A SZENTLÉLEK MUNKÁJA

1993. május 30, vasárnap

Alapige

„Felkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel elment Júda hegységébe, egy városba. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében. És betelt Erzsébet Szentlélekkel, és fennszóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! És honnan van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön énhozzám? Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezdett repesni a méhemben. És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.”

Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk, áldunk Téged azért, hogy elküldted a Te Szentlelked úgy, ahogy azt megígérted. Urunk Jézus, dicsőítünk, mert ezt az ígéretedet is beteljesítetted, nem hagytál minket árván, másik pártfogót, vigasztalót, bátorítót küldtél nekünk: a Te Lelkedet.
Köszönjük, hogy a Te Szentlelked elvezet minket minden igazságra, és eszünkbe juttatja mindazt, amire Te tanítottál minket. Köszönjük, hogy Téged dicsőít Ő és a Tiedből vesz, köszönjük, hogy a Lélek által tanítasz minket imádkozni, és áldunk azért, hogy a Te Szentlelked meggyőz minket bűn, igazság és ítélet tekintetében.
Könyörülj rajtunk és áraszd ki reánk most is a Te Lelkedet. Kérünk, hogy ne csupán beszéljünk a Te Lelkedről, hanem Te magad munkálkodj bennünka Igéd és teremtő Lelked által, hogy ne maradjon ilyen egyikünk sem, mint amilyenek most vagyunk. Olyan sok mindennek híjával vagyunk, pótold ki a mi szükségeinket. Olyan sok erőtlenség, bizonytalankodás van bennünk, add nekünk a Te Lelkedet és úgy szólíts meg minket, hogy közben a Te Igéddel még azt is elvégzed bennünk, hogy azt engedelmesen, alázatosan fogadjuk és a Te Igéd és Lelked támasszon új életet mindannyiunkban és erősítse meg bennünk az új életet, hogy az sok gyümölcsöt teremjen a Te dicsőségedre.
Így áldd meg a mi együttlétünket, és add, hogy semmi el ne vonja a figyelmünket most arról, amit Te mondasz, sőt Rólad, magadról. Te legyél itt a középpontban, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, és vedd kezedbe a mi életünket, és folytasd a Te elkezdett munkádat bennünk.
Ámen.

Ebben a történetben a Szentlélek munkájára szeretném most irányítani a testvérek figyelmét. Pünkösd ünnepén vegyük észre, milyen csodálatosan munkálkodik Isten Lelke az egyes emberben és a világban.
Erről a történetről adventben szoktunk prédikálni, de annál jobban mutatja, hogy Isten Szentlelke nem pünkösd óta munkálkodik, hanem a teremtés hajnalán már munkában volt, hiszen a Szentlélek ugyan úgy öröktől fogva mindörökké Isten, mint az Atya és a Fiú.
Két asszonyról van itt szó. Pontosabban egy idősödő asszonyról és egy fiatal lányról, aki még csak menyasszony. Az idősebb: Erzsébet, az ország déli részén lakik, Júdea hegységében, és élete nagy bánata az, hogy nem született gyermekük. Már le is mondtak róla, hiszen férjével együtt mindketten idősek. Amikor azonban a férje, aki pap volt, egy alkalommal a jeruzsálemi templomban végezte szolgálatát, Isten egy angyalon keresztül azt üzente neki, hogy fiuk fog születni, akit Jánosnak nevezzenek. Ő ezt hitte is, nem is. Felesége hittel elfogadta, és Erzsébet asszony idős fejjel valóban terhes lett, és várta elsőszülött gyermekét, a későbbi Keresztelő Jánost.
A hatodik hónapban volt, amikor egyszer váratlan látogatója érkezett: egy távoli rokona, Mária, az ország távoli részéről, az északon fekvő Názáretből. Miért jött vajon ilyen szokatlan időben, szokatlan módon, egyedül? Hamarosan megtudta, de nem Máriától, mert Mária még szóhoz sem jutott, amikor Erzsébet betelt Szentlélekkel, a magzat megmozdult a méhében, és ő maga is csodálkozott, hogy milyen különös kijelentést mondott. Fennszóval kiáltott - mindig az ünnepélyes deklaráció, valami fontos hír közhírré tételének a kifejezése a Bibliában. „Fennszóval kiáltott, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! És honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja jön énhozzám? Mert mihelyt a te köszöntésedet meghallottam, a magzat örvendezni kezdett az én méhemben. És boldog, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.”
