GYÜMÖLCSTERMÉS

1993. január 24, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Alapige

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; úgy ti sem, csak ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és összegyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek az én tanítványaim.

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, valóban vágyakozik a mi szívünk utánad. Olyan jó tudnunk, hogy Te megértesz minket, és így ahogy vagyunk, mindenestől elfogadsz. Köszönjük, hogy nem szabsz feltételeket, nem kell teljesítenünk semmit ahhoz, hogy szóba állj velünk.

Magasztalunk Téged mindazért, amit elvégeztél eddig életünkben a Te Igéddel. Szeretnénk most kiszolgáltatni magunkat Neked. Kérünk, hogy tégy velünk amit akarsz. Egyedül Te tudod, hogy mi az, amit igazán komolyan kellene vennünk, amit meg kellene már végre hallanunk, sőt: tennünk. De Te tudod, hogy egyetlen lépésre is alig van erőnk, annyira képtelenek vagyunk mi engedelmeskedni Neked. Áraszd ki ránk a Te Szentlelkedet, az engedelmesség lelkével támogass minket, és világosítsd meg értelmünket, hogy értsük: merre is vezet az élet útja. Hadd lássuk meg világosan, hol vagyunk. Hadd lássuk az akadályait annak, hogy miért nem haladunk előre jobban. Kérünk Téged, vedd munkába a mi életünket: taníts, tisztíts, formálj minket. Hozzád szeretnénk hasonlítani.

Kérünk, adj választ kérdéseinkre, adj erőt a terheinkhez, taníts meg minket élni. Már itt azt az életet, amit Te hoztál el nekünk.

Áldunk Téged azért, hogy ez lehetséges.

Ámen.

Imahetünkön a Lélek gyümölcséről volt szó. Sorra vettük ennek a szőlőfürtnek a kilenc szemét: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Közben talán sokunknak eszünkbe jutott, hogy ezt kellene felmutatnunk a világnak. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus is ezt keresi a benne hívőknek az életén. Erre vágyik a környezetünk is, hogy bár ilyenek lennénk. Ezt kéri számon a hívőkön a hitetlen világ, és joggal. Minden egészséges gondolkozású keresztyén emberben ott van az őszinte vágy arra, hogy így szeretnék élni. Szeretném gazdagítani a körülöttem élők életét. Szeretnék többet adni, mint ami tőlem telik.

S ugyanakkor szüntelenül hangzik a panasz, hogy alig lehet ilyen gyümölcsöt találni, kevés, és aki törekszik arra, hogy adjon, annak is olyan hamar elfogy. Már pedig Jézus egyenesen erre rendelt minket. Itt van néhány mondattal később, a 16. versben: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon". Tehát aki nem tudja ezt a gyümölcsöt gazdagon adni a körülötte élőknek, az nem Jézus rendelése szerint él. Az nem teljesíti a Tőle kapott feladatát. Az engedetlen. És mi tudjuk az evangeliumból, hogy mi lett a gyümölcstelen fügefának az ítélete. Jézus szavára kiszáradt. Nem lehet következmények nélkül megszegni azt, amire rendeltettünk. Nagyon fontos, hogy minden hívő keresztyén ember gazdagon teremje a Lélek gyümölcsét.

Arról szeretnék ezen a befejező esetén szólni, hogy mik a feltételei annak, hogy az életünk gyümölcstermővé váljék. Mert hogy mik a gyümölcsök, azokról sok szó esett. De mitől lesz gyümölcsözővé az életünk? Hogyan tudunk bőségesen teremni?

Annál fontosabb erről beszélnünk, mert nagyon sok őszinte törekvést lehet tapasztalni a hívők között arra, hogy a szó ilyen értelmében gyümölcstermő életet éljenek, de majdnem ugyanannyi kudarcot és csődöt. Nem tudom van-e köztünk valaki, aki még soha nem határozott el efféléket: akkor is szelíd maradok, ha a lábamon taposnak. Mostantól kezdve nem fogok visszaszólni. Mondhat, amit akar, én kedves akarok maradni. A gonoszt jóval akarom meggyőzni. Ott van a szívünkben az őszinte vágy erre, de vajon mennyi valósul meg belőle?

