SZENVEDÉS - JÉZUSÉRT

1993. január 31, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Alapige

Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivel nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.

Imádkozzunk!

Szeretnénk valóban őszinte szívből mondani Neked, hatalmas Istenünk, hogy dicsőség, dicséret és tisztesség legyen a Tied, mert egyedül Téged illet meg minden dicsőség ezen a világon. Magasztalunk, mert egyedül Te vagy Isten. Dicsőítünk Téged a teremtés csodájáért, Jézus Krisztus keresztjéért. Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szerettél minket, azért terjesztetted ki reánk a Te irgalmasságodat.

Köszönjük, hogy életünk vak rohanásában megszólítottál minket és most is magadhoz hívsz, még közelebb. Kérünk Urunk, tedd számunkra egészen személyessé és érthetővé Igédet. Tudjuk, hogy a Te beszédeddel bármi jót el tudsz végezni, ma is tudsz a semmiből teremteni. Könyörülj meg rajtunk és teremts a szívünkben igazi hitet, vagy a mi ingatag kételkedő hitünket erősítsd meg.

Könyörülj rajtunk, Jézus Krisztus, és légy szabadítóvá a számunkra. Még mindig olyan sok tétovaság, kételkedés, okoskodás, halogatás kötöz bennünket, és nem tudunk bátran haladni azon az úton, amit Te készítettél nekünk, ahol soksok áldás vár ránk, és ahol sokaknak áldásul lehetnénk.

Bocsásd meg, ha álldogálunk, elmélkedünk, legfeljebb nézünk utánad, de nem követünk Téged. Mozdíts ki ebből a lelki bénaságból. Könyörülj rajtunk, és adj választ a kérdéseinkre, adj erőt a terheinkhez, és amit egyedül Te tudsz adni: adj nekünk feloldozást, bocsánatot minden bűnünkre.

Így vedd munkába most a mi életünket, és használd fel ezt a csendes órát arra, hogy egészen másokká legyünk: olyanok legyünk, akiken felragyog a Te dicsőséged, akik hasonlítunk Hozzád, Urunk Jézus Krisztus.

Ámen.

Hetek óta a Szentírásnak azokat az üzeneteit vesszük sorba, amiket Isten elsősorban a hívő népnek mond. Néha kemény beszéd ez, de szükségünk van erre a növekedéshez. Először az imádságnak arról a formájáról volt szó, amellyel a hívő ember másokért harcolhat Isten előtt. Aztán láttuk, milyen fontos követelmény a hívő életben az állhatatosság. Legutóbb arról volt szó, hogy feltétel nélkül engedelmeskedik Isten gyermeke az Ő mennyei Atyjának. Ma pedig a Krisztusért vállalt szenvedésről szól hozzánk Isten Igéje.

A Biblia megkülönbözteti a szenvedés különböző formáit. Van, aki egyszerűen a bűne következményeként szenved. Lopott és megbüntetik. Van, amikor Isten nevelésünkre használja fel a szenvedést, mint áldott eszközt. Valaki kezd elsodródni Őtőle, jön egy váratlan betegség, Isten kivonja őt a forgalomból és meg akar tanítani neki valamit, amit csak betegágyban lehet megtanulni. Az ilyen próbákért szokta utólag áldani a hívő ember Istent, mint Ezékiás király, aki azt mondta: Imé áldásul volt nékem a nagy keserűség.

Többször találkozunk azonban a Bibliában és az életben azzal, hogy valaki csak azért szenved, mert hívő. Valaki Bibliát olvas, és emiatt elkezdik gúnyolni. Bármi mást olvasna, nem tennék ezt vele. Csak egy valaki nem kap fizetésemelést. Ő van ott legrégebben a munkahelyen, mindenki tudja, hogy ő ért legjobban ahhoz a részfeladathoz, mégsem őt léptetik elő, amikor erre sor kerül, sőt, csipkelődő megjegyzéseket kell hallgatnia nap mint nap, vagy esetleg hazug rágalomhadjárat indul ellene. A légynek sem ártott, mindenkinek jó véleménye van róla. Akkor miért? Csak azért, mert hívő keresztyén ember. Ez előfordult korábban is, ma is.

Olyan nagy témakör ez, és a Biblia oly sok fontos igazságot tanít róla, hogy nem tudjuk ezt mind ma felölelni. A legfontosabb idevonatkozó igéket szeretném felsorolni, aztán dolgozzuk fel otthon és bátorítson minket Isten, hogy vállaljuk így is az Ő útját.