Ketten vannak. Miért kell fennszóval kiáltani? Az egész olyan ünnepélyes, furcsa, szokatlan. És honnan veszi mindezt Erzsébet, amit mond? Hiszen Mária még el sem mondhatta, hogy milyen rendkívüli élményben volt része néhány nappal azelőtt: Hogy végezte a munkáját, és egyszer csak az Úr angyala megjelent és azt mondta: terhes leszel, fiad lesz, Jézusnak nevezd, mert ő a magasságos Istennek a Fia. Mária megrémült. Hiszen boldog menyasszony volt és készült az esküvőjére. A vőlegénye jóravaló iparos ember, aki ha ezt meghallja, menten felbontja a jegyességet. És mi más álma lehetett egy poros kis faluban, egy egyszerű szürke leánynak, mint az, hogy rendes, dolgos, csendes férjet kapjon, gyermekeket, és ha kemény munkával is, de megkeressék a mindennapi betevőt. És most az esküvő küszöbén mindez meghiúsul?
Abban azonban egészen bizonyos volt Mária, hogy amit hallott, azt Isten üzeni neki. És Isten előtt megadta magát. Elhangzott az a gyönyörű mondat: "Íme, az Úr szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint!" Mária meghajolt Isten akarata előtt és kész volt engedelmeskedni Neki. És valóban terhes lett. És most az egészen, amit az angyal mondott neki, itt a pecsét. Mert az angyal azt is mondta: Erzsébet, a te rokonod, noha idős és meddőnek hívják, öregségére fiút szül. És most itt áll Erzsébettel szemben, és látja, hogy hatodik hónapos terhes. És ráadásul hall tőle olyan kijelentést, amit ő akart elmondani Erzsébetnek. Erzsébet ezt senkitől nem hallhatta: kit hord Mária a szíve mélyén? Ilyen csodálatos a Szentlélek munkája? Kijelentette neki az egészet? Titkokat tud meg az, aki Isten Lelkével betelik? Felismeri a Megváltó Krisztust abban a magzatban?
Csodálatosak Isten útjai! Két egyszerű asszony találkozik Júdea kietlen, kopár hegyvidékén egy faluban. De a Szentlélek hozta össze őket. A Szentlélek vezeti a gondolataikat és a beszélgetésüket, a Szentlélek nyit ki előttük egy új világot, egyszeriben valami isteni terv bontakozik ki előttük, aminek ők nemcsak boldog szemlélői, hanem tevékeny résztvevői. Az egyik egy kis senki, maga magát nevezi így a későbbi magasztaló énekben Mária; a másik egy élete vége felé ballagó öregasszony, de Isten kiemeli őket szürkeségükből, küldetést kapnak, feladatot, isteni tervnek a részesei és végrehajtói lesznek, miközben az egész életük tartalommal telítődik. Minden megváltozik a Szentléleknek a munkája nyomán. És mindez olyan egyszerűen, de feltartóztathatatlanul. Ahogyan a teremtő Szentlélek szokott munkálkodni.
Egyszerű emberek kapcsolatba kerülnek a mindenható Istennel, ettől küldetést, célt, lendületet kap az életük. Egyszerre fontosakká, áldássá válnak mások számára. Belép Isten az életükbe. Ez a Szentlélek munkája. Mert a Szentlélek maga Isten. Az embernek megfoghatatlanul, de nagyon valóságosan megjelenő, vele kapcsolatba lépő Isten. Nem valamilyen személytelen erő. Isteni személy. A Szentlélek Isten maga, Aki keresi az embert, megfoghatatlanul, de nagyon tapasztalhatóan kapcsolatba lép vele, és megváltoztatja az életét.
Milyen mozzanatait olvashatjuk le ebből a történetből a Szentlélek munkájának? Isten Lelke ma is ugyanígy munkálkodik ilyen magunkfajta Máriák, Erzsébetek és mások életében, és lényegében ugyanez ismétlődik mindig. Az Istentől messze sodródott, Róla csak halvány és torz elképzeléseket hordozó ember számára egyszerre Isten élő személy lesz, Aki beszél, Aki vele valamit akar, Aki előtt az ember végre meghajol, és amitől az élete megváltozik. Milyen mozzanatokat olvashatunk le ebből a történetből?
