal elfogadom. Ha Þ adja, biztos jó!
Ha nekem kínálja, biztos az enyém. Köszönöm szépen. - Ezt jelenti
hinni.

Mi következik még ebből, mi a feladatunk?
Engedjük, hogy Isten megmutassa a közömbös szívünket. Vegyük
észre, hogy néha még az otthoniakkal szemben is milyen kegyetlenül
közömbösek tudunk lenni. Ismerjük fel, hogy ez mind
mellébeszélés, hogy fáradt vagyok, csalódtam, meg nem érdemes,
meg óvatosan ... Ez azt jelenti: nem akarok segíteni. Lehet,
hogy nincs is erőm hozzá, de az önmagában is baj, és lehet rajta
segíteni. Már arra sincs erőm, hogy a másiknak segítsek? Hogy a
testvéremnek segítsek? Hát akkor nagy bajok vannak! Akkor annál
inkább engedjem, hogy belenyúljon az életembe és meggyógyítson.
S ha valaki ezt meglátta, és a közönyt már bőnnek ítéli, akkor
vallja meg! A bőnlátást bőnvallás követheti - talán életünkben
először. És akkor átéljük azt a nagy örömöt, amit Dávid így
mondott: Te levetted rólam bőneimnek terhét. Engedjük, hogy az Þ
Szentlelke irányítson belülről, s engedjünk a Lélek indításának.
A Szentlélek soha nem közömbös cselekedetekre indít, hanem az
irgalmasság cselekedeteire.- És éljük át, hogy tényleg olyanok
vagyunk, mint egy nagy család, amelynek sok, számunkra ismeretlen
tagja is van, sok nekünk ellenszenves tagja is van, de mégis
összeköt bennünket sok minden, nemcsak a vér szerinti rokonokkal,
nemcsak a hit szerinti rokonainkkal, összeköt bennünket
mint népet, nemzetet is sok minden, és ennek a közösségnek a felelős
tagjaiként figyeljünk a mi Urunkra, hogy ez a bőn sose következzék
be, hogy aki tehetett volna valamit jót és nem tette,
bőne az annak.

Legyen előttünk példa a mi Urunk, Jézus Krisztus, és legyen
erőforrás is számunkra Þ maga. Olyan különös az, hogy sokszor
egészen egyszerő, hétköznapi helyzetekben is mennyire a magunk
szempontjából, a magunk egészen beszőkült egyéni érdekei alapján
minősítünk valamit.

Azt mondják sokan, - és a minap még a rádió is - ma rossz
idő lesz. Miért? Mert esni fog az eső. Bocsánatot kérek, hát soha
senki nem hallotta még, hogy a májusi eső aranyat ér? Akarunk
enni kenyeret jövőre? Szeretnénk vásárolni a nyáron is a piacon
ezt meg azt? Ahhoz eső kell! Mi az, hogy rossz idő? Lehet, hogy
nekem ma kellemesebb lett volna,hogy napsütéses idő legyen. Akkor
mondjam azt így, de nekünk, a közösségnek, feltétlenül jobb,
ha esik. Hálát adunk érte Istennek. Azt meg egyedül Þ tudja,
hogy mindnyájunknak mi a legjobb. És ha hisszük, hogy Þ intézi,
akkor eleve ezzel a bizalommal fogadjuk. - Ez csak egy, és nagyon
banális példa volt, sajnos sok ilyet lehetne sorolni.

Ha Isten segít, néhány hét múlva elkezdjük a gyülekezeti
terem építését. Ki építkezik itt? Nem mi? Sőt, komolyan vesszük
azt, hogy nem csak mi, hanem ha áll még a világ, akkor az utódaink,
meg azoknak az utódai is?

Olyan kedves volt egy idős néni. Azt mondta: lehet, hogy
nem látom meg ezt az épületet, és sosem léphetem át a küszöbét,
(nagyon beteg, és számol azzal, hogy bármikor hazamehet az ő
Urához,Jézusához), de amit félretettem, azt szeretném átadni.
Nem ez a helyes szemlélet? Most nem a pénz miatt, a szemlélet
miatt. Lehet, hogy én meg sem látom, de az a fontos? Vagy az a
fontos, hogy szent ügyet szolgáljon, ami nekem szívügyem? Egy
téglát sem tudna már odébb tenni, de neki az ügye. A felelősséget
érzi érte. Egy nagy közösségnek, ennek és a jövendő gyülekezet
láthatatlan tagjainak a tagja, és Isten előtti felelősséggel
teszi, amit most megtehet. Nem többet, nem kevesebbet. Mert hiányzik
a közöny a szívéből.

