BEFOGADTÁK AZ IGÉT

1992. szeptember 27, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Alapige

Az atyafiak azért azonnal, még azon az éjszakán elküldték Pált Silással együtt Béreába, akik mikor odamentek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a thessalonikabelieknél, úgy, mint akik befogadták az Igét teljes készséggel, naponként tudakozva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek. Sokan hittek azért őközülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, a vasárnapot. Köszönjük, hogy úgy rendelkeztél, hogy hat napon át munkálkodjunk, és a hetediket szenteljük mindig Neked. Te tudod Urunk, hogy milyen könnyelműen megszegjük ezt a parancsodat, pedig olyan nagy szükségünk van arra, hogy időnként csak Tereád figyeljünk, s amikor egész héten olyan könnyen félretesszük a Bibliánkat, és nincs megállás és csend, legalább ilyenkor merjünk félretenni minden egyebet, és engedjük, hogy Te megajándékozz igazi csenddel, hogy Előtted megállhassunk.

Tudjuk Urunk, hogy egyáltalán nem magától értetődő az, hogy magad elé engedsz minket. Köszönjük, hogy Jézusra való tekintettel mégis megteszed ezt. Most is egyedül az Ő érdemében bizakodunk, nincs nékünk semmi érdemünk Előtted. Nem tudunk felmutatni semmit, amivel kedveskedhetnénk Neked, ami Előtted tiszta lenne. Tudjuk, hogy az igazságaink is olyanok, mint a szennyes ruha, de köszönjük, hogy Te Jézus Krisztus tiszta ruháját kínálod nekünk. Könyörülj rajtunk, hadd kerüljön sor most is erre a cserére, és itt a megterített úrasztalánál most különösen is tedd számunkra nyilvánvalóvá a foltjainkat, és adj bizonyosságot abban, hogy egészen tisztára mos minket a Te Fiadnak, Jézus Krisztusnak a vére.

Így kérünk, szólíts meg minket hatalmas szóval! Kérünk Urunk, hadd legyen ez az istentisztelet eleven illusztrációja annak, amiről szó lesz. A Te Igéddel hatalmasan vegyél munkába bennünket! Leplezd le mindazt, ami megnyomorítja az életünket, szabadíts meg mindattól, ami teher. Ajándékozz meg mindazzal, ami nélkül szűkölködünk, s amit Te elkészítettél a számunkra, csak talán a mi hitünk hiányzik, hogy elfogadjuk. Teremts hitet bennünk, mert magunktól erre is képtelenek vagyunk.

Könyörülj rajtunk, és hadd érezzük meg a Te szavad mögött irántunk való kimondhatatlan szeretetedet, azt, hogy így is szeretsz, ennek ellenére, mindezek után is szeretsz minket Jézusért. Kérünk, hogy a Te szereteted melegében hadd lágyuljon meg a kemény szívünk, hadd gyógyuljanak a sebeink. Ajándékozz nekünk gazdag, új életet, hadd lehessünk isteni természet részesei.

Jézus Krisztus, úgy ahogy megígérted, Te magad végezd itt most is a magvetés munkáját Igéddel, Szentlelkeddel.

Ámen.

Holnap kezdődik az evangelizációs hetünk. Egy héten át minden este összejövünk, hogy dicsőítsük Istent és hallgassuk az Ő Igéjét. Jogos a kérdés, amit valaki fel is tett, hogy mi értelme van ennek. Egyáltalán mi értelme van annak, hogy kiáll egy ember, és beszél Istenről, az Ő tetteiről, a Szentírásban kijelentett gondolatairól? És honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy hívjuk a gyülekezetet egy héten át estéről-estére, amikor mindnyájan tudjuk, hogy milyen hajszában élünk, hogy estére mennyire elfáradunk, és a legtöbben szüntelen időzavarral küszködnek? S honnan veszi a bátorságot egy ember, akinek a hallgatóságában nála okosabb, műveltebb, tapasztaltabb emberek is vannak, hogy kiálljon és magyarázza a Szentírást? És miért olyan fontos ez, hogy még azt is merem javasolni a testvéreknek, hogy egy ilyen héten tegyenek félre sok egyebet, és részesítsék előnyben azt, hogy napról-napra Isten Igéjét hallhatjuk? Miért érdemes idejönni, vagy akárhova, ahol Istenről beszélnek? Ezekre a kérdésekre keressük ma a választ.