Mindenekelőtt azt, hogy az, akit Isten Szentlelke hatalmába vesz, az érti Isten szavát. Ezzel kezdődik: szól az Úr. Erzsébethez is, Máriához is. Megtudják, hogy gyermekük fog születni. Ez meglepő hír mind a kettőjüknek, de Isten Igéje sokszor szokatlan dolgokat közvetít nekünk. Erzsébet sem mondja azonban: hihetetlen! Mária sem tiltakozik. Tiltakozása egyetlen kérdésig terjed: hogyan történhet ez, mikor nekem még soha nem volt dolgom férfivel? Kap választ a kérdésére: ez csoda! A Szentlélek száll tereád. Itt teremtés fog történni Mária! Ahogyan Isten a szavával teremtette ezt a világot, úgy teremti bele a te méhedbe az Isten Fia emberi testét. Isten azt mondja: legyen! És meglesz.
Eléri tehát a teremtő Ige az embert. Az a döntő: mit csinál vele az ember? Bár csak ott lenne bennünk Erzsébet és Mária nyitottsága, alázata, bizalma. Erzsébetnek is félre kellett tennie sok fenntartását, aggályoskodását, tapasztalatát - ilyen idős korban már senki nem szokott teherbe esni, - és mondhatta volna, de nem mondta. Ezt üzente az Úr, Ő tudja mit cselekszik, én itt vagyok és állok rendelkezésére.
És ugyanez sokkal nehezebb volt Máriának. Hiszen neki minden tervét, álmát, elképzelését, testét, lelkét ki kellett szolgáltatnia Isten akaratának. És ő ezt alázatosan kiszolgáltatta. Elhangzott egy isteni szó: az Ige, és ezt ők befogadták. Komolyan vették. Ahhoz igazítottak mindent: terveiket, álmaikat, hétköznapjaikat, - az egész életüket. Befogadták az Igét, és ezzel indult el a Szentlélek munkája az életükben. Ez azóta is így van mindenkivel testvérek.
Aki Isten Igéjével szemben fenntartásokat ápol magában, aki halogatja az annak való engedelmeskedést, aki tele van kétséggel, kérdőjellel, bizonytalansággal, mert nem bizonyos ez akkor sem, ha maga az Úr mondta, az ilyen ember sose jut el oda, hogy Istennel és az Ő Szentlelkével ilyen személyes kapcsolatba lehet kerülni. Értjük egymást: én mondom neki, ő mondja nekem, tudom mi az Ő akarata, és egyre inkább kiteljesedik az életem.
Isten őrizzen meg minden ellenállástól a Szentlélekkel szemben! Mert a Szentlélek hamar megszomorodik. Akaratunk ellenére nem ajándékoz meg minket. De aki eljut oda, hogy nekem éppen erre van szükségem. Nem vagyok bizonyos abban, hogy Isten személyes valóság, nem vagyok bizonyos abban, hogy az Ő Szentlelke élő személy, nem egészen értem én ezt, hogy egy ember hogyan kerülhet kapcsolatba a Mindenhatóval, ezt ki kezdeményezi, és mik annak a következményei? Na de mindez le van írva világosan a Bibliában. Mindez hangzik újra és újra az igehirdetésekben, csak éppen komolyan kellene venni. Egyszer úgy igazán, szó szerint komolyan venni és kipróbálni.
És a Szentlélek hatalmasan megnyitná a szemünket, megvilágosítaná az értelmünket, és minden ilyen egyszerű és feltartóztathatatlanul kibontakozó lenne az életünkben.
Ezt tehát a Lélek első munkája: halljuk az Igét és az Ige mögött Ő maga van, és Ő meg akar győzni minket. Engedjük-e meggyőzni magunkat?
A másik, ami nagyon szemléletes ebben a kedves, szép történetben: aki így Isten Lelkét kapta, az azonnal keresni kezdi a másikat, aki szintén kapta Isten Szentlelkét. Az közösségre vágyik azokkal, akikben ugyanaz a lélek van. És ez nemcsak emberi hiányérzet, hogy jó lett volna Máriának hamar megosztania valakivel a titkát, aki azt feltehetően megérti, hanem ezt már a Szentléleknek az indítása. Itt már belülről jönnek a motivációk, az indítékok. Itt már Isten Lelke vezeti azt, aki Őrá hallgat és Neki kész engedelmeskedni.
