HOGYAN LEHET ÚJJÁSZÜLETNI?

1993. szeptember 22, szerda

Alapige

"Nikodémus ezt mondta Jézusnak: Hogyan születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet az ô anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztôl és Lélektôl, nem mehet be az Isten országába. Ami testtôl született, test az; és ami Lélektôl született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükséges újjászületnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jô és hová megy: így van mindenki, aki Lélektôl született. Nikodémus ezt kérdezte: De hogyan lehetnek ezek? Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és ami bizonyságtételünket nem fogadjátok el."

Imádkozzunk:
Dicsôséges Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy úgy jöhetünk Hozzád ma este is, mint az élet forrásához. Köszönjük, hogy tudhatjuk, Te magad vagy az élet.
Áldunk azért, amit errôl az új életrôl eddig hallhattunk a Te Igédbôl. Köszönjük, ha egyre fokozódik bennünk a vágy, hogy a miénk lehessen ez. Köszönjük, hogy ide hozod a helyünkbe, karnyújtásnyira van az ajándék.
Kérünk, tedd egészen valóságossá, hogy itt vagy közöttünk, és ajándékot kinálsz, s hogy az amit Te kínálsz, az mindannak a foglalata, aminek a hiányát érezzük.
Áldunk azért, hogy Önmagadat kínálod nekünk. Engedd, hogy találkozzunk Veled, és mindannyiunk boldog vallomása lehessen, hogy csakugyan elmúlt mindaz, ami régi és romlott, és Veled új életet kezdhetünk.

Ámen.

Tegnap este láttuk, hogy az a természet, amelyik velünk születik, mindenestôl megromlott. Egyebek közt azon is szemlélhetjük ezt, hogy egész kicsi gyerekek sok olyan durvaságot, gonoszságot csinálnak, amire soha nem tanította ôket senki. Magunkkal hozzuk mindezt és az erre való hajlamot. Ugyanakkor olyan nehéz a legkisebb jót is megtanítani, hogy az tartósan gyakorlattá váljék az életünkben. Arra pedig egyetlen ember sem képes, hogy Isten akaratát cselekedje. Legfeljebb addig jutunk el, hogy vágyakozunk erre, megpróbáljuk, elhatározzuk, de képtelen a romlott ember Isten akarata szerint élni. És emiatt minden ember Isten ítélete alatt áll. Ezért mondta Jézus: "Szükséges újonnan születnetek." És ez még egy ilyen értékes, kedves, vallásos, mélyen gondolkozó, erkölcsös emberre is érvényes volt, mint amilyennek Nikodémust ismertük meg eddig.
Azután láttuk, hogy ha valaki Jézus Krisztust befogadja, Ô egészen újjáteszi természetünket. Elkezdôdik Isten Fiának a természete egy ilyen magunkfajta, nyomorult emberben, és ez minden téren megváltoztatja az embert. Megváltoztatja elôszôr is a státusát, a helyzetét: addig Isten ellensége volt, attól kezdve Isten családjának a tagja. Jézusért gyermekévé fogadja a mindenható Isten. Ezzel belépett az Isten országába, új törvények érvényesek az életében, újfajta védelem veszi ôt körül. Isten elôtt úgy szerepel, mintha soha semmi bűnt nem követett volna el, Krisztus igazságát kapja ajándékba. De ô maga is képes lesz sok olyasmire, amire korábban nem. Azaz, hogy nem is ô lesz képes, hanem a benne élô Krisztus mutatja meg, hogy kicsoda ô, az Ô Szentlelke irányítja ilyenkor már a tekintetünket, a nyelvünket, a gondolatainkat, a cselekedeteinket. Legalább akkora a különbség, mint egy erdô szélén ottfelejtett kabin és egy biztonságos pályán magas csúcsokra embereket szállító kabin között.
Amikor Nikodémus mindezt végighallgatta, ezt kérdezte Jézustól: "Hogyan lehetséges ez?" Jézus megismételte azt, amit mondott, egy kicsit kibôvítve. Erre Nikodémus megint feltette a kérdését: "Hogyan lehetséges ez?"
SZIMBÓLUM 169 \f "Symbol"
Ma este errôl lesz szó: hogyan lehet újjászületni?