Ismertem egy kisgyermeket, aki egy időben nagyon jó akart lenni, és amikor valami rossz fát tett a tűzre és kikapott, akkor utána mindig azt mondta: mostantól jó leszek, rajta! És ezt őszintén gondolta. Legalább olyan őszintén, mint azok az alkoholizálók, akik egy-egy világos pillanatukban egy meghitt barátjuknak, vagy a párjuknak azt mondják: hidd el, nem akarom folytatni. Eddig sem oldott meg semmit a pohár, nem hiszem, hogy ezután megold. Abba akarom hagyni! S lehet, hogy másnap már úgy kell hazatámogatni valahonnan. Vagy amit az az ismerősöm mondott, aki nagyon indulatos ember volt, de szégyellte ezt és szeretett volna szabadulni tőle, és egyszer ökölbe szorított kezekkel hadonászva, céklavörös arccal mondta: szelíd akarok lenni, ha belepusztulok is! Tudtam, hogy őszintén gondolja. De amíg valaki ezt ordítozva akarja elhatározni, hogy szelíd akar lenni, addig csak a saját erejére számíthat, ami tiszteletre méltó, - hogy ő nem akar olyan maradni, amilyen, és tudja, hogy milyenné kellene válni, és csakugyan törekszik arra, de kicsi a hatásfoka az ilyen erőlködésünknek. Egy idő után vagy lemondanak ezek az emberek arról, hogy mégis megváltozhatnak, vagy ami ennél rosszabb: képmutatókká válnak. Bizonyos helyzetekben, egy rövid ideig megjátsszák azt, amilyenek szeretnének lenni, közben pedig rengeteg energiájuk elmegy arra, hogy titkolják, takargassák a valódi arcukat, amelyik egyáltalán nem olyan.

Az Igében azonban nem arról van szó, hogy szedjük össze magunkat és "viselkedjünk". Hanem ott a Lélek gyümölcséről volt szó. Tehát először is gyümölcsről, ami valamin megterem. Annak a valaminek előbb meg kell lennie. A gyümölcs már következmény. A Lélek gyümölcse annak a látható, tapasztalható következménye, hogy egy ilyen magunkfajta emberben Isten Szentlelke lakik. És a benne lakozó Lélek termi a gyümölcsöt. Tehát a gyümölcsökről sohasem beszélhetünk úgy mindentől függetlenül önmagukban. A gyümölcs nem a levegőben lóg, és nem onnan pottyan. Az a fából jön ki. Előbb virág, aztán gyümölcskezdemény, aztán szépen kifejlődik. Szervesen következik abból, hogy van fa. Vagy Jézus példázatánál maradva: van szőlő, és azon terem. A gyümölcsöt nem csinálják, hanem az terem. Bort lehet csinálni. Cseresznyét nem lehet, őszibarackot sem. Az vagy terem, vagy nincs.

Ugyanígy a Lélek gyümölcse is. Aki Isten Szentlelkét kapta, annak az életén terem a Lélek gyümölcse. Tehát itt nem arról van szó, hogy az illető megtanult viselkedni, vagy jó nevelést kapott, vagy olyan szerencsés alkat, hogy eredendően finom modora van. Akkor sok ember ki lenne zárva abból, hogy ez a gyümölcs megteremjen az életén. Isten mindannyiunk számára lehetővé tette, hogy a Lélek gyümölcse gazdagon teremjen rajtunk. Ezt azonban megelőzi az, hogy Jézus Krisztus természete a miénk lesz, aki Őt befogadja, az kapja az Ő Szentlelkét, és az ilyen ember életén megjelenik a Lélek gyümölcse.

Ez nem személyes adottság, nem külső változás, hanem olyan alapvető belső változás az ember életében, ami a jellemünket, a gondolkozásunkat, s ennek gyümölcseként a viselkedésünket is egészen megváltoztatja. Jézus Krisztus ezt a változást nevezte felülről való születésnek, vagy egyszerűbb szóval: újjászületésnek.

Amikor valaki eljut arra a becsületes felismerésre, hogy neki magától ez nem sikerül, de nem mond le arról, hogy mégis ebben a szegény, koldus, éhes világban a szeretet, békesség, öröm, jóság gyümölcsét adja másoknak, és azt mondja: Úr Jézus, gyere be Te az életembe! Te magad vagy a szeretet. Te vagy a jóság. Te vagy a békesség. Gyere és tölts be engem. Te irányíts, Te éld a magad életét bennem. Az ilyen ember életén jelenik meg a Lélek gyümölcse. Jézus természete a mi természetünkké válhat. És ahogy Ő mozdul, ahogy Ő szól, ahogy Ő érez, úgy fogunk szólni, mozdulni és érezni.