1) Jézus úgy beszél erről a jelenségről, mint egészen természetes tényről. Nem is magyarázza. Egyszerűen felkészíti a tanítványait arra, hogy ha az Ő tanítványai lesznek, akkor pusztán ezért szenvedniük kell. Amikor először kiküldte az övéit szolgálati útra ezt mondta nekik: "Elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé." (Aki így is megy, hogy bárány lesz mindig a farkasok között, azt Ő elkíséri, Ő az Istennek Báránya, akit szintén széttéptek a farkasok, de az Ő halálából élet támadt. Aki az Ő útját így is vállalja, az viszont készüljön fel erre. Ne menetközben lepődjön meg, ne csodálkozzék, ne háborodjon emiatt lépésről-lépésre.) "Óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket, az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; helytartók és királyok elé visznek titeket énérettem, de amikor átadnak titeket, ne aggódjatok, hogy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában. Nem ti vagytok ugyanis, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke szól ti bennetek. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De aki mindvégig megáll, az megtartatik." (Mt 10,16-2)-

Jézusnak is szenvednie kellett, nem más a tanítvány útja, mint a Mesteréé volt. Neki sem volt hová lehajtania a fejét, az övéi is számoljanak ezzel. Összefogott az egyházi és világi hatóság azért, hogy Őt ártatlanul kivégezzék, és ez sikerülhetett is nekik, készüljenek fel az Övéi is arra, hogy az Ő nevéért szenvedniük kell.

2)De miért? Erre ad Jézus világos választ az elején felolvasott Igében. "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha ebből a világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel azonban nem ebből a világból vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, de mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem."

A hívőket azért gyűlöli a világ, mert Jézust gyűlöli. És Jézust azért gyűlöli a világ, mert egészen más szellemiséget képvisel itt, mint ami a világban általánossá vált. (Világon a Szentírás az Istentől elidegenedett gondolkozást és életgyakorlatot érti.) Olyan messzire került a bűnbe esett embervilág Istentől, hogy az, amit Jézus hozott erre a földre, idegen volt a számára. Az a tisztaság, az a szentség, az az egyenesség, az a szeretet, az az Istennek való feltétlen engedelmesség, az Isten dicsőségének a keresése teljességgel ismeretlen, nem tud mit kezdeni vele a világ. És Jézus jelenléte egyrészt leleplezte és leleplezi ma is azt a sok szennyet, hitványságot, hamisságot, sötétséget, ami a világban van, másrészt az, amit Jézus képvisel és az övéi, olyan távol áll a világtól, hogy nem tud vele mit kezdeni.

"Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé." Csakhogy Jézus tanítványai nem e világból valók, mert újjászületett, felülről született emberek. Ezért velük sem tud mit kezdeni a világ, és zavarában, értetlenségében, tehetetlenségében gyűlöli őket. Hiszen az a világ, amelyikben törvényesítik a magzatgyilkosságot, amelyikben csiki-csukinak tekintik a házasságot, amit Isten egy életre szóló kizárólagos közösségnek teremtett, ahol élelmességnek nevezik a csalást, és a felnövekvő nemzedéket sokan erre nevelik, ahol az Isten törvényeire fittyet hánynak, amely törvények pedig ugyanúgy teljesednek és működnek, mint a fizika, biológia, vagy bármi más törvények, amiket szintén az Isten alkotott, ahol egy nagy állam frissen megválasztott elnökének a figyelmét jobban leköti az, hogy a hadseregben engedélyezze a homoszexualitást - amiről a Biblia világosan megmondja, micsoda -, mint az, hogy segítségére legyen egy kis népnek, amit lassan már kiirtanak, - ez a világ teljesen távol áll attól, Aki Jézus, és ahogyan az Övéi gondolkoznak. És ebben a világban idegenként járnak azok, akiknek Isten szent, akik mindenben az Ő rendeléseihez akarják igazítani az életüket, akik hűségesek a házastársukhoz, vállalják, és istenfélelemben nevelik a gyerekeiket, akik nem lopnak attól sem, akinek sokja van, és akkor sem, ha az észre sem venné. Teljesen idegen ez a jézusi gondolkozás és magatartás ebben a világban.

A hívő népnek vállalnia kell ezt az idegenséget. Vállalja, hogy szégyellni kell, ha valakinek sok testvére van, ha tiszteli a szüleit és így is beszél róluk. Szégyen az, ha a diák tanulni akar és becsüli a tanárait, ha valakinek értelmes, átgondolt életcélja van, és ennek rendel alá mindent, és szégyen az, ha nem rúgott be vasárnap, hanem délelőtt templomban volt, délután pedig valakinek segített; és szégyen, ha nem szidja a rendszert, egyiket sem, hanem mindegyikben megtalálja azokat, akiknek segíthet és a Jézus nevében szeretettel, örömmel szolgál. Az ilyet hülyének tartják sokan!