Három fejezetre osztva szeretném ezt elmondani. Szóljunk először Isten Igéjének a természetéről, mit mond erről a Biblia? Azután vegyük számba azokat a legfőbb akadályokat, amik Isten Igéje előtt tornyosulnak, és végül nézzük meg a béreaiaknak a szép példáját, amit itt a Cselekedetek Könyvéből olvastunk.

(1) Isten Igéjének a természetét Jézus Krisztus nagyon egyszerű és nagyon erőteljes képekkel szemléltette. Azt mondta, olyan Isten beszéde, mint a vetőmag: egy kis, kemény valamit beledugnak a földbe, meg sem látszik, de egyszer csak új élet indul el: abból a kicsi magból szár fejlődik, annak a végén gyümölcs lesz. Sokkal több, mint amennyi a földbe került vetéskor.

Aztán azt mondja Jézus, olyan Isten beszéde, mint a kenyér. Egy sajátos masszát betesz az ember a szájába, megeszi, - utána bonyolult folyamatok történnek, amelyeket nem tud irány1ítani, befolyásolni, de abból, hogy a szánkon valamit betettünk, erő, gondolat, szeretet lesz, alkotás születik. Különös csoda.

A zsoltáríró azt mondja, olyan Isten Igéje, mint a lámpa. Gondoljátok el: egy csillagtalan, holdvilág nélküli sötét éjjelen azt mondják egy mentős sofőrnek: X. utca Y. számban súlyos beteg van, azonnal menjen érte. Az utcák nincsenek kivilágítva és a mentőautónak nincs lámpája. Szirénázzon, majd elugrálnak előle. Életveszélyes vállalkozás, meg sem találja teljes sötétben az utcát. Lámpa nélkül megsemmisül az ember a sötét világon.

Jakab apostol azt mondja, olyan Isten Igéje, mint a tükör, amibe belenéz az ember, és szükséges ahhoz, hogy rendbehozza, és rendben tartsa magát.

Egyszerűek ezek a képek, de talán meggyőzően szemléltetik, milyen hatalmas erő rejlik abban, hogy Isten megszólít minket. Gondoljátok el, ha egyáltalán nem történne magvetés, nem lenne vetőmag. Rövid idő alatt megszűnne az élet. Ahol nincs magvetés, ott a parlagon hagyott földet feltétlenül felveri a gaz. Láthatjuk magunk körül: ahova Isten Igéje soha nem hull, és hosszú időn át nem hullott, hogy elvadul a lélek, és milyen lelki éhség, ínség következik utána. Megszegényednek a kapcsolatok, elsivárosodnak a házasságok, érzelmileg is elsivatagosodnak egész nemzedékek. És mennyi szellemi és gazdasági kárt is okoz, hogy nem történik lelki magvetés. Hogy az Igének az új életet támasztó magja nem hullt sok család, soksok fiatal, egész nemzedékek életébe. A parlagon hagyott földek csak gondot okoznak, és korlátlan mennyiségben termelik a gyomoknak a magját, amit aztán a szél elvisz mindenhova. És hogy eltévelyedik az ember lámpa nélkül, s milyen szomorú az, ha soha nem jut el igazi önismeretre, mert nincs olyan tükör, amelyik a valódi arcát megmutatná és hozzásegítené ahhoz, hogy rendbe hozza és rendben tartsa magát!

Isten Igéjének a természetébe máris engedtek bepillantást ezek a képek.