Jézus Krisztus azt mondja, hogy erre a változásra kivétel nélkül mindannyiunknak szükségünk van. A vallásosaknak is és a vallástalanoknak is, a jóknak és a gonoszoknak is, a megkeresztelteknek is és a meg nem keresztelteknek is.

Kinek mondta Ő egyszer, hogy szükséges újjászületnetek? Annak a Nikodémusnak, aki nagyon erkölcsös ember volt, nagyon becsületesen és igényesen gondolkozó ember, aki őszintén törekedett a többre, hogy a lelki élet síkján előbbre haladjon, ezért képes volt sokféle veszély között Jézust éjjel felkeresni, hogy erről beszélgessen vele. Egy köztiszteletben álló vallási vezetőnek mondja Jézus: szükséges újjászületnetek. És ezzel Ő nem sértegetni akarja, hanem segíteni akar neki. Kisegíteni abból a kátyúból, amiben éppen megült az életének a szekere. Hiszen ezért ment Jézushoz: segítségért.

Van segítség! Pontosan ezt a segítséget hozta el nekünk az Isten Fia. Ezért jött le a menny a földre karácsonykor, ezért halt meg az egyetlen igaz és bűntelen a kereszten nagypénteken, ezért támadott fel a harmadik napon, ezért küldte el Szentlelkét, hogy minden benne hívő kaphassa az Isten Lelkét, hogy mindannyiunk számára lehetővé váljék az, amit Péter apostol így ír: isteni természet részeseivé lehetünk, Jézus természete a mienké válhat. Az Isten Szentlelke bennünk lakik, és akkor az életünk elkezdi teremni a Lélek gyümölcsét.

Pál apostol itt egyes számban ír a Lélek gyümölcséről. És amit felsorol utána az olyan, mint egy narancsnak a gerezdjei, vagy egy szőlőfürtön a szemek. Ó, de jó lenne, ha ez jellemezné a hívőket; mert ez lenne a természetes, a normális állapotunk, hogy árad belőlünk a szeretet, kivétel nélkül mindenkire, személyválogatást nem ismerve. Függetlenül attól, hogy ő mit mondott rólam, hogyan néz rám, köszönt-e előre, mit kaptam eddig tőle. Hogy ott van a szívünkben az a csendes, kipusztíthatatlan öröm, amit Jézus ígér a Benne hívőknek. Akkor is amikor éppen megaláztak, akkor is, ha valami csapás ért. Még egy ravatal mellett könnyezve is a szívünkben ott marad ez a Jézustól nyert öröm, amivel fel tudjuk vidítani az otthoniakat, aminek a következménye az lesz, hogy szívesen beszélgetnek velünk, hogy nem lehet kihozni a béketűrésből, mert Jézus békessége lett a mienk, amit Ő nem úgy ad, mint a világ adja, ez másfajta békesség. Ez az ellenünk támadóért, a minket bántókért is aggódik, - mi történhetett vele, hogy így bánt engem, segíteni kellene rajta. Hogy egy mértéktelen, önmagát és környezetét esztelenül pusztító világban mi ismerjük a mértékletességet és az önmegtartóztatást, ami szintén ott van a Lélek gyümölcse közt. Ez lenne a normális állapotunk.

Ilyeneknek kellene lenniök a hívőknek, hogy tele van az életük a Lélek gyümölcsével, és jöhet bárki és szedheti. Mert ahol van ilyen gyümölcs, oda mennek ám és szedik. Mint ahogy Jézushoz is özönlöttek. Mert akivel érdemes beszélgetni, mert volt mondanivalója, ahhoz legközelebb is eljön az, aki bajba kerül vagy tanácsra szorul. Aki mellett felderült a szomorú szív, akivel beszélgetve reménység támadt a csüggedt emberben, akivel beszélgetve eljut az ember oda, hogy mégis csak érdemes élni, azt keresik és szedik a gyümölcsöt. Jobban, mint a szedd magad mozgalomnál, mert még annyit sem kell fizetni. Ez ajándék mindenestől. Hiszen ezek a hívők maguk is ajándékba kapták ezt. Ajándékba kapták Jézust, akit behívtak az életükbe, ajándékba kapták az Ő Szentlelkét, és a Lélek termi ezeket a gyümölcsöket, amiket maga a hívő is csodálkozva néz: ez nem én vagyok, hanem a bennem élő Krisztus. Persze, hogy ingyen és boldogan adja tovább. És sokszor észre sem veszi, hogy megszedték a fáját. Azért van. Akkor boldog, ha minél többet adhat tovább. Az ilyen emberekben magával Jézussal találkoznak a gyümölcsre éhes és szomjas embertársak. Jézus él benne, Jézushoz vezeti tehát a többieket. Vonzó lesz az élete, és Jézushoz vonz másokat.