Miért ment el Mária az ország egyik csücskéből a másikba Erzsébethez? Egyedül egy fiatal lány, öt napi gyalogút - teljesen szokatlan volt. És miért sietett azonnal? Ott van ez a kifejezés a Bibliában: sietve. Honnan ez a halogatást nem tűrő buzgalom? Ez a Szentléleknek az indítása. Amikor világos lesz, hogy hova küld Isten, és mivel Mária már előtte letette a fegyvert és félreállt Isten Lelkének az útjából, amikor azt mondta: Ímhol az Úr szolgálója, legyen nekem minden úgy, ahogy Te nekem megmondtad, ezért könnyű vezetni. Ezért most már használható. Ezért indul el, és így találnak egymásra Erzsébettel.
És ez ma is így van pontosan. Aki Isten Szentlelke előtt megnyitja a szívét, akiben Ő elkezdi a maga munkáját, az szenvedélyesen keresni kezdi a többi hívőt. Az jól érzi magát a hívők között. Minden egyéb program mellékessé válik. Az áldozatot is hoz azért, hogy hallgassa az Igét és együtt dicsérje az Urat a többi hívővel. Hányszor láttam azt, hogy kilométereket tesznek meg ilyen emberek gyalog, biciklin, vonaton, lovas kocsin, vagy ilyen nagyvárosban ahogy éppen lehet, és minden áldozatot megér nekik együtt lenni az Úrral és az övéivel.
És az ilyen embernek magától értetődő az, hogy szívesen kezd szolgálni a másiknak. Ha tovább olvastam volna, akkor ez a mondat is elhangzott volna: Mária pedig ott maradt három hónapig Erzsébettel. A három legnehezebb hónapban, amikor egy idős asszony, aki életében először terhes, már egy kicsit elnehezedik, de ott marad a fiatal és szolgál körülötte. Aztán amikor már nincs rá szükség, csendesen eltűnik. Ez a Lélek vezetése. És nincs különbség a tekintélyes pap felesége és a névtelen kis falusi lány között, az idős és a fiatal között. Minden válaszfal lehullik. "Mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." A pünkösd nagy csodája éppen ez volt. És ahol a Szentlélek munkálkodik, azóta is ezen csodálkozunk. Megszűnik minden életkorbeli, műveltségbeli, múltbeli különbség. Nem számit, milyen nemzetiségű, milyen felekezetű volt korábban: most a Krisztushoz tartozik. Újonnan született. Egyek a Krisztusban. Ennek a szép példája ez a jelenet, amit itt olvastunk.
Jellemző-e már ez ránk: Isten Lelke indít, mi meg engedünk neki azonnal, halogatás nélkül, sietve? Öröm-e nekünk a hívők között lenni? Vagy pedig minket is az jellemez, hogy vasárnap reggel kinézünk az ablakon: most nagyon meleg lesz, nem megyek; most esőre áll, nem megyek; most nagyon sok dolgom van, nem olvasok Igét, nem imádkozom. Mert nincs még bennünk a Szentlélek, Aki minderre indítana és Aki mindezt természetes életszükségletté tenné.
A harmadik, amit láthatunk ebben a történetben: a Szentlélek kijelenti Isten gondolatait, Isten titkait az egyszerű embernek. Erzsébet nem tudta azt, hogy Mária kit hordoz a szíve alatt. Azt sem tudta, hogy terhes. Pláne nem azt, hogy ilyen szokatlan, egészen rendkívüli módon, hogy Isten teremtő szavának a gyümölcse volt ez. Mégis elkezdett róla beszélni. Elkezdi magasztalni Istent, Aki ilyen nagy csodákat cselekedett.
Isten Szentlelke segít mindnyájunkat arra, hogy értsük a Bibliát. Benne Isten gondolatait fedezzük fel. Ne azon tétovázgassunk, hogy most mennyiben emberi szerzők írták, mennyiben a Szentlélek? Bizonyosságot ad arról, hogy ez az Isten szava hozzánk. És mivel már csinálja is, menet közben megbizonyosodik róla: csakugyan úgy van! És az ilyen ember látja Isten nagy tetteit. Észreveszi az események mögött az eseményeket mozgató Istent, sőt várja is a maga élete eseményeire, meg a népe, a világ eseményeire nézve is, hogy a cselekvő és történelmet irányító Isten mozgassa az eseményeket. Kéri is ezt imádságban. Ez is nagyon szoros kapcsolatba viszi őt Istenével. Megtanulja rábízni a dolgait. Megtanul gyönyörködni az Úrban, aki él, uralkodik és cselekszik. Mindez a Szentlélek munkája.