Tegnap inkább képekkel próbáltuk az újjászületés titkát körültapogatni, ma többször szeretnék majd a Szentírásból idevonatkozó fontos igéket olvasni, hogy ebben a világosságban lássuk, hogyan lehetséges ez?
Mindenekelôtt azonban figyeljünk fel arra, hogy ezen a ponton milyen feszültség támad Jézus és Nikodémus között. Nikodémus igyekszik bizonyítani Jézusnak, hogy amit mond, az lehetetlen. Ezért teszi fel így a kérdést: Hogyan lehetséges ez? Például, ha valaki már vén, bemehet az ô anyjának méhébe másodszor és születhetik-e? Önmagában is lehetetlen, hogy bemenjen másodszor, hát még ha vén! Akkor az édesanyja talán már nem is él. Látod Jézus: ez képtelenség!
Jézus pedig nem kezd érvelni és magyarázni, hanem Nikodémus mindegyik kérdésére csak megismétli azt, amit már mondott. Miért? Nyilvánvaló, hogy arra akarja figyelmeztetni Nikodémust, hogy - ne haragudj, ez nem vitatéma. Ezen nincs mit vitázni. Itt én ajándékot kínálok neked, valami olyat, ami nélkülözhetetlenül szükséges az életedhez. Ezt az ajándékot nem megérteni kell, hanem elfogadni. Ezzel Jézus nem állítja félre az emberi értelmet. Ô mindig az értelmünkhöz szólt és azon keresztül a szívünkhöz. De a hangsúlyt helyezi máshova. Azt mondja: itt valami létszükségleti dologról van szó. Majd megérted utólag. Az, hogy valaki nem érti, hogyan vették ki a veseköveit, nem végzetes baj. De ha a kô elzárta a vezetéket, és nem engedi kivenni, abba belehal. Örüljön, hogy valaki segít rajta, és engedje, hogy segítsenek, aztán majd megérti utána. Itt az ajándék a fontos, és nem az, hogy Nikodémus mit ért és mit nem.
A Biblia beszél arról is, hogy Isten Szentlelke megvilágosítja értelmünket és sokkal többet értünk meg értelmileg is, mint a Szentlélek nélkül. De vannak helyzetek, amikor az életünk függ attól, hogy amit kínálnak elfogadjuk vagy nem, és nincs sok idô a tétovázásra. Ott nem spekulálni kell, nem elmélkedni, - az üdvösség végképp nem oldható meg elméleti síkon. Jézus itt ezt mondja: Nikodémus, nagyon egyszerű a helyzet. Téged idehajtott a nyomorúságod, valami nagy szükséget hordozol magadban. Én itt kínálom azt, amitôl kielégül az életed. Kéred vagy nem? Most ez a kérdés. Utána beszélhetünk arról: hogyan lehetséges - ha ez egyáltalán fontos lesz még akkor neked.
Nem tudom, mennyire sért minket az, hogy Jézus néha így viselkedik. Az ember büszkeségét, önérzetét sokszor ez sérti. Nem kísért-e minket is az, hogy majd, ha megértem, akkor talán elfogadom. Mintha mi tennénk szívességet Istennek azzal, hogy elfogadjuk azt a segítséget, amit csak Tôle kaphatunk, és amitôl az életünk és az örök életünk függ. Egy kicsi rendreutasítás is van ebben, amit itt Jézus Nikodémusnak mond. Hiszen Nikodémus azzal kezdte: mi tudjuk. Most már kétszer egymás után azt kérdezi: hogyan lehetséges ez? Jézus ezt mondja: te Izráel tanítója vagy és nem tudod ezeket? Sokkal jobb, ha akkor, amikor Jézus ajándékot, az életet kínálja nekünk, akkor azt elfogadjuk és nem kell megsértôdni, ha alázatra int. Mert nem az a mi nagy tragédiánk, testvérek, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell halnunk, az a tragédia, ha valakinek úgy kell meghalnia, hogy elôtte nem fogadta el Jézustól az életet. Ha új élet, újjászületés nélkül kell meghalnia. Ez maga a pokol, ez a kárhozat. Ezért inti itt Jézus ezt az egyébként nagyon pozitív embert arra, hogy most nem az a fontos, hogy megértsed, hogyan lehetséges. Neked most az az egzisztenciálisan fontos, hogy most, amikor találkoztunk és kínálom, elfogadod vagy nem.