A Biblia azt mondja, hogy Isten mindig az Ő beszédével hajtja végre akaratát. Isten Igéjének tett jellege van. Isten úgy cselekszik, hogy megszólal, kimondja azt, amit akar, és megtörténik az, amit kimondott. A teremtés hajnalán azt mondta: Legyen világosság! S minden közbevető magyarázkodás nélkül így folytatódik a leírás: És lett világosság. Jézus azt mondta a béna kezűnek: emeld fel a kezedet, és az felemelte a kezét, és összecsomagolta azt a hordágyat, amin őt vitték oda, és ő vitte azt haza. Ugyanígy azt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid, - és ténylegesen bocsánatot nyert minden bűnéért. Semmiféle erőlködés, próbálkozás, harmadszori nekifutás nem volt. Kimondta, amit cselekedni akart, és ezzel megtörtént, amit kimondott.

Isten az Ő beszédével teremtette ezt a világot, és a Szentírás azt tanítja: Isten az Ő beszédével teremti ujjá az életünket. Mindazt, amit elrontottunk a bűneset következtében, Isten az Ő Igéjével hozza helyre. Az egész elrontott életünket, gondolkozásmódunkat, elrontott házasságokat, tönkretett jellemet, kapcsolatokat az Ő Igéjével hoz rendbe. Csodálatos látni azt egy családon belül, egy gyülekezeten belül, hogy Isten mi minden jót tud elvégezni pusztán az Ő Igéjével. Mindenféle prés, nyomás, ígérgetés, fegyelmezés nélkül, azzal, hogy Ő megszólalt, és valaki azt komolyan vette. Azzal, hogy Ő adta az Ő beszédét, és valaki ezt befogadta. Olyan szép itt a béreaiakról ez a kifejezés: "ők pedig befogadták az Igét teljes készséggel", és ez egészen megváltoztatta egyénileg is az életüket, és az egész városnak az életét is.

Péter apostol írja a levelében: "Mint akik újonnan születtek, nem romlandó, hanem romolhatatlan magból, Isten Igéje által" (1.Pt. 1,23). Isten Igéje mint mag belehullott az életükbe, és ott valami új keletkezett, újonnan születtek.

A csoda az, hogy ha Isten embereken keresztül szólal meg, akkor is megmarad az Ő beszédének ez a teremtő ereje. Az Igének a végső alanya mindig a teremtő Isten marad. Így mondja ezt Jézus Krisztus, amikor először küldte ki a tanítványait prédikálni: "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg. És aki engem megvet, azt veti meg, Aki engem elküldött" (Lk. 10,16). Prédikál Péter, János, Fülöp, András - és a sor végén a mindenható Isten van. Ő küldte el Jézust, Jézus küldi ki őket, és amit ők hittel mondanak, azt a mindenható Isten mondja azoknak, akik a tanítványokat hallgatják. Sok hasonló igehelyet idézhetnék még, de ez is elég talán, hogy meggyőzzön minket, milyen óriási lehetőség Istenről hangzó, hittel mondott beszédet hallgatni, hiszen ott magát Istent hallhatjuk.

Ezért meri leírni Pál apostol a Thessalonikabeli levélben: "Hálát adunk az Istennek, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok azt, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek" (l.Thess. 2,13). Itt a munkálkodni szó helyén az energia görög szó van. Pálék prédikáltak Thessalonikában, a thessalonikaiak azt mondták: ezt mondja nekünk Isten. Így vették komolyan, amit hallottak, befogadták az Igét, és az azóta is energiát fejt ki bennük, és egy csodálatos nagy átalakulást vitt végbe az életükben. Ezt a levél 1. fejezetében le is írja, hogy messze földön híre van a ti hiteteknek, szereteteknek. Hogyan bírjátok ezt? Csak úgy, hogy maga Isten munkálkodik bennetek. És ez azzal kezdődött, hogy egy vadidegen, kis vékony ember, Pál, megjelent és elkezdett beszélni teljesen ismeretlen dolgokról: Jézus Krisztus kereszthaláláról és feltámadásáról. Ezek komolyan vették, és energiává vált az életükben, ami őket is átformálta és rajtuk keresztül is áldásosan hat másokra.

