MAGNIFICAT

2010. december 19, vasárnap

Lekció: 

Sorozat: 

Hangfelvétel: 

Alapige

Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

Imádkozzunk!
Kegyelmes Istenünk, áldunk azért, mert a te egyszülött Fiadnak nem kedveztél, hanem Őt mindnyájunkért odaadtad, és vele együtt mindent odaadsz a benne hívőknek.
Köszönjük, hogy oly sok mindent kaptunk már eddig is tőled. Köszönjük ígéreteidet. Köszönjük, hogy amit eddig kaptunk, az is csak ízelítő, előleg a teljességből.
Áldunk azért, ami már beteljesedett ígéreteidből.
Köszönjük, hogy mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek, és minden további is valóra fog válni.
Köszönjük neked, Jézus Krisztus azt, amit értünk tettél és köszönjük azt, amit nekünk megígértél, és elkészítetted a jövendőt.
Töltsd meg a szívünket hálával és reménységgel olyan gazdagon, hogy jusson ebből másoknak is.
Segíts most elcsendesednünk. Szeretnénk arra gondolni, aki te vagy, amit te tettél, amit te kínálsz.
Kérünk, gazdagíts meg minket lelkiekben. Minden, ami itt ma elhangzik, szolgálja a te dicsőségedet és a hitünk erősödését.
Ámen.