De azért arra nézve is mond Jézus egyet-mást, hogyan lehetséges ez. Így olvastuk az 5. versben: "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztôl és lélektôl, nem mehet be az Isten országába." Mit jelent ez? A víz a megtisztulásnak az eszköze. Az ember szennyes és meg kell mosódnia ahhoz, hogy Isten közelébe kerüljön. Ezért merítette be Keresztelô János a bűnbánatra kész embereket a Jordánba. Az a bemerítés azt jelentette, hogy aki igénybe vette, a nyilvánosság elôtt vállalta: szennyes vagyok, nem tudtam magamat lelkileg megtisztítani, rászorulok arra, hogy megtisztuljak. Ez a fajta keresztség tehát a bűnbánatnak, a bűnvallásnak és a bűnök elhagyásának a jele volt. A bűn azonban visszajön. Egy nagytakarítás után a tiszta, de üresen hagyott lakásba újra visszalopakodik, többedmagával. Ezért fontos: ne maradjon üresen a kitisztított szív, lakás, hanem jöjjön be oda Jézus Krisztus. Hadd töltsön be az Ô Szentlelkével és kezdjen el irányítani. Víztôl és lélektôl ezt jelenti. Tudatában kell lennem annak, hogy így, ahogy vagyok, szóba sem állhat velem Isten. Meg kell tisztulnom. Megtisztítani is csak Ô tud. De ezzel kezdôdik. Utána viszont egészen kinyitom magamat elôtte: töltsön be önmagával. Ettôl kezdve képes az ember nem vétkezni. Eddig csak vétkezni tud.
SZIMBÓLUM 169 \f "Symbol"
Az egyik egyházatya mondta, hogy az újjá nem született ember nem tud nem vétkezni. Az újjászületett ember már tud nem-vétkezni. Szabad, uralomváltozás történt az életében. Addig a bűn uralma alatt volt akkor is, ha nem akarta. Sok mindent csinálunk, amit nem akarunk. Ki van szolgáltatva a bűnnek az ember, nem tud nem vétkezni. Amikor Isten Szentlelke valakiben már él, amikor Jézus Krisztus természete kezd kibontakozni, ez az új természet nem vétkezik. Tehát az ilyen ember már tud nem vétkezni. Sajnos még tud vétkezni is, mert megmarad a régi természete, de nem az uralkodik. Átadta az uralmat Jézus Krisztusnak.
Tehát víztôl - azt jelenti: elfordulok az eddigi bűneimtôl. Lélektôl - azt jelenti: odafordulok egészen Istenhez és kiszolgáltatom magamat Neki. Víztôl - azt jelenti: Isten kezébe letettem az egész múltamat, mindenestôl, és hiszem, hogy Jézus haláláért bocsánatot kaptam rá. Lélektôl - ez azt jelenti: Isten kezébe letettem az egész jövômet, és azt akarom, az történjen velem, amit Ô akar, és semmit ne érjek el, amivel nem Ô akar megajándékozni. Csak oda akarok menni, ahova Ô küld, és sehova nem, ahova nem küld. Ez a teljes engedelmesség, amikor valaki tudatosan, önként, meggondoltan, az egész akaratát Isten akaratának rendeli alá. Mert Isten Lelke vezérli, Isten gyermeke. "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." Víztôl - ez azt jelenti: bűnbánat és bűnbocsánat. Lélektôl - ez azt jelenti: feltétel nélküli engedelmesség. Aki nem születik víztôl és lélektôl, nem mehet be az Isten országába.
Vannak emberek, akik elakadnak az elsônél. Az jó volt, amikor hallották, hogy Isten bocsánatot ad a bűneikre, mert a lelkiismeret-furdalásból már elég volt, a bűntudatot szép mesékkel sem tudták elég mélyre nyomni. Néha - ha máskor nem - álmaikban a felszínre tört és borzasztó volt. Izzadtan, félelmekkel teli felriadni. Ha Isten a bűnbocsánattal mindezt megszünteti: kérem a bocsánatot.