Nagy felelősség tehát az, hogy amikor Isten szólni akar hozzánk, és ilyen erőket akar közölni, és ránk bízni, akkor mi figyelünk-e rá vagy nem. Azért is nagy felelősség, mert a Jób könyve két helyen is figyelmeztet minket: "Szól az Isten egyszer vagy kétszer, de nem ügyelnek rá" (Jób 33,l4). Nem biztos, hogy harmadszor szól. Lehet, hogy akkor már nem vagyok olyan állapotban, hogy hallhatom. Lehet, hogy akkor már nem vagyok az élők sorában, hogy segíteni lehetne rajtam. Szól az Isten, de nem korlátlan számban. Boldog ember az, aki akkor siet Őt hallgatni, amikor Ő akar mondani valamit nekünk. Isten Igéjének hallgatása nélkül nem lehet a hitetlen emberből hívő. Enélkül nem kaphat senki üdvösséget, enélkül nem válik senki hasznos, mások számára is isteni áldásokat közvetítő emberré. Az Ő Igéjével szül minket ujjá úgy, ahogy a Szentírásban van.

(2) Milyen jellemző akadályok vannak Isten Igéje előtt? Négy egészen egyszerűen megfogalmazott, de nagyon súlyos akadályt szeretnék említeni.

Az első az, ha valaki nem hallgatja; a második: ha valaki csak hallgatja, de nem veszi komolyan; a harmadik az, ha valaki ellenállással hallgatja; és a negyedik: amikor valaki szórakozottan hallgatja.

Ha valaki nem hallgatja soha, azon nyilván nem segíthet az Ige. Ha valaki nem akarja befogadni, soha nem veszi a fáradságot, nem tesz félre semmi tennivalót annak érdekében, hogy Isten vele beszélhessen, azzal nem lehet beszélni. Ha nincs ott, ahol erről szó van, ha soha nem veszi kezébe a Bibliát, akkor nem szólítja meg őt Isten. Már pedig ezt nem lehet pótolni semmivel! És jó ügyelnünk arra, hogy mi minden kiszorítja az életünkből Isten Igéjének olvasását és hallgatását.

Van aztán, aki csak hallgatja. Eljut a füléig, esetleg az értelméig, tudja, mit kellene tennie, tudja, hogy mit kínál neki Isten, csak éppen nem teszi azt, amit tőle vár, és nem fogadja el azt, amit kínál. A Zsidókhoz írt levélben van egy nagyon elgondolkoztató mondat: "Nekünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mert nem párosították hittel azok, akik hallották." (Zsid. 4,2). Két társaságról beszél: mindketten hallották az evangéliumot, de az egyik nem párosította hittel. Hinni azt jelenti: engedelmeskedni. Hittel hallgatni Isten üzenetét azt jelenti, hogy már csinálom is, amit mondott. Azonnal ahhoz igazítom, állandó pályamódosítás: Az Ige mutatja, mi a helyes, rádöbbentem, hogy hol tértem el attól, s már igazodom is hozzá. Ezt jelenti hittel párosítani a hallottakat. Ők nem párosították hittel, és ezért arról a boldogságról maradtak le, amit Jézus a lábmosás történetének a végén így mond: "Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13,17).

Az, aki tudja, még nem élte át azt a boldogságot, amit a Krisztussal való együttlét jelent. Aki teszi azt, amit Ő mondott, az kerül közösségbe Ővele, és az boldog, miközben cselekszi. Jakab apostol szellemesen írja, hogy az ilyen ember, aki csak hallgatja, de nem cselekszi, olyan, mint aki belenéz a tükörbe, megállapítja, hol maszatos, és megy tovább ugyanolyan maszatosan. Akkor minek nézett bele? Azt mondja: ti ne legyetek ilyen igehallgatók, akik megcsalják magukat.

Akadály az is, amikor valaki ellenségesen hallgatja. A farizeusokról olvassuk ezt több helyen, hogy mentek Jézus után és hallgatták Őt, hogy "megfogják Őt a beszédben." Lesték minden szavát, hogy melyikbe lehet belekötni. Iszonyatos lelki helyzet! Rettenetes sötét indulat. Amikor valaki ott van az üdvösség kapujában, és saját magát zárja ki azzal, hogy elhatározza: ő oda ne lép be! Amikor valaki előre tudja, hogy nem lehet igaza Jézusnak. Nem adtak igazat Őneki (Lk 7,30). A konok emberi léleknek ezt az öngyilkos ellenállását meg tudja törni Isten végtelen nagy szeretete, csakhogy ezzel a konoksággal az ember késleltetheti saját maga szabadulását, esetleg le is késhet arról.