Ilyen-e a miénk? Boldog ember az, aki csendes hálával, nagy alázattal elmondhatja: ilyen. Isten csodájaként vannak gyümölcsök az életemen, hálás vagyok ezért. Elég-e, nem kellene és nem lehet-e még több?! Ha pedig nem ilyen az életünk, akkor fáj-e nekünk? Fáj-e az, hogy önmagunkat tudjuk adni mindig. A magunk rosszkedvét, fáradtságát, kételkedését, aggodalmaskodását, és ezzel csak megterheljük a többieket, nem hogy erőt adnánk nekik.

Itt kezdődik a gyógyulás: elkezd fájni, hogy nincs. De nem mondok le arról, hogy lehet. És miközben megvallom az én Uramnak, hogy így van Uram, ahogy mondtad: nálad nélkül semmit, de semmit nem cselekedhetem. Ugyanakkor hiszem azt, hogy ha Te bennem maradsz, akkor termek sok gyümölcsöt. Akkor gyere! Gyere be az életembe, és vedd át az irányítást! Az önző, undok természetem álljon félre a Te útadból, és gyere Te, Aki magad vagy a szeret, az öröm, a békesség, a türelem, a jóság. Gyere, és a Te természeted erősödjön meg egészen bennem.

Mi ennek a feltétele? A lényeget már el is mondtam. Jézus azonban említ a felolvasott példázatban három konkrétumot:

(1) "Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, csak ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; összegyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek."

Az első feltétel: maradjatok én bennem és én ti bennetek. A Jézussal való nagyon szoros, valóságos közösség. Az az organikus életközösség, ami a szőlővessző és a szőlőtőke között van. Egy életet élnek. Ugyanaz a nedv kering bennük. Ha nem így van, ha egy vesszőt levágtak, és az magában van, azon már gyümölcs biztos, hogy nem terem, bármit csinálnak vele. Be lehet aranyozni, vitrinbe lehet tenni - nem fog teremni, mert nincs kapcsolatban az élettel. Nem élteti semmi, és önmagában nincs élete.

Ha ott van valakiben az a tiszteletre méltó jószándék, hogy mostantól kezdve jó leszek, az olyan, mintha egy ilyen vesszőt leszúrnak a homokba. Az is elszárad előbb-utóbb. Ha jól megszáradt, lehet vele vacsorát főzni. Tűzre vetik - mondja Jézus. Egyetlen esetben fog gyümölcsöt teremni, ha életközösségben van a tőkével.

Jézus azt mondja, hogy nekünk nincs életünk önmagunkban. A János evangeliuma 5. részében olvassuk ezt a mondatát: "Amiként az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában". - Nekünk nincs életünk önmagunkban, csak, ha közösségbe kerülünk az élet forrásával a hit által.

Amikor Jézus Krisztus meghalt helyettünk a kereszten, akkor Ő letette az életét. Ő maga mondja így. Azért, hogy bárki meríthessen az Ő isteni életéből. Jézusban hinni azt jelenti: komolyan vesszük, hogy nélküle nincs életünk, de aki Őhozzá jön, annak adja a maga isteni életét. Meríteni az Ő életéből, Vele kapcsolatba kerülni - ezt követően fog gyümölcsöt teremni az ember élete.

Testvérek, életünk legnagyobb lehetősége ez! És ez ma este is lehetőség mindannyiunk számára. Meríts Jézus isteni életéből! Mondd el Neki: Uram, nálad-nélkül valóban nem tudok semmit sem cselekedni, de hiszem, hogy Te kész vagy az én életembe bejönni, és bennem maradni. Hiszem, hogy így, ahogy mondod: ha Te bennem maradsz, termek sok gyümölcsöt. Gyere hát és maradj bennem!