És az engedelmesség? Ha valaki igazán átélte azt, hogy Isten az ô egész múltjára feloldozást és bocsánatot adott, ez úgy folytatódik: hálából Neki akarok élni. Csak ez érdekel: Uram mit akarsz, hogy cselekedjem? Ô az Úr. Víztôl - azt jelenti: Jézus az én megváltóm. Lélektôl - azt jelenti: Jézus az én Uram lett, de ténylegesen. Ô parancsol, én meg engedelmeskedem. Senki nem kényszerít rá. Isten Lelke végezte el bennem, hogy ez a legértelmesebb magatartás. Ez az egyedül emberhez méltó, mert ebben a függôségben lesz emberré az ember, itt kerül vissza eredeti elveszített pozíciójába, itt bontakozhat ki igazán. Az újjászületett ember válhat azzá, akinek Isten eltervezte. Eközben lesz boldog és elégedett, és akkor nem járkál éjszaka az utcán, mint Nikodémus keresvén azt, ami hiányzik az életébôl, hanem világosság fia és ô tud adni tovább másoknak abból a nagy gazdagságból, amit ô is úgy kapott Istentôl.
Az azonban nagyon fontos, hogy ez egy esemény: víztôl és lélektôl. Itt nincs egymásutániság, nincs olyan, hogy ezt csinálom én, azt meg Isten. Mi ezt nagyon szeretjük felbontani. Még csak azt sem lehet mondani, ha én kész vagyok a bűnbánatra, akkor majd Isten Lelke betölt engem, mert az is a Lélek munkája, hogy kész vagyok a bűnbánatra. Elsô pillanattól kezdve Isten munkálja az újjászületést. Mégis felelôsek vagyunk azért, hogy amikor Ô szól, válaszolunk-e rá. Amikor Ô kínál ajándékot, elfogadjuk-e. Ez a mi felelôsségünk. De amit Jézus egy mondaton belül mond: víztôl és lélektôl, ez egy esemény. Legfeljebb azt mondhatjuk: egy eseménynek a két oldala.
Ugyanígy nem lehet szétválasztani Jézus Krisztust és az Ô Szentlelkét. Az nem úgy van, hogy valaki befogadja Jézust, aztán majd késôbb kapja a Szentlelket. A Biblia nem tud ilyenrôl. Aki Jézust befogadta, az kapta az Ô Szentlelkét. Legfeljebb még nem tudja: mi mindent kapott Vele együtt és Benne. Az engedelmesség során majd meg fogja tanulni.
Az azonban jogos kérdés, hogy mit kell nekem tennem? Mi a feladatom, hogy ez a csoda, az újjászületés, bekövetkezzék. Hogyan lehet újonnan születni?
Itt kell megtanulnunk valamit a Szentírásból, hogy Istennek van egy csodálatos eszköze, amit a mi újjászületésünkben használ. Ez az Ô beszéde. Az Ô Igéje. A Biblia nem tud Ige nélküli újjászületésrôl. És ha valaki egy élményre vagy látomásra hivatkozik: ô akkor született újjá, az nem igazi, újjászületés volt. Csak az Igével teremt, szül újjá minket Isten. Nikodémusnak is beszél Jézus. Nikodémus nem látomást látott és nem élményei voltak: egész egyszerű mondatokat hall Jézus szájából. De úgy érkezik meg hozzá, mint Ige, és Isten elvégzi az Ô beszédével az Ô teremtô munkáját.
Erre nézve hadd olvassak fel három mondatot a Bibliából. Három különbözô helyen van megírva, de Isten újjáteremtô munkájának a logikája bontakozik ki benne.
"Mint akik újonnan születtetek, nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, Isten Igéje által." (1Pt 1,23). Tehát úgy beszél Isten Igéjérôl, mint a magról, ami belekerül a földbe, egy ideig nem látszik semmi: van vetés vagy nincs vetés. Egy idô után azonban kikel és késôbb gyümölcsöt hoz. Isten Igéje belehull az ember szívébe, és ott egy merôben új életet: Jézus Krisztus életét kezdi el.