Végül nagyon gyakran előfordul az, hogy valaki szórakozottan hallgatja. Tehát hallgatja is, nincs benne semmi ellenállás, csak éppen nem veszi komolyan, hogy ott az életéről van szó, az örök életéről. Amikor valaki jelen van, csak éppen nincs ott sem az esze, sem a szíve. Amikor megmarad egy igehallgató a felszínen, és amikor beszámol otthon, akkor legfeljebb ilyeneket tud mondani: hosszú volt, unalmas volt, meleg volt a templomban; már megint huzatot csináltak ... Szépen szólt az orgona, rekedt volt a lelkész hangja... Egészen felszínes benyomások: érintetlen marad a lélek. Megőrizte a maga függetlenségét, ő nem szolgáltatta ki magát Isten mentő szeretetének, védekezett ellene.

Van az Ezékiel könyvében egy megrendítő kép, amikor Isten ezt mondja a prófétának: "Te embernek fia, néped fiai beszélgetnek rólad a falak mellett és a házaknak ajtóiban, és egyik a másikkal szól, ki-ki az ő atyjafiával és ezt mondják: Gyertek, kérlek, és halljátok, milyen beszéd az, amely az Úrtól jön ki! És eljönnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jönni, és odaülnek eléd, mint az én népem, és hallgatják beszédeidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, a szívük pedig továbbra is nyereség után jár. És íme te olyan vagy nekik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, mint valamely jó hegedűs. Hallják beszédedet, de nem cselekszik. Ha azonban beteljesednek, mert beteljesednek, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük" (Ez. 33,30-33).

Mint egy tehetséges hegedűs: nagy élmény szép muzsikát hallgatni, amit valaki művészien ad elő, de egy koncertteremben mindenki megőrizheti a függetlenségét. Akár egész idő alatt valami másról is gondolkozhat. Észre sem lehet venni, hogy oda sem figyel. Kizárta magát valami lelkileg meggazdagító élményből, és ezt lehet csinálni következmények nélkül.

Isten Igéje azt mondja, hogy a templom ilyen értelemben nem koncertterem, hanem műtő. Ha valaki felfeküdt a műtőasztalra, az már nem függetlenítheti magát attól, amit a szikével csinálni fognak. Ott valami fogható beavatkozás történik, de annak nyomán meggyógyul. Isten ilyen mélyen akar beavatkozni az életünkbe. Az igehirdetés nem szerenád, amit egy ideig az ágyból is lehet hallgatni, aztán kikukucskál az ablakon az illető, és ugyanoda visszafekszik, jót alszik azzal a kellemes érzéssel, hogy milyen kedvesek voltak hozzá, - hanem az igehirdetés harci riadó, amely felriasztja álmából az embert, és fel kell öltözni, a fegyvert kézbe fogni, és utána éjt nappallá téve harcolni, de ennek a végén győzelem van.

Nem szerelmeskedő ének, hanem az életünket megmentő isteni üzenet. Hogyan szoktuk mi hallgatni?

(3) Végül vessünk még néhány pillantást ezekre a kedves béreaiakra, akikről olyan sok szépet olvastunk itt éppen az eddig elhangzottakkal kapcsolatban.

Pál apostol másodszor indul el missziói útra, és ezen az úton adja Isten neki azt a parancsot, hogy hozza át az evangéliumot Európába. Thessalonikában prédikál, igehirdetésének rövid summáját így olvassuk itt: "megmagyarázta és kimutatta, hogy a Krisztusnak szükséges volt szenvedni és feltámadni a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, Akit én hirdetek néktek." (ApCsel 17,3). A thessalonikaiakat ez nagyon felháborította, és elkergették Pálékat a városukból. Ekkor azok, akik ott mégis hitre jutottak, elvezették őket Béreába. Ez a mai Veria, Thessalonikától, Szalonikitől 80 km-re délnyugatra. Itt is az első útja a zsinagógába vezet, itt is ugyanezt elmondja: Ez a Jézus a Krisztus. Ő értetek halt meg, de feltámadott. Legyetek az Ő tanítványai!