A negyedik - ami nagyon fontos itt: a Szentlélek segít el mindnyájunkat oda, hogy Úrnak valljuk Jézust. Ez talán a legfurcsább részlet ebben a történetben. A Megváltó Krisztus emberi teste még csak néhány napos sejthalmaz Mária méhében, és Erzsébet azt mondja: minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést, hogy az én Uramnak az anyja jön énhozzám? Az idősebb, akit a fiatalnak kellett tisztelnie, a tekintélyes pap felesége, aki előtt az egyszerű rokonnak természetesen meg kellett volna hajolnia. Az meghajol a másik előtt, mert a másik az ő Urának az anyja. A néhány napos magzatot Urának ismeri fel. A Szentlélek Isten győz meg mindnyájunkat a Fiú Isten, Jézus Krisztus örök istenségéről.
Ezen vitatkozhatnak az okoskodók amennyit akarnak, csak elbizonytalanítani tudják egymást. Akiben a Szentlélek munkálkodni kezd, annak magától értetődik, hogy Jézus Krisztus Isten örök Fia öröktől fogva mindörökké Isten. És így tiszteli őt.
Ugyanakkor azt is megláthatjuk ebből, hogy a Szentlélek mindig Jézusra mutat. Soha nem önmagát állítja a középpontba. Mindig Jézust állítja a szemünk elé. Olvassuk is a János evangéliumában: a Lélek engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz - mondja Jézus Krisztus. Őt dicsőíti, Hozzá vezet és arról tesz bizonyosakká minket, hogy Ő az Isten Fia.
És végül az is a Szentlélek munkája, hogy mindezt valaki bátran meg is vallja. Akkor is, ha ez szokatlan, akkor is, ha éppen ott nem ezt akarták hallani, nem ez a téma. Neki ez a témája. És amikor megvallja, azzal erősíti a másiknak a hitét. Mária sokféle bizonytalansággal érkezett Erzsébethez. Nem véletlen az, hogy Isten ilyen gyöngéd szeretettel erősíti az ő hitét. Először láthatja: igaz, hogy már hatodik hónapban van. Igazat mondott az angyal. Aztán hallja tőle a próféciát: kit hord ő a szíve mélyén. Erzsébet bizonyságtétele megerősíti Mária hitét. Egyik hívő bizonyságtétele erősíti a másiknak a hitét, és közben mind a ketten egyre teljesebb bizonyosságra és egyre nagyobb örömre jutnak el.
„Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott. Akkor így szólt Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.” Megjelenik az öröm, a Szentlélek öröme. Ami soha nem cél - a Szentírás tanítása szerint. Nem az a cél, hogy mi örvendezzünk. Az a cél, hogy Isten számára használható eszközökké váljunk és az Ő áldásait tovább tudjuk adni. De ennek a mellékterméke mindig ez az öröm. A Szentlélek öröme, ami nem a pillanatnyi körülményektől függ, ami nem a hangulatunknak a függvénye, ami mindig ott van az ember szívében. Akkor is, amikor megalázták, akkor is, amikor körbe nevetik, akkor is ha egy ravatal mellett kell megállnia és törülgeti a szemét. A Szentléleknek ez a szívünkből kivehetetlen öröme akkor is ott marad minden újjászületett hívő emberben.
Csodálatos, mi mindent mond el ez a rövid néhány mondat a Lélek munkájáról. A Szentlélek teszi számunkra érthetővé és újjáteremtő erejűvé Isten Igéjét. Aki a Szentlelket kapta az keresi a többi újjászületett embert, az átéli a hívők közösségének a titkát és annak természetes az, hogy annak szolgál, akinek éppen arra szüksége van. A Szentlélek jelenti ki nekünk Isten titkait, hogy értsük az Ő gondolatait, lássuk az Ő cselekedeteit, és tudjunk Őbenne bízni. A Szentlélek ragyogtatja fel előttünk Jézus Krisztus Úr voltát és győz meg örök istenségéről. És aki a Léleknek enged, az tudja a többieket erősíteni, Jézushoz vezetni, vigasztalni. A benne lakó Szentlélek újra és újra kiárad: a tekintetén, amelyikkel tud simogatni vagy bátorítani, a szavain, amiket már nem ő fogalmaz, hanem a Lélek adja az eszébe és a szájára, a szeretetén, amelyikkel Isten megtölti a szívét. (Tavaly pünkösdkor erről az Igéről volt szó: Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, Aki adatott nékünk.)