De nem mindenkiében. Mert van falra hányt borsó is, és az nem szokott kikelni. Nem mindegy: hogyan hallgatja az ember. "Az Ô akarata szült minket újjá az igazság igéje által, ezért szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely megtarthatja a ti lelketeket. Az Igének megtartói legyetek és ne csak hallgatói." (Jak 1,18; 21-22). Szelídséggel fogadjátok. Lehet ellenállással is. Elôre elhatározom, hogy az, ami a Bibliában van, nem lehet igaz. Elôre elhatározom, hogy amit mondanak a szószékrôl, az rajtam nem fog formálni semmit. Mégis meggyôzôtt már Isten, és meg tud gyôzni ezután is. De a magunk újjászületését nehezítjük, ha elzárkózunk, vagy lehúzzuk a redônyt az Ige elôtt. Szelíden fogadjátok a beoltott Igét! Mit jelent ez konkrétan?
Erre nézve olvasom fel a harmadik Igét. Ez már Jézus szava:
"Amikor hallotta az egész sokaság és a vámszedôk, igazat adtak az Istennek, és megkeresztelkedtek a János keresztségével. A farizeusok azonban és a törvénytudók az Isten tanácsát megvetették ô magukra nézve, és nem keresztelkedtek meg." (Lk 7,29-30). Jézus tanít, és a sokaság egy része - éppen a megvetettek, akiket lebűnôsöztek és maguk is tudták, hogy azok - igazat adnak az Istennek. Jézust hallják, de Isten Igéjeként fogadják a szavait, és azt mondják: így van! Sajnos igaz, ilyenek vagyunk. Hogy lehet ebbôl kijönni? Elmennek, s a bűnbánat keresztségével - a János keresztségével - megkeresztelkednek. A farizeusok és a törvénytudók azonban az Isten tanácsát megvetették ô magukra nézve és nem keresztelkedtek meg. A többire nézve igaz, mert a tömeg bűnös. Nagyon jól megmondta nekik Jézus. De ôk nem bűnösök. Ezért ôk nem szorulnak a vízkeresztségre, a bűnbánat jelére.
Nos, ebbôl ezt a kifejezést szeretném a szívetekbe vésni: "igazat adtak az Istennek." Sok, Istent keresô emberrel beszélgethetek, és néha láthatom azt a csodát, ahogyan új életet kap egy ember Istentôl, látom, hogy ez mindig megelôzi: "igazat ad Istennek." Lehet, hogy egy ideig védekezik, mentegetôzik, állandóan védôbeszédet tart maga mellett, de egyszer eljut oda: igazat ad Istennek.
SZIMBÓLUM 169 \f "Symbol"
Tehát az Igét kell hallgatni, mert Isten az Ô Igéje által szül újjá minket. De az Igét szelíden kell befogadni, - nem ellenállással. Vagyis: igazat adni annak, amit Isten nekünk az Ô írott Igéjében, a hirdetett Igében, az igehirdetésben, vagy akár egy hívô jóbarátunk bizonyságtételén keresztül mond. Igazat adni Istennek.
Mindebbôl világos, testvérek, hogy erre a kérdésre: hogyan lehet újjászületni, semmiképpen nem igaz válasz az: nevelés utján. Vagy bizonyos tanulmányok folytatása utján. Az újjászületés nem bizonyos fejlôdésnek az eredménye. A Biblia szerint nincs lelki evolúció sem, mint ahogy a Biblia tanítása és hitünk szerint a természetben sincs ilyen. Az új életet Isten teremti, mégpedig ugyanúgy, ahogy ezt a világmindenséget megalkotta: az Ô szavával. Azt mondja: legyen, és lesz. "Isten, Aki szólt, sötétségbôl világosság ragyogjon, Ô gyújtott világosságot a mi szívünkben is" - írja Pál apostol a korinthusiaknak. S ugyanebben a levélben azt is írja: "Aki a Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden." (2Kor 4,6; 5,17).
Ha tehát valaki most már azt kérdezni: néhány szóval szeretném tudni, mi a feladatom? Most már kezd kirajzolódni, hogy az újjászületés csodája Isten munkája. De akkor nekem van valami feladatom egyáltalán, vagy nincs? Ha van, akkor mi? Van. És ezt ebben a négy mondatban tudnám összefoglalni a Biblia alapján: hallgasd az Igét, adj igazat Istennek, valld meg bűneidet és hagyd is el azokat!