A béreaiaknak ugyanolyan meglepő és ismeretlen ez a tanítás, mint a thessalonikaiak füle számára volt. Először ők is óvatosan hallgatják: először is ki ez, aki mondja, honnan veszi mindezt? Mi nem hiszünk másnak, csak az Írásnak. Előveszik hát a Szentírást, vagyis az Ószövetséget, s Pálnak minden állítását megvizsgálják. "Napról-napra kutatták az Írásokban, hogy így vannak-e ezek?" Akármit nem veszünk be, különösen egy ismeretlentől! De ha az Írás igazolja, akkor igen. És csodálkozva látták, hogy mindez igaz. Valóban az teljesedett be, amit a próféták megírtak; mindez csakugyan a názáreti Jézusban teljesedett be. Beteljesedtek az ígéretek, új korszak kezdődik! De jó, hogy eljött ide ez az ember! Milyen ajándék, hogy ennyire idejében értesülhettünk erről! És éppen azért készséggel befogadták az Igét, napról-napra kutatva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek, és sokan hittek őközülük. És Béreaban erőteljes keresztyén gyülekezet jön létre.

Ezt a három lépést szeretném most a szívetekre helyezni, hadd munkálkodjék ez bennünk ma is, és ez döntse el, hogy ezentúl mit teszünk félre annak érdekében, hogy Isten szólhasson hozzánk.

(a) Az első, amit mondd az Ige a béreaiakról, hogy teljes készséggel befogadták az Igét. Igekötő nélkül is mondhatjuk, azt is jelenti ez a szó, hogy teljes készséggel fogadták az Igét. Ez még nem azt jelenti, első pillanatban, hogy be is fogadták, de úgy fogadták: hátha igaz, amit mondanak. Nincs bennük a farizeusok előítélete, hogy ha Jézus mondja, nem lehet igaz. Ha tudva tudjuk, hogy igazat mond, akkor is be kell bizonyítanunk, hogy nem az, presztízsből, mert különben összeomlik az egész kártyavár, amit mi a magunk teológiájának nevezünk. Ez volt a farizeusok, írástudók álláspontja.

A béreaiak nem. Azt mondják, meglepő, különös, sohse hallottuk, de hadd mondják végig, gondolkozzunk csak rajta! Nincs bennük ellenállás, nyitottak az Ige előtt. És utána befogadják azt, minden ellenállás nélkül a magukévá teszik. Több helyen olvassuk, amikor Isten jelképesen azt mondja egy-egy prófétának, hogy edd meg ezt a könyvtekercset! - amikor rábíz valamilyen üzenetet, hogy azt mondja el másoknak. Edd meg! Az Igét meg kell enni. Nemcsak nyalogatni, nem a szánkba venni és kiköpni (ez a szó is szerepel a Bibliában), hanem megrágni, lenyelni. Egészen befogadni. Hadd fejtse ki bennem a maga munkáját. A befogadott Ige lesz az életünket újjáteremtő erővé; a be nem fogadott Ige pedig vádolni fog. A János evangélium 12. részében azt mondja Jézus: "Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédemet, van annak, aki kárhoztassa: az a beszéd, amit szóltam, az kárhoztatja az utolsó napon" (48. v.).

Előtte azt mondja: "Én nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megmentsem", de az a beszéd, amit valaki hallott és nem fogadott be, kárhoztatni fogja ama napon. A be nem fogadott Ige. Ezért olyan szép a béreaiak példája, hogy ők először fogadták, azután befogadták Isten Igéjét.