Ezen nem gondolkozni kell, gondolkozni sok minden máson kellene, ezt megtenni kell! Amikor Ő mondja, és ameddig erre lehetőség van. Olyan kedves hívogatása, felszólítása volt az énekkar énekének: Krisztus még vár. Ma este még biztos vár reánk. Az Ő isteni életét kínálja. Aki Vele kapcsolatba kerül, az terem sok gyümölcsöt.

(2) A második feltétele annak, hogy sok gyümölcsöt teremjünk, hogy az Ő beszéde megmaradjon bennünk. Vagyis, hogy táplálkozzunk. Az új élet is elpusztul, ha nem táplálják. "Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek."

Mi táplálja az új életet? Jézus beszéde és a mi Hozzá intézett beszédünk. Egyszerűbben: az Ige és az imádság. Aközben izmosodik, erősödik az Ő új élete bennünk, miközben hallgatjuk őt, olvassuk a Bibliát, hallgatjuk az igehirdetést, utána is gondolkozunk rajta, szívünkben forgatjuk, és válaszolunk rá. Kialakul a párbeszéd: Isten szólt hozzám, én is szólok Hozzá. Én kiáltok Hozzá, Ő felel, - ebben a párbeszédben erősödik az új élet.

Isten igéje, - ha az bennünk marad - táplálja ezt elsősorban. Minden kertész tudja, hogy rendszeresen csak az a gyümölcsfa vagy szőlő terem, amelyiket táplálják. Amelyiket magára hagyják, annál kialakul az, amit szoktunk is mondani, hogy kétévente terem. Kénytelen védekezni, hogy ne menjen tönkre, egyik évben valamicske erőt gyüjt, másik évben valamicske termést ad. De ha mi nem valamicskét akarunk, hanem folyamatosan sokat, akkor etetni kell. Táplálni. Helyébe vinni a tápanyagokat, meg a vizet. Meg fogja hálálni, lesz bő gyümölcstermés.

Mindig szembetűnő, amikor valaki a gyülekezetben komolyan elkezdi a Bibliát tanulmányozni. Naponta, rendszeresen, időt szánva rá. Egy idő múlva látni lehet, ahogy erősödik a hite, és újabb és újabb gyümölcs jelenik meg az életén. Sokszor nem gondolunk arra, testvérek, hogy tápláljuk-e a lelkünket, és mivel tápláljuk? Mintha az nem ugyanolyan fontos lenne, mint a testünk táplálása! Nem volt az véletlen, hogy tavaly, amikor az a híres, hírhedt tv filmsorozat volt, utána olyan sok tizenéves gyerekkel volt probléma. Nagy gyerekek is bepisiltek éjszaka, verekedtek nappal, felkiabáltak álmukban. Ki merte azt kimondani, hogy megmérgezték a lelküket!? Mérget ettek, és a mérgezés tünetei jelentkeztek. Testi síkon ezt azonnal diagnosztizáljuk és segít, aki tud, lelkileg meg akár mit megehet a gyerekünk. Fel sem tűnik, meg sem vizsgáljuk: mit eszik? Testileg olyan fontos, hogy együnk és lehetőleg jól táplálkozzunk, a lelkünk meg lesoványodhat? Sőt: végelgyengülésben kimúlhat táplálék híján? Ugyanúgy szüksége van a táplálékra, mint a testnek! Jézus itt azt mondja, hogy az Ő beszéde az új életnek a tápláléka. Aki az Ő beszédét naponta komolyan olvassa, befogadja, enged annak, gondolkozik rajta, annak az életén gyümölcsök jelennek meg.

Próbáljátok ki, milyen áldott következményei vannak ennek!

(3) A harmadik, amit Jézus említ: a bőséges gyümölcstermés feltétele a metszés. Nem nyúlhat akárki egy gyümölcsfához, szőlőhöz metszőollóval. Ott nem vagdalkozni kell, hanem metszeni. Tudni kell, mit miért vág le az ember. A gyümölcstermés érdekében. Ezért megnyugtató, amit a mi Urunk mond: "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen."