Hallgasd az Igét, ahol csak lehet, ahol csak tiszta, hiteles igehirdetés hangzik, hallgatni és olvasni. Mert eközben hullik a mag a szívünkbe, amelybôl majd gazdag aratás lesz. Adj igazat Istennek, akkor is, ha kényelmetlen, kellemetlen lépésekre indít. Akkor is, ha néha olyasmikrôl is felemeli a leplet, amit gondosan takargatni akartunk. Elôle úgy sem lehet, de nincs is értelme, mert ez nyomorítja meg az életemet, amit rejtegetek. Amit leplezek, azt Ô leleplezi. Adjak igazat Neki, és ez folytatódjék azonnal, hogy ki is mondom: megvallom a bűnômet. Sokan megakadnak ott, hogy hallgatják az Igét, igazat adnak magukban Istennek, és sopánkodnak a bűneik felett. Hát nem erre hívott el minket az Úr! Az Ô ígérete viszont csak a megvallásra vonatkozik: "ha magvalljuk bűneinket, hű és igaz, és megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól." Nincs utána zárójelben, hogy kivéve ezt vagy azt. Ez nekem egyszer életmentô igévé vált. Amikor az jutott szembe: még attól is? Magam sem hiszem. És akkor újra és újra elolvastam a János 1.levele 1. részének a 9. versét. Minden hamisságtól, ha megvalljuk. Tôlem csak ezt várja. Addig lehet, hogy nem is tudtam, milyen utálatos bűn, de igazat adtam Istennek. Hallgattam az Ô Igéjét, rámutatott, igazat adtam Neki. Menjünk tovább az úton. Valljam meg, fogalmazzam meg, mondjam ki imádságomban: Uram ezt én bűnnek vallom, bocsánatot kérek. Hiszem, hogy Jézus vére megtisztít engem ettôl a bűnömtôl is. És utána hagyjam is abba! Erre az ember azt mondaná: persze, ez magától értetôdik, ha már meg is vallottam. Nem értetôdik magától, mert képesek vagyunk folytatni, és még meg is magyarázzuk: miért vagyunk kénytelenek folytatni. Nem lehet azt hirtelen abbahagyni, mert majd leszokom, meg a többiek is meglepôdnének, meg mindenféle mesénk van erre. Hagyjam abba! Radikálisan. Az akaratomat pedig rendeljem alá az Övének.
Hallgasd az Igét, adj igazat Istennek mindenben, amiben személyesen eltalál. Nagy ajándék, ha Isten ítél minket. Valld meg, Istennek feltétlenül imádságban, de van olyan - különösen súlyosabb bűnöknél - hogy az ember szeretne egy megbízható, hívô lelkigondozóval együtt bűnt vallani Istennek, éljünk a gyónás lehetôségével; és utána abbahagyni. És akkor az ember boldogan mondja Dáviddal együtt: "Levetted rólam bűneimnek terhét."
Ugyanez volt az elsô pünkösdkor. Péter prédikált, az emberek magukra ismertek, ezt olvassuk: szívükben megkeseredtek, igazat adtak az Istennek. Azt kérdezik Pétertôl: mit csináljunk? Péter megmondja: "Bánjátok meg bűneiteket, ennek jeleként keresztelkedjetek meg mindnyájan a Krisztus nevére a bűnöknek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát." (ApCsel 2,37-38). Ez a Biblia megmásíthatatlan sorrendje. Sehol nincs fordítva. Hallgatják az Igét, bűnbánatra jutnak, megvallják, és hiszik, hogy Jézus érdeméért bocsánatot kapnak, és kapják a Szentlélek ajándékát. És Isten Lelke kezdi vezetni azt, aki így most már új életben jár.
Azt mondhatná az ember: Nikodémus hogy nem tudta ezt? Ez benne volt az ô Bibliájában is. Így olvasható az Ószövetségben, amit Nikodémus sokkal alaposabban ismert, mint bármelyikünk. Ezékiel könyvében például ezt lehet olvasni, Isten mondja ezt az Ô népének: " És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotokból és minden bálványaitoktól megtisztítlak benneteket. És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kôszívet testetekbôl, és adok néktek hús szívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsaimban járjatok és az én törvényeimet megôrizzétek és betöltsétek" (Ez 36,26-27). Itt van szó szerint: víztôl és lélektôl. Maga Isten mondja: Megtisztítlak titeket minden bűnötöktôl és bálványimádásotoktól, és az én lelkemet adom belétek, hogy képesek legyetek az én törvényeimben járni, és ebben boldogok legyetek. Különös módon mégsem ez jutott eszébe, hanem az, hogyan mehetnék be másodszor anyám méhébe. Mire Jézus azt mondja: nem oda kell másodszor bemenned, hanem az Isten Igéjének és Lelkének kellene már elôször végre a szívedbe bemennie, és akkor lenne új életed.