(b) És mivel szerettek volna meggyőződni, hogy igaz-e az, ezért az Írásokkal mérték össze. Napról-napra kutatták az Írásokat, hogy így vannak-e ezek, ahogy Pálék állítják. De szép magatartás! Nem kell gondolkodás nélkül, pláne ha nem ismerem, kicsoda ő. Mit tudom én, miféle tévtanítást hoz magával... Mérjük meg az Íráson! Persze, ehhez ismerni kell az Írásokat. De aki ezt teszi, annak a számára Isten Igéje csakugyan lámpássá lesz, ami segít eligazodni, ami a tanítások útvesztőjében megmutatja a helyes utat, a kanyargó ösvényen megőrzi a vándort, hogy ne zuhanjon le valamely tévedés szakadékába. Nagyon szép a 119. zsoltárnak az a képe: "A Te Igéd az én lábaimnak szövétneke és ösvényemnek világossága." (105. v.) Ez olyan mécses volt, amit egy méternyi hosszú rúd végére erősítettek, a botot vitte a kezében az ember, és a mécses a lábánál mutatta, hogy a hegyi ösvény nem szakadék mellett vezet-e el, nehogy félrelépjen és elpusztuljon ott. Az életét mentette meg, és sötétben is lehetett így gyalogolni biztonságosan. Ilyen az Isten Igéje. De kutatjuk-e napról-napra az Írásokat?

(c) Mert ennek a gyümölcse az, hogy "sokan hittek Jézusban." Egy új világ tárul fel előttük, új lehetőségek, Istentől kapott új ajándékok, új társuk lesz a Megváltóban, Jézusban, Aki nekik is azt mondja: "ti az én barátaim vagytok, ha annak akaratát cselekszitek, Aki elküldött engem."

Nagy lehetőség Isten Igéjét olvasni és hallgatni. Sok akadály tornyosul előtte. A béreaiak szép példája arra buzdít, hogy meg lehet győződni arról, igaz-e, amit nekünk a mi Urunk mond. Aki az Írásokat kutatja, és ezzel a nyitottsággal hallgatja a hittel mondott igehirdetést, abban hit támad, és annak erősödik a hite.

Jó lenne, ha ma itt az úrasztalánál őszintén meg tudnánk bánni és vallani Istennek mindazokat a vétkeinket, amikkel eddig az Ő Igéje ellen vétkeztünk. Azt, hogy olyan könnyen vesszük, hogy olvassuk-e vagy nem. Szinte attól tesszük függővé, hogy van-e kedvünk hozzá, mintha ez kedv kérdése lenne, hogy Ő az életemet megmenteni és gazdagítani akarja. Vagy másokhoz akar küldeni, hogy általam mentse azokat, és azt mondom: most nincs kedvem ... Mennyi tiszteletlenség van bennünk, milyen sokszor gyalázzuk Őt azzal, hogy ami szent, azt nem vesszük szentül. Milyen sok Igét engedtünk már el a fülünk mellett, milyen sok felszínesség van bennünk is... Gondoljatok arra, hogy hazafelé a villamosig, vagy otthon a családtagoknak mit mondotok néha egy-egy istentiszteletről... Olyan jó lenne mélyen magunkba szívni azt, amit Ő mond nekünk! Olyan sokszor nem engedtük, hogy hasson, mert csak odáig jutottunk, hogy most már ezt is tudom; vagy odáig jutottunk, hogy ezt már rég tudtam, semmi újat nem mondott. De mióta tudom már! Csinálnom kellene, és 15 év óta nem csinálom, pedig tudom! Ezért mondta újra most az Úr.

Azt hiszem, van mit megbánni, és az őszinte bűnbánattal kezdődik mindig a megújulás, hogy kinyíljon a szívünk, és egyáltalán fogjuk az Ő adását. Értsük, amit mond, és azonnal cselekedjük is, hogy boldogok legyünk.

Jó lenne, ha itt az úrvacsora közötti csendet most ez a konkrét bűnbánat és bűnvallás töltené ki, hogy megkérdezzük a mi Urunkat: Uram, mivel vétkeztem a Te Igéd ellen? Nem akarom tovább ezt a bűnt folytatni. És jó lenne, ha így tudnánk a jövő hétért imádkozni, sok mindent félretenni, amit lehetséges, hogy Isten szólhasson hozzánk, és az Ő energiája átalakítson minket, és aztán ezzel a bátorsággal tudnánk másoknak továbbadni az Igét, hogy amit mi mondunk félszegen, talán ügyetlenül másoknak, amögött is ott van a mindenható Isten, Aki minden igaz bizonyságtétel végső alanya, és miközben én ügyetlenkedem, Ő szólítja meg azt, akinek szeretettel mégis csak mondtam azt, amit már az Írásokból igaznak találtam, és így terjed az evangélium szívtől-szívig, és szabadít meg sokakat a bűnből és a halálból.

