GYERMEK SZÜLETIK

1995. december 24, vasárnap

Hangfelvétel: 

Alapige

"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége."

Imádkozzunk!
Istenünk, hálásan köszönjük, hogy elküldted hozzánk a te Fiadat, Jézust, hogy segítsen rajtunk.
Köszönjük neked, Úr Jézus Krisztus, hogy otthagytad a mennyei dicsőséget és emberré lettél karácsonykor, hogy minket Isten gyermekeivé tehess.
Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan hadd legyünk Isten gyermekeivé, és kérünk, hogy használd fel most ezt a csendes órát is itt, a te házadban, az istentiszteleten, hogy jobban megismerjük, mit tettél értünk, és mit kínálsz nekünk igazi karácsonyi ajándékként.
Ámen.

Egyszer nagyon későn mentem haza az egyik iskolából, ahol hittanórát tartottam. Az utolsó óra után még az egyik tanár bácsival beszélgettünk, és minden ü-res volt, amikor kifelé ballagtam. Annál feltűnőbb volt, hogy az épület mögött egy első osztályos kisfiúba botlottam.
- Mit keresel te itt? - Pszt! - intett csöndre, nem szabad hangosan beszélni. Azok a nagy fiúk ott meg akarnak verni, és a testvéremet várom, aki megígérte, hogy eljön értem és megvéd.
Láttam, hogy a sarkon tényleg ott álldogál néhány nagy fiú, ki tudja milyen szándékkal. S amíg azon gondolkoztam mi most a feladatom, egyszer csak felkapta a kis barátom a táskát, és diadalüvöltéssel elrohant, s kiabálta: apu, apu ... Kiderült: nem is az idősebb testvére, hanem egyenesen az édesapja jött érte, s egyszerre elszállt a félelem a szívéből. Tudta, hogy az édesapja egyedül is erősebb, mint a gonoszok akárhányan.
Van ilyen, hogy valaki bajba kerül, félni kezd és nagyon vár valakit, egy erősebbet, aki majd segít rajta és megvédi.
Az Úr Jézus születése előtt pontosan így várták az emberek, hogy jöjjön valaki, akit Isten megígért, akiről a próféták beszéltek úgy, ahogy itt most hallottuk, és aki majd segít rajtunk.
Elmondok egy másik történetet is, mert ez is jól szemlélteti, hogy mi történt karácsonykor: Az egyik gyülekezetben, ahol korábban voltam segédlelkész, egyszer számvizsgálat volt. Ez azt jelentette, hogy eljöttek néhányan és ellenőrizték a pénztárosnak a munkáját. A pénztárosnak ki kellett raknia a páncélszekrényből mindent az asztalra, és ezek a bácsik megvizsgálták. Igen ám, csak otthon felejtette a pénztáros a páncélszekrény egyik kulcsát. Elég messze lakott, nem akart hazamenni érte. Telefonált a kisfiának, elmagyarázta hol találja meg. Lelkére kötötte, hogy jól csomózza a nyakába a kulcsot, tegye a pulóver alá, és siessen, ahogy csak lehet. Amíg vártuk, érdekes volt néznem azt, hogy ott ül több tekintélyes bácsi, és várnak egy kisfiút, aki nélkül nem tudnak munkához látni. Aki hozza a nélkülözhetetlen kulcsot. És amikor megérkezett, valósággal ünnepelték, s elkezdődött a munkájuk.
Még ennél is jobban várta ez a világ az Úr Jézus Krisztust karácsony előtt. Hiszen ezt ígérte róla már 700 évvel korábban Isten Ézsaiás próféta által: "Egy gyermek születik nekünk, és hívják erős Istennek". Egy gyermek, aki önmagában talán kicsi és erőtlen, de hozza a "kulcsot". Hozza a mennyország kulcsát, ahova mi mindnyájan szeretnénk bejutni, és ahova egyikünk sem juthat be magától, annyira tönkretett bennünket a bűn, az Istennel szembeni sok engedetlenség. De valaki eljön, aki kinyitja az ajtót, és annyira szeret minket, hogy közli velünk: oda mindnyájan bemehetünk. És Ővele együtt csakugyan bemehetünk. Őnélküle - senki. De aki Jézushoz tartozik, és Őt követi, azt Isten - Jézusra való tekintettel - beengedi a mennyországba.
Ezt jelenti a Biblia szerint hinni. Hogy én az Úr Jézushoz tartozom, ott maradok mindig a közelében, követem Őt. Bízom benne, hiszek benne, és mivel követem Őt, ugyanoda érkezem meg, ahova Ő. Mivel mindig a közelében vagyok, nem maradok le tőle, ezért együtt vagyunk mindig. És Ővele együtt bemehetünk a mennyországba.
Pedig úgy érkezett meg erre a világra, mint egy kicsi gyermek. Sokan nem is hitték el, hogy Ő Erős Isten. Nem hitték vagy nem értették, mit jelent ez a prófécia: Egy gyermek születik nékünk, és hívják Erős Istennek.
Az a fogadós sem hitte el, akiről itt a gyerekek beszéltek az előbb nekünk. Karácsony este megérkezett Mária és József Betlehembe, és szerettek volna valahol megszállni. Bekopogtak abba a vendégfogadóba is. A fogadós kijött, végigmérte őket: hát, olyan szegényfélék, ki tudja, ki tudják-e fizetni egyáltalán a szállásdíjat. Meg úgy látszik, ez az asszonyka nemsokára kisbabát fog szülni ... Még csak az hiányzik, hogy itt sírjon az a gyerek a többi vendég zavarására. Nem kell ezekkel foglalkozni. Menjetek máshova, majd találtok helyet.
Pedig képzeljétek el, ha befogadja őket, akkor az ő fogadójába jöttek volna a tekintélyes külföldi tudósok és államférfiak, s hozták volna a drága valutát. Ott költötték volna el, abban a fogadóban a sok pénzüket, és akkor még ma is híres búcsújáró hely lenne az a fogadó. De hát ki gondolta, hogy egy gyermek az Erős Istennek a hatalmával jön el?! Hogy Ő-nála van a kulcs, a mennyország kulcsa? Ki gondolta volna ezt? Pedig ott, ahol aztán helyet szorítottak nekik abban a betlehemi istállóban, ott hamarosan nagy dolgok történtek.
Megállt egy nagyon fényes csillag fölötte, megjelentek még azon az éjszakán, amikor megszületett az Úr Jézus, a pásztorok, és elmondták, mit hallottak az angyaloktól, hogy ki ez, aki született. Nem sokkal később jöttek az említett tekintélyes tudósok és államférfiak, és otthagyták a kincseiket: aranyat, tömjént, mirhát. Angyalok mozdultak meg. Különös jelek mutattak arra, hogy ez igaz: Gyermek született nékünk, akiben azonban az Erős Isten jött el közénk, és Ő látott munkához.
És később is ezt kellett látni az Úr Jézusról. Azt mondta egy gyógyíthatatlan betegnek