Ne csodálkozzatok - mondja Jézus - ha gyűlöl titeket a világ. Ha igazán keresztyének vagytok, idegenek vagytok ebben a világban. Nem kell felháborodni miatta, nem kell elkeseredni, végképp nem szabad viszontgyűlölni. Tudatlan a világ. Szerencsétlen, szánandó emberek, akik emiatt gyűlölnek titeket. Nem ismerik, hogy ki küldött engem - mondja Jézus. Annál nagyobb szeretettel kell hozzájuk menni, és ha hajlandóak meghallgatni, elmondani nekik az igazságot. Mert Isten őket is rádöbbentheti arra, hogy milyen beszűkült, nyomorult, szegényes világban élnek így Isten nélkül.

Mindig lesznek azonban, akik így élnek, és éppen ezért, azoknak, akik Jézus szerint élnek, szenvedniük kell.

3)Isten Igéje azonban ennél még mélyebbre megy a Jézusért vállalt szenvedések okainak a kutatásában. Tudniillik azt mondja, hogy ez a szenvedés nem csupán az Istentől messze sodródott világ gonosz reakciója, hanem Isten rendelése. Isten az ő népének egyenesen küldetésül szánta azt, hogy Őérte szenvedést is vállaljon. Néha szoktam kérni, hogy aki igényesen akarja Isten Igéjét megismerni, az vasárnap délután szánjon egy órát arra, hogy tanulmányozza. Szeretettel javasolom ma délutáni olvasmánynak a Péter első levelét. Két lap az egész, nyugodtan végig lehet gondolni egy óra alatt. Az egész levél erről szól. Csak néhány verset olvasok a második részből: "Kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért szenvedéseket tűr, és méltatlanul szenved. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert erre hivattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek". (1Pt 2,19-21.) "...erre hivattatok el ..." A hívő embernek három nagy lehetősége van: hinni Jézusban, bizonyságot tenni Jézusról, és szenvedni Jézusért. Ezt a harmadikat szeretjük elfelejteni. Az első kettőről sokat hallunk, a harmadikról ritkán hallottam igehirdetést. Pedig a Bibliában ez a három együtt van. Igazán hinni Őbenne, bizonyságot tenni Őróla, és szenvedni Érette.

Hiszen az, ahogyan a hívők szenvednek, a bizonyságtétel egyik hathatós formája. Mert a hívőket figyeli a világ. Nagyítóval figyeli. Örül, ha valami hibát találhat az életükben. A hívők szenvedése is a világ nyilvánossága előtt zajlik mindig. Mint, ahogy az első századokban a római cirkuszokban kiéheztetett vadállatok elé dobálták a Jézusban hívőket, akikről mindenki tudta, hogy a légynek sem ártottak, csak Jézust Istenüknek vallották, és nem voltak hajlandóak megtagadni. Ez elég ok volt arra, hogy ott pusztuljanak el, nagy nézőközönség szeme láttára. De ahogyan még ott is Krisztust magasztaló énekeket énekeltek, ahogyan az öregeket támogatták a fiatalabbak, a gyerekeket nyugtatták a felnőttek, ahogy szenvedtek és meghaltak, az olyan bizonyságtétel volt, hogy nagy lelki ébredés indult el ezután. Ahogyan valaki vállalja a Krisztusért való szenvedést, az önmagában is bizonyságtétel Jézusról. Ne tiltakozzunk hát ez ellen soha, hanem vállaljuk.

4) Mégpedig hogyan vállaljuk? Valahányszor erről van szó a Bibliában, ezt olvassuk: örömmel. Jézus a Hegyi beszédben az utolsó boldogmondást részletezi a legjobban: "Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha szidnak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyben: hiszen így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak." (Mt 5,10-1.) Amikor pünkösd után Pétert és Jánost a hatóság elé citálják, és a Nagytanács előbb megfenyegeti, majd összevereti őket, akkor ezt olvassuk a Cselekedetek 5,41-ben: "Ők pedig örömmel jöttek ki a tanács elől, hogy méltóknak ítéltettek arra, hogy a Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek." Nem annak örültek, hogy megverték őket, hanem, hogy a Jézus nevéért szenvedhettek gyalázatot. Miért örültek ennek? Mert a Krisztusért vállalt szenvedés viszi a hívőt legközelebb Krisztushoz. Mert amikor ugyanazokat kell elszenvednie az Isten ellenségeitől, amit az Isten egyszülött Fia szenvedett el, akkor érzi, hogy milyen valóságos és szoros az összetartozás, a közösség, hogy vállalta őt valóban az ő Ura, hogy hitelesen képviselheti Őt ebben a világban, hogy csakugyan kezd hasonlítani az élete Jézuséhoz. Nem kell ezért keresni a szenvedést, és nem kell provokálni a vértanúságot. Megjön az majd magától, ha Isten jónak látja, és ha valaki mindvégig engedelmes. De amikor megjön, akkor ezt az örömöt is adja hozzá az Úr.