Hogyan lehet mindez a miénk? Láttuk, hogy az egész azzal kezdődik, hogy amikor Isten Igéjét hallgatja az ember, mit csinál vele? Egyáltalán hallgatja-e úgy, ahogy ez a szép énekünk mondja: Kinek szavát lesem, Kinek szavát lesem. Így hallgatjuk-e, így vesszük-e kezünkbe naponta, így olvassuk-e és készek vagyunk-e a legkisebbtől a legnehezebb lépésig megtenni azt, amire Isten Igéje rámutatott? Ad az Isten Szentlelket azoknak, akik néki engednek” - írja a Cselekedetek könyve. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása lehetővé tette mindannyiunk számára, hogy kapjuk Isten Szentlelkét. Ád az Isten Szentlelket azoknak, akik néki engednek. Isten Igéjén nekünk nem elmélkednünk kell, hanem annak engedelmeskednünk kell. Akinek az igehallgatását, igeolvasását ez a hit és engedelmesség követi, annak a hitét és engedelmességét ez az áldás és öröm követi amiről itt szó volt.
Isten segítsen minket, hogy sóvárogva vágyakozzunk a Szentlélekkel való beteljesedés után, és eljussunk mindnyájan oda, hogy a Lélek munkáját ugyanígy tapasztalhassuk a magunk életében!
Könyörögjünk ezért egy szép énekkel is:

Adj Úr Isten, nékünk Szentlelket,
Szent igédben építs meg minket,
Adjad megismernünk természetünket,
Tekintsd meg szükségünket, könyörgésünket
Adj igaz hitet.
(246. dicséret)

Imádkozzunk!
Köszönjük Istenünk, hogy Te az egyszerűeket, sőt az együgyűeket választottad ki szép és nagy feladatokra. Köszönjük, hogy nem személyes kiválóságaink alapján sorolsz be minket a feladatokhoz, hanem ahogy bízni merünk Benned.
Bocsásd meg, hogy sokszor mi is ellenálltunk a Te Igédnek. Bocsásd meg, hogy hallottuk, hogy merre hívsz, és mégis másfelé folytattunk az utunkat. Bocsásd meg, ha világossá vált, hogy miket kellene letennünk, abbahagynunk, és mi – ha rossz lelkiismerettel is – de továbbfolytattuk mindazt. Te olyan világossá tetted sokszor számunkra mit lehetne elkezdenünk, és mi talán máig sem éltünk ezekkel a lehetőségekkel.
Isten, légy irgalmas nékünk bűnösöknek!
Köszönjük a Te nagy türelmedet, amivel most újra közel hajoltál hozzánk, és újra mutatod nekünk a teljes élet felé vezető utat.
Áldunk Téged Jézus Krisztus, hogy kereszthaláloddal nekünk is lehetővé tetted, hogy kapjuk a Te Lelkedet. Köszönjük, hogy aki Téged hittel befogad, az kapja a Te Szentlelkedet. Ó könyörülj meg rajtunk és a Te Lelked végezze el bennünk ezt a csodálatosan szép munkát. Hadd értsük a Te Igédet! Hadd legyen könnyű annak engedelmeskednünk. Hadd lássuk meg a Te nagy tetteidet és tudjunk azokról meggyőződéssel és meggyőzően beszélni másoknak. Hadd tudjuk erővel és szeretettel mutatni a Hozzád vezető utat, a szabadulás útját, az élet útját mindazoknak, akik körülöttünk élnek.
Szeretnénk ezzel a teljes alázattal és engedelmességgel leborulni Előtted most is és azt mondani: készek vagyunk félreállni a Te utadból, legyen nekünk a Te beszéded szerint!
Tartjuk az üres kezünket: töltsd meg ajándékaiddal, Szentlelkeddel, szent Igéddel, isteni szereteteddel, ígéreted szerint.
Ámen.