Mielőtt ez a himnusz felhangzott Mária ajkán, két rendkívüli esemény történt. Az egyik az angyal kijelentése volt, hogy fiút szül, aki Isten Fia lesz, ő a megígért Messiás. Ez nagyon meglepő hír volt. A másik pedig az, amit Erzsébettől hallott, hogy minek köszönhetem, hogy az én Uram anyja jön énhozzám.
A későbbiekből tudjuk meg, hogy Mária sok mindent kénytelen volt ekkor is meg az Úr Jézus megszületése után is hallani, amit nem értett. De olyan szép az a kifejezés: a szívében forgatta mindazt, amit nem értett. Vagyis gondolkozott rajta: mit jelenthet ez, mi lehet ennek a jelentősége a számomra?
Ekkor hangzik fel ez a gyönyörű himnusz, ami annál meglepőbb, mert Mária rendkívül hallgatag leány és asszony volt. Ezenkívül mindössze háromszor szólal meg az evangélium szerint. Egyszer, amikor az angyaltól hallja a hírt. Csak annyit kérdez: „hogyan lehet ez, amikor én férfit nem ismerek”, illetve a beszélgetés végén mondja: „legyen nekem a te beszéded szerint.” Azután a második feljegyzés szerint a tizenkét éves Jézussal vált néhány mondatot, és a harmadik az, amikor Kánában szól Jézusnak és a szolgáknak.
Ilyen csendes, hallgatag ember szívéből és ajkán ilyen túláradó gazdagsággal buzog az Isten dicsőítése, az Ő tetteinek az elsorolása és az afeletti csodálkozás: hogyan kerülök én, kis senki, a mindenható Isten nagy munkájába? Többször is említi, hogy az Ő alázatos szolgálólánya.
Ami még meglepő, hogy ez a rövid himnusz tele van bibliai utalásokkal, bibliai idézetekkel, bibliai szövegfoszlányokkal. Mária nagyon ismerhette a Szentírást. És most, amikor Isten tetteit látja, ráismer arra az Istenre, akinek a tetteiről sok mindent rögzített a Szentírás. Akkor az ő Bibliája az Ószövetség volt. Ott élnek ezek az igék az ő szívében és fejében. Igeszerűen gondolkozik, úgy minősít, úgy értékel minden eseményt, hogy összekapcsolja egy igével. Eszébe jut soksok ige, ami meg van írva. Ez csak azoknak jut eszükbe, akiknek egyszer bekerült az eszükbe és a szívükbe Isten igéje.
És íme, az eseményeket, amik előtt sokan értetlenül állnak, ő igeszerűen értékeli, és amit azokból megért, azért érti, mert Isten korábbi ígéreteinek a beteljesedését látja. Egyáltalán Isten nagysága ragyog fel előtte, és ezt akarja felragyogtatni mások előtt is. Ezt jelenti a magnificat.
A magnificat latin szó szép és pontos fordítása annak a görög kifejezésnek, ami az Újszövetség eredeti nyelvében itt van. Ez azt jelenti: felismerni Isten nagyságát és erről mindjárt beszélni is másoknak. Betű szerint fordítva ezt a szót, azt jelenti: naggyá tenni. De nem ő teszi naggyá Istent, hanem azáltal lesz mások szemében Isten nagyobb, mint eddig volt, hogy felismerte az események alanyát, az események mögött a cselekvő Istent, és azt ellelkendezi másoknak is: Tudjátok, miért történt ez és ki cselekszik, és mi teljesedett most be? Ezt Ő megígérte, és most valóra váltotta. És amit még nem váltott valóra, azt is valóra fogja váltani. És mindebbe beengedett engem, kis senkit. Legyen áldott a hatalmas Isten!
Így lesz naggyá Isten mások szemében. Sokszor hitetleneket is elgondolkoztat ez: Valaki így értékeli az élete eseményeit, hogy ezeket Isten tette velem. Az az Isten, akinek az irgalmát emlegeti itt sokszor egymás után, akinek a hatalmáról zengedez. Ez a két szó fordul elő a leggyakrabban: Isten irgalma és hatalma.
Az Ő irgalma, hogy rátekintett az Ő népére, abban a megnyomorított, nehéz, nyugodtan mondhatjuk: szörnyű helyzetben, amiben akkor élt Isten népe. És Isten tettében, kijelentésében felismeri, hogy Isten szemmel tartja az Ő népét, számíthatunk rá. Azt hittük, hogy elfordult tőlünk, mert mi elfordultunk tőle, de Ő irgalmas. És annak ellenére jót tesz velünk, hogy nem érdemeljük.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk. Olvassák el otthon a testvérek a Lukács evangéliuma 1. részéből ezt a szép éneket, hogy hányszor utal arra, hogy te irgalmas vagy. És ezen csodálkozik. Uram, ezt mi nem várhatjuk tőled, erre mi nem szolgáltunk rá. Mi nem erre szolgáltunk rá. A te ítéletedet kellene most végrehajtanod rajtunk. De az ígéreteidhez ragaszkodsz és a te irgalmasságod szerint cselekszel.
Meg a te hatalmad szerint. Beképzelt gőgösöket egy pillanat alatt ledöntesz a trónjukról, és a te alázatos szolgálólányodat milyen szép feladatra méltatod. Eszköz lehetek a te kezedben. Micsoda kiváltság!
Látjuk-e mi a személyes életünk eseményei mögött a cselekvő Istent? Ismerjük-e Istent, mint a történelem Urát? Aki felismeri Istent az élete eseményei mögött, az mindent egészen másként tud fogadni, mert az tőle fogadja. Tőle fogadja az ajándékokat, az áldásokat, a sikereket, és neki ad érte hálát, Őt dicsőíti. És az Ő irgalmas kezéből fogadja el a próbákat, a megaláztatásokat, a veszteségeket is. És mindennek egészen más a súlya, ha valaki az Ő kezéből, ezzel a hittel és alázattal fogadja. Mert bizonyos abban, hogy mivel Ő irgalmas, még a próbákkal is a javunkat munkálja, és abból is valami jót fog kihozni.
Volt-e már olyan, hogy ilyen túlcsorduló gazdagsággal áradt belőlünk akár egy csendes otthoni imádságban, akár itt egy úrvacsorai közösség után, vagy bárhol az Isten magasztalása és dicsőítése? Amikor felragyogott előttünk, hogy hiszen Ő sokkal nagyobb, mint ahogy én gondoltam. Ezek után sokkal könnyebb lesz rábízni magamat. Testemet, lelkemet, szeretteimet, népemet, egyházamat, gyülekezetünket — az egész jövőt, mert úgyis az Ő kezében van.
Számon tartja ígéreteit, s azok sorra beteljesednek. Ő készíti elő a jövőt, akkor mitől félek, vagy mi miatt izgulok? Hogy Ő holnap már nem lesz Isten? Vagy az Ő irgalma elfogy és csak haragudni fog? Semmi alapja ennek a félelemnek. Ő a félelemtől is megszabadítja a benne bízókat.
Boldog ember az, aki egyre teljesebb Isten-ismeretre jut el. Mindnyájunknak hiányos az Isten-ismeretünk, ezért bátorít a Biblia: növekedjetek az Isten megismerésében. Boldog ember az, aki látja a láthatatlant is — mert ez a láthatatlan kategóriába tartozik, hogy mit cselekszik Isten. Hogy Isten cselekszik a történelemben is, a hatalmasokkal is meg a kicsikkel is, másokkal is, meg velem is. Én szeretném, hogy cselekedjék velem, és Ő az egyetlen, akinek fenntartás nélkül kiszolgáltatom magamat. Itt vagyok, Uram, állok rendelkezésedre.
Ez van benne Mária mondatában, amikor az angyaltól ezzel búcsúzik: „Íme az Úr szolgálólánya, legyen nékem a te beszéded szerint.” Nem mondja, hogy az Isten anyja, mert nem az, nem mondja: mennynek, földnek királynéja, hanem az Úr alázatos szolgálója. De micsoda kitüntetés, milyen rang ennek az Úrnak a kezében eszközzé válni! És ő ezt éli át itt, amikor áldott állapotba kerül a Szentlélektől, és várja, hogy megértse azt, amit eddig nem értett, és komolyan veszi azt, amit már eddig is megértett.
És még egy vonatkozására utalok: mennyire fontos neki, hogy mit tesz Isten az ő népével. Népe sorsát is erre a hatalmas és irgalmas Istenre bízza.
Fontos-e nekünk, hogy mi lesz a népünkkel lelkiképpen is, meg mindenféle vonatkozásban?
Boldog ember az, aki a hatalmas és irgalmas Istenre bízza a személyes jövőjét és egész népünk sorsát is.