A Zsidókhoz írt levél 10. részében olvasunk azokról, akiket meghurcoltak és minden vagyonuktól megfosztottak csak azért, mert Jézus tanítványainak vallották magukat. "Amikor egyfelől gyalázásokkal és nyomorgatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak, mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben." Azért tud örömmel szenvedni a hívő Krisztusért, mert egyrészt tudja, hogy Krisztusért szenved - Péter levelében olvassuk, hogy: aki a maga bűnei, hibái kotnyeleskedése miatt szenved, az össze ne tévessze ezt a Krisztusért vállalt szenvedéssel. De aki tudja, hogy Jézus nevéért szenved, annak ez magában öröm, másrészt pedig túllát rajta. Tudja azt, hogy aki itt sorsközösséget vállal a szenvedő Krisztussal, az vele sorsközösségben él majd örökkön örökké az Ő dicsőségében is. A gyalázaton túl látja már az eljövendő dicsőséget is. Így lehet örömmel vállalni a Krisztus szenvedését.

Ezért írhatta Pál apostol a börtönből a Filippi levélben a gyülekezetnek ezt: "Nektek megadatott az a kegyelem a Krisztusért, hogy ne csak higgyetek Benne, hanem szenvedjetek is Őérette." (Fil 1,29.) Ez egyenesen kegyelem, jutalom, ha valaki Krisztusért szenvedhet is. Egy másik helyen így ír: az a szenvedés, amit most Krisztusért kell vállalnunk, nem hasonlítható ahhoz a dicsőséghez, amit majd egykor Vele együtt élvezhetünk. (Róm 8,17-18.).

5)Tudnunk kell még azt, hogy minden ilyen szenvedésnek a mértékét Jézus Krisztus szabja meg. Nem csinálhat a világ a hívőkkel azt, amit akar. Csak azt, amit megenged nekik a hívők Ura. És minden hívő ember egészen bizonyos lehet abban, hogy amikor a világ kezétől szenved, akkor is Jézus kezében marad.

A második korinthusi levélben Pál szellemes fordulatokkal írja ezt le. "Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk." (2Kor 4,8-9) Jobban érzékelteti a szöveg szellemét, ha így fordítjuk: fojtogatnak minket, de nem tudnak megfojtani, kergetnek, de nem érnek utol, taposnak rajtunk, de nem tudnak agyontaposni. Nagy erő ez, amikor a hívő Jézusért szenved gyalázatot, hogy tudja: akkor is Jézusának kezében van.

Ezért tudja szeretni még azokat is akik kergetik, fojtogatják és tapossák.

6)Erre Jézus példát is és parancsot is adott nekünk. Szintén a Hegyi beszédben olvassuk ezt a jól ismert mondatot: "Azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket." (Mt 5,44.) Ez a mi nagy lehetőségünk.

Egyszer meglátogattam egy szegény sorsú családot abban a gyülekezetben, ahol kezdtem a szolgálatomat. Elpanaszolták, hogy előző éjszaka ellopták az egész évi zöldségtermésüket, ami el volt vermelve. Télen bevittek a közeli város piacára néha valamennyit, és ha készpénzre volt szükség, abból meg egy kis tojásból tudtak pénzelgetni. Sok mindenről beszélgettünk, s aztán - szokása szerint - a házigazda felnyúlt a mestergerendára, onnan levette a Bibliát, meg az öreg Szikszait, felolvasott belőle és imádsággal fejeztük be a beszélgetést. És amilyen buzgón imádkozott azért, aki ellopta a zöldséget, az engem teljesen meglepett. Ilyent még nem hallottam. Utána meg is kérdeztem, hogy jutott eszébe, hogy imádkozzék azért, hogy Isten szeretete érje utol azt az embert, hogy megtérésre jusson, hogy üdvössége legyen. Azt mondta: ha nem lopja el, sose jut eszembe érte imádkozni. Nem tudom, ki volt, de feltehetően senki sem imádkozik az üdvösségéért. Isten most arra serkent engem, hogy ezért tartósan könyörögjek. Nem az öklét rázza, hanem összekulcsolja érte a kezét. Nem az Isten büntetését kéri rá, hanem az üdvösségéért esedezik. Nem magát sajnálja - pedig az nekik nagyon nagy veszteség volt -, azt sajnálja, aki még ilyen sötétségben él, és Isten kegyelmét kéri számára.