Ô ezt kínálja ma nekünk is. Készek vagyunk-e igazat adni Neki ebben?
SZIMBÓLUM 169 \f "Symbol"
Azzal a mondattal szeretném befejezni, amit Jézus itt a szélrôl mond. Nyilván azt akarja érzékeltetni, milyen titokzatos a Szentléleknek ez a munkája, de mennyire tapasztalható e munka következménye. "A szél fú ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön, hová megy. Így van mindenki, aki Lélektôl született."
Nem tudod honnan jön és hová megy, de a hatását, az erejét, a következményeit tapasztalod. Csak - itt valami furcsa gondolat jutott eszembe, elnézést kérek érte, de azt hiszem el kell mondani. Lehetséges az, hogy valaki szélárnyékba húzódik. Látja, hogy Isten szeretete keresi ôt, hallja - például ma este mindnyájan hallottuk, hogy Jézus Krisztus kínálja az új élet ajándékát, hogy Isten Szentlelke milyen ellenállhatatlan teremtô erôvel változtat meg embereket, de vannak, akik erre vágynak is, meg félnek is tôle. És amíg ez az ambivalens, egymással ellenkezô, nem tisztázott, nem egyértelmű magatartása van valakinek, addig nagyon sokszor kitér a Szentlélek szele elôl, elhúzódik szélárnyékba. Ezért mondja itt Jézus befejezô mondatunkban: "Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. És a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el."
Hisszük, hogy Nikodémus elfogadta. Van, aki nem fogadja el. Van a Sofoniás könyvében egy megrendítô mondat: (Sof 3,2): "Nem hallgatott a szóra, nem fogadta el a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített." És az egész fejezetben felsorolja, hogy milyen társadalmi, erkölcsi, gazdasági szörnyűségek következtek ebbôl, nem beszélve arról, hogy emiatt elszakadt a nép Istenétôl. Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, nem közelített Istenéhez.
Ha valaki úgy találja, hogy ô a "szélárnyékból" figyeli mindazt, ami itt a héten hangzik, mindazt, amit Isten esetleg vele magával tenni akar, lépjen elô onnan. Álljunk oda a Szentlélek erôvonalába, engedjünk, hogy leleplezzen, telibe találjon. Amit nekünk mond, azt vegyük magunkra, amit komolyan mond, azt vegyük komolyan. Úgy is az egész az Ô munkája, nem mi szüljük újjá magunkat. De mi kiszolgáltathatjuk magunkat az újjáteremtô erônek, vagy elzárkózhatunk az elôl. Isten ôrizzen meg bennünket ettôl.

Imádkozzunk:
Köszönjük, hogy számíthatunk a Te jelenlétedre, segítségedre, közelségedre, Urunk Jézus Krisztus. Kérünk, ajándékozz meg mindnyájunkat a bűnbánat könnyeivel,és ajándékozz meg mindnyájunkat a bűnbocsánat bizonyosságával.
Uram, iszonyatos terheket hordozunk, és senkinek nem kellenek a bűneink.Szenvedünk a következményeitôl már most, és olyan szörnyű az, amit a Te Igéd az örökkévaló következményekrôl mond.
Áldunk Téged, hogy azért jöttél utánunk, hogy mindettôl megszabadulhassunk, hogy képesek legyünk nem vétkezni. Hogy képesek legyünk arra: felismerjük a Te törvényeid örök igazságát, és önként, örömmel azok szerint rendezzük be életünket, hogy képesek legyünk már itt, minden körülmények között örülni, békességben élni, a Te szereteteddel szeretni, és hogy egyszer majd örökkön örökké a Te színedet látva dicsérhessünk Téged.
Emelj ki minket abból a mélységbôl, amiben vagyunk. Szeretnénk elôlépni mindenféle rejtekhelyünkbôl, mindenféle szélárnyékból, zugból, ahol meghúzódunk. Szeretnénk ma este kiszolgáltatni magunkat teljes bizalommal Neked.
Könyörülj rajtunk és teremts újjá minket!
Ámen.