Imádkozzunk!
Köszönjük, hogy mi is vallhatjuk egy szívvel, egy szájjal: egyedül te vagy Isten, te öröktől fogva mindörökké Isten vagy, mindenható és örökkévaló, mindenütt jelenvaló.
Köszönjük, hogy tudhatjuk rólad, kegyelmes Istenünk, hogy te magad vagy a szeretet. Valljuk mi is, hogy könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Köszönjük, hogy tapasztalhattuk ezt a személyes életünkben is, és népünk életében is.
Kérünk, Istenünk, Szentlelked segítsen el minket arra, hogy egyre teljesebben megismerjünk, hogy teljes meggyőződéssel elismerjünk téged egyedüli Istennek, és tudjunk erről nagy szeretettel, alázattal, de szent meggyőződéssel másoknak is beszélni.
Kérünk, hadd hangozzék fel a mi életünkben is a magnificat. Szeretnénk a te nagyságodról egészen természetes módon, egyszerűen bizonyságot tenni. Adj ehhez bátorságot, és segíts észrevennünk a te cselekedeteidet életünkben.
Magasztalunk azért, mert a te nagy tetted a karácsony. Magasztalunk azért, mert folytatódott a testté-létel nagypéntekkel és húsvéttal, és áldunk azért, megváltó Urunk, mert bizonyosak lehetünk abban, hogy ma is élsz és uralkodsz, és néked adatott minden hatalom mennyen és földön.
Add ennek a bizonyosságát a szívünkbe, és hadd fakadjon ebből hála, reménység, békesség, öröm.
Ámen.