Isten Szentlelke újítson meg minket ebben, és engedjük egészen nyugodtan, hogy megújíthasson!

Imádkozzunk!

Édesatyánk, nagyon hálásan köszönjük, hogy szólsz hozzánk, és köszönjük, hogy tudhatjuk Igédből: minden neveden felül felmagasztaltad a Te beszédedet. Dicsőítünk Téged, Aki ma is mindent a Te szádnak Igéjével végzel el, a mi újjáteremtésünket is. Köszönjük, hogy most is erre tanítottál, és erre hívogatsz.

Bocsásd meg, hogy olyan sokszor lebecsültük Igédet, egy szintre állítottuk az emberi beszéddel, pedig a Te Igédben semmi hazugság, semmi álnokság nincs. Te a teljes igazságot jelented ki nekünk.

Kérünk, ajándékozz meg mindnyájunkat Szentlelkeddel, hiszen a Te Lelked nélkül gyakran egyszerűen bolondságnak tűnik a mi sötét értelmünknek a Te világos Igéd. Engedd, hogy értsük azt, jól értsük. Segíts, hogy cselekedjük azt, és adj a szívünkbe mások iránti nagy szeretetet, hogy tovább mondjuk azt. Szabadíts meg minden felesleges félszegségtől és add nekünk Lelkednek a bátorságát, hogy nagy bátorsággal tudjunk bizonyságot tenni másoknak arról, aminek az igazságáról meggyőztél minket.

Add naponta kezünkbe szent Igédet! Segíts örömmel kutatni az Írásokban, hogy így vannak-e ezek. Könyörgünk Hozzád az Ige, az evangélium terjedéséért szerte a világon. Könyörgünk különösen azokért, akik nagyon nehéz körülmények között hirdetik, vállalják, élik a Te Igédet. Könyörgünk, küldj munkásokat a Te aratásodba, az aratnivaló olyan sok, és a munkás kevés.

Így könyörgünk, legyen a Te gazdag áldásod a teológusok mai és holnapi csendesnapjain. Indítsd fel őket a Te Szentlelkeddel, hogy odaszánják magukat egészen a Te eszközeidnek, munkatársaidnak, az evangélium hirdetésére. Könyörülj rajtuk és mindnyájunkon, akik sokszor hirdetjük a Te Igédet, hogy miközben másoknak hirdetjük, magunk valami módon méltatlanokká ne legyünk.

Könyörgünk azokért, akik ma is hallják azt. Segíts minket is, hogy igazán befogadjuk, szívjuk magunkba. Hogy ne azért lessük minden szavadat, hogy hol lehet belekötni, hanem azzal az indulattal lessük, hogy minek szabad máris engedelmeskednünk. Add nekünk azoknak a boldogságát, akik hallgatják és cselekszik a Te beszédedet.

Kérünk, legyen a Te áldásod a jövő hetünkön! Te magad szólj hozzánk, és a Te Szentlelked nyitogassa a szívünket és értelmünket. Könyörgünk a hittanos gyerekeinkért, a konfirmandusainkért. Támaszd fel az ő szívükben, és a szüleik szívében is a Te Igéd iránti szomjúságot! És könyörgünk azokért, akik még sohse hallották az evangéliumot, hogy eljusson hozzájuk is. De könyörgünk azokért is Atyánk, akik a mindennapi kenyeret nélkülözik és éheznek. Könyörgünk azokért, akiknél háború dúl. Olyan sok gyászoló van ezen a földön, adj igazi vigasztalást nekik. És könyörgünk Hozzád a testi kenyerünkért is. Kérünk, adj esőt, hogy el tudják vetni a jövő évi kenyérnek a magját.

Drága Igédnek kész szállást, adj mindenütt szabad folyást! A magunk életében is.

Ámen.