Ma mindannyian szavazni fogunk. Igazán szent komolysággal,
imádkozva, ezzel az Isten előtti felelősséggel tesszük?

De akárhova nyúlhatnánk az életünkben, mindenütt ott van
ez, hogy Isten megtisztelt minket, az Þ teremtményeit, ezzel a
felelősséggel, várja tőlünk ezt a felelősséget, és ha valaki bár
mit nem ennek megfelelően tesz, bőne az annak!

Isten őrizzen meg minket ettől a bőntől. Isten segítsen
minket Jézus Krisztushoz közel, Akiről valóban ez az érvényes és
ez erősíthet minket: Meghal a jó, ki hőség volt, s alázat,

Az él, ki Isten bántására lázadt;

A vétkes ember sértetlen, s bilincsben

Ott áll az Isten.

Ez a közönynek az ellentéte. Ez az önmaga odaáldozása, hogy a mi
helyünkre állt, azért, hogy mi az Þ helyére állhassunk, Isten
gyermekei lehessünk.

Imádkozzunk!

Istenünk, bőnbánattal megvalljuk, hogy sokszor fáradtságnak,
csalódottságnak, becsapottságnak mondtuk azt, ami miatt nem
segítünk másoknak, de a mélyén ennek közömbösség, szeretetlenség,
irgalmatlanság volt.

Megvalljuk bőnbánattal, hogy annak is magunk vagyunk az
oka, ha nincs erőnk a segítésre. Megvalljuk, Urunk, hogy sokszor
észre sem vesszük azokat, és azoknak a nyomorúságát, akikért pedig
mi vagyunk felelősek.

Bocsásd meg, ha nem tudunk egymás szeméből és arcáról olvasni.
Bocsásd meg, ha ritkán tudunk kérés nélkül,idejében és
megfelelő módon segíteni.Bocsásd meg, ha nagy ügyet csinálunk
abból, hogy szívességet tettünk, mintha nem abból élnénk, hogy
Te szívesen megbocsátod bőneinket, és érdemünk nélkül is adsz
nekünk sok kincset.

Könyörülj rajtunk és szabadíts meg az önzésnek, az önféltésnek,
az önszeretetnek a kötelékéből, és szabadíts fel minket
arra az életre, amire Te adtál példát nekünk, Urunk Jézus Krisztus.

Köszönjük,
hogy Neked bőnösen is drágábbak voltunk, mint a
tulajdon szent életed, és az életedet adtad azért, hogy nekünk
életünk legyen és bővölködjünk.

Ajándékozz meg mindnyájunkat Szentlelkeddel, és a Te Lelked
indítson minket az irgalmasság cselekedeteire, hogy legyen szemünk
észrevenni, legyen erőnk magunkra vállalni, és legyen felelősségünk
hordozni egymást.

Könyörgünk Hozzád azokért, akiknek most különösen is nagy
szükségük van a Te irgalmas szeretetedre. Adj betegeinknek gyógyulást,
az ápolóiknak hőséget, a gyászolóknak vigasztalást. Te
vess véget az öldöklésnek a szomszédunkban is, meg mindenütt a
világon. És Te tisztítsd meg a szívünket is minden győlölködéstől,
haragtartástól, bosszúvágytól, sértettségtől. Ahogyan Te
megbocsátottál nekünk, taníts meg úgy megbocsátani egymásnak.

Könyörgünk Hozzád népünkért, népünk és országunk jövőjéért.
Kérünk, ne bőneink szerint cselekedj velünk, hanem irgalmasságod
szerint. Könyörgünk az evangélium hirdettetéséért. Hadd jusson
el azokhoz is, akik eddig még nem hallották a Te szeretetedről
szóló örömhirt. Könyörgünk az evangélium hirdetőiért és megvallóiért,
különösen akkor, ha szenvedést is kell vállalniuk a Te
nevedért és az Igéért.

Kérünk, segíts ebben a csendben folytatni az imádságot, és
hallgasd meg a mi kiáltásunkat jobban, mint ahogy ezt hinni és
elgondolni tudjuk.

ãmen.