A fát metszeni kell, mert éppen olyan lusta, mint az ember. Nem teremni akar, hanem, növekedni. Az ember is nőni akar, egyre nagyobbra. A metszés célja az, hogy visszaszorítsa a fába az erőt, legyen kisebb a lombja, de a visszaszorított erő a visszametszett ág oldalán jöjjön ki termőrügyek formájában. Ezt teszi a mi mennyei Atyánk velünk. Mi is szeretnénk megnőni, egymás fejére nőni. Nagy koronát viselni. S azt mondja: Nem erre rendeltelek titeket, hanem hogy gyümölcsöt teremjetek. Éppen ezért vissza kell vágni. És az fáj. De ha Ő teszi, akkor bízzunk benne, hogy mindezt a gyümölcsözés érdekében teszi. Mert minden isteni, atyai szeretetből fakadó metszés több gyümölcsöt hoz az életünk fáján.

Pontosan úgy, ahogy Tóth Árpád írja:

"Tudom és érzem, hogy szeretsz.

Próbáid, áldott oltókése bennem

Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem."

Megsebez, de ebből új szépség gyümölcse terem. Valamit nem engedett meg, és ebből a szívesség és jóság gyümölcse jön létre. Valamilyen tervemet áthuzta, ne nőjek én arra, - nem kell nekem nagynak lenni - de a békesség és a türelem gyümölcsét szedhetik az életem fájáról ennek következtében. Ő metszeni is kész annak érdekében, hogy sok gyümölcsöt teremjünk, és tudjuk gazdagítani egymás életét.

Nem véletlenül került a fenti vers utolsó sorába ez a kifejezés: "Orcád-fényű arcom". Isten arcának a vonásai jelennek meg az ilyen ember arcán.

Jézus nélkül nem tudunk gyümölcsöt teremni, de lehet gyümölcsökben gazdag az életünk, ha megmaradunk Őbenne és Ő mi bennünk. Ha az Ő igéjével gazdagon táplálkozunk. És ha a mi Atyánktól, mint áldott szőlőművestől bizalommal elfogadjuk a próbatételeket, a metszést is.

Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség - milyen gyönyörű lista! Isten azt ígéri, hogy mindannyiunk élete gazdagon teremheti ezt.

Boldog az az ember, aki ezzel az alázattal nyitja meg magát Jézus előtt, az Ő Lelke előtt, és engedi, hogy a Lélek gyümölcsöt teremjen az életében.

Imádkozzunk!

Bocsásd meg, Atyánk, hogy sokszor okoztunk már csalódást másoknak, akik azt hitték, hogy találnak nálunk megértést, megbocsátást, béketűrést, jóságot, szívességet, de mi nem tudtuk a Lélek gyümölcsével táplálni őket. Bocsásd meg, hogy sokszor engedünk a kísértésnek, és mi is növekedni szeretnénk inkább, mint gyümölcsöt teremni.

Köszönjük türelmedet, amivel foglalkozol velünk. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy Te kész vagy lakozást venni a mi nyomorult életünkben.

Kérünk Téged, jöjj és vedd át az uralmat. Olyan fanyar, élvezhetetlen gyümölcsöket tudunk mi teremni magunktól. És tudjuk, hogy magunkban nincs életünk. Add nekünk a Te isteni életedet. Könyörülj rajtunk, és segíts, hogy Benned maradjunk, Te pedig mi bennünk. Te növekedj, és mi hadd legyünk egyre kisebbekké. Adj a szívünkbe egészséges szomjúságot a Te igéd után, hogy táplálkozzunk azzal, még ha áldozatba kerül, akkor is. Mindent megérne nekünk Urunk, hogy ha ilyen gyümölcsöket tudnánk adni másoknak. Segíts hát, hogy ami rajtunk áll, azt megtegyük.

És segíts, hogy sokkal alázatosabban, és Benned vetett nagyobb bizalommal fogadjuk a próbatételeket, a veszteségeket, a Te metszőkésed munkáját, amivel szintén a több gyümölcsre serkentesz bennünket.

Kérünk Téged, beszélj velünk tovább is a most hallottakon keresztül. Maradjon meg bennünk a Te beszéded, és a Te áldott Lelked kezdje el a gyümölcstermést már ma az életünkben.

Kiáltunk Hozzád betegeinkért, gyászoló testvéreinkért, a nélkülözőkért. Könyörgünk azokért, akik erejüket meghaladó terheket hordoznak, és sokszor egyedül kell hordozniok. Könyörgünk Hozzád országunk és egyházunk vezetőiért és jövőjéért, és kérünk, hogy segíts most folytatni az imádságot ebben a csendben.

Ámen.