Olyan fény volt ez, ami azóta is világit az életemben. Ezt jelenti komolyan venni Jézus szavait: Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak. Ez egyébként úgy is fordítható: jót mondjatok azokról, akik titeket rágalmaznak, akik rólatok rosszat mondanak, és szeressétek azokat, akik háborgatnak titeket.

Már csak azért is, mert a mi Urunk Jézus nemcsak szenvedett ártatlanul ebben a világban, hanem meg is halt ártatlanul ezért a világért. Ezért lehetünk mi is itt most, ezért remélhetjük mi is, hogy a mostaninál sokkal gazdagabb lelki életünk lesz, erre utalnak az úrvacsora egyszerű jegyei itt az asztalon. A megtört kenyér és a kiontott bor az Isten Bárányát magasztalja fel most előttünk. Aki magára vette mindannyiunknak minden bűnét, mindannyiunk bűnének teljes büntetését, azért, hogy nekünk örök életünk legyen. És azért, hogy merjük vállalni azt, hogy egy Istentől elfordult világban fénylünk, mint csillagok az éjszakában. Vállalni a mi Urunkat itt, Aki vállalt minket a kereszten is, és vállal minket most is a mindenható Isten trónusa előtt. Így juthat el oda valaki, hogy örömnek tartja azt, ha a Krisztus nevéért gyalázatot szenvedhet.

Imádkozzunk!

Jézus Krisztus, dicsőítünk Téged szenvedésedért, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani. Tudjuk, hogy egészen egyedülálló volt az, amit Te elhordoztál, elszenvedtél miattunk, helyettünk és érettünk. Áldunk azért, hogy a Te szenvedésed és halálod váltsághalál volt.

Bocsásd meg Urunk, hogy úgy fel tudunk háborodni a legkisebb szenvedés miatt, amit pedig Te kitüntetésnek szántál, hogy Érted vállalhatunk. Bocsásd meg, hogy úgy tudjuk mesélni, ha valaki kigúnyolt, megmosolygott vagy megszólt a Te nevedért. Bocsásd meg, hogy sokszor összetévesztjük a dolgokat: nem is Teérted szenvedtünk, hanem a magunk butasága, erőszakossága vagy hitványsága miatt.

Ha méltóknak ítélsz arra, hogy a Te nevedért bármiféle gyalázatot szenvedjünk, taníts meg azért hálát adni. És taníts meg azokért őszinte szeretettel könyörögni, akiktől szenvedjük mindezt.

Könyörgünk Hozzád azokért, akiknek komoly szenvedéseket kell hordozniok az evangéliumért és a Te nevedért. Akik most is talán börtönben vannak, vagy elhallgattatták őket, vagy komoly hátratételeket szenvednek.

Könyörgünk azoknak az országoknak a hatalmasaiért, akik nem engedik, hogy náluk az evangélium hirdettessék. Kérünk, hogy védd és erősítsd ott különösen is a Te népedet. Áldunk azért, hogy Neked sok néped van ezen a világon. Sokan olyanok, akik még nem is ismernek Téged, de meg fognak ismerni. Engedd, hogy mi is sokakhoz vigyük az evangéliumot.

Taníts meg minket arra, hogy higgyünk Benned, hogy bizonyságot tegyünk Rólad, és hogy készek legyünk szenvedni is Éretted. Őrizz meg attól, hogy bármikor szégyelljünk Téged, Aki nem szégyelltél, és nem szégyellsz minket.

Kérünk, szenteld meg a mi úrvacsorai közösségünket. Kísérjen el minket a Te hűséged, áldásod, szereteted a jövő héten is, és beszélj velünk tovább is ezeken az igéken keresztül. Nyiss előttünk új távlatokat, tágítsd a mi nagyon szűk látókörünket. Segíts komolyan vennünk a láthatókon túl a láthatatlanokat is. Hadd mozogjunk abban a nagy, tágas világban, amibe Te elhívsz minket. És segíts most folytatni az imádságot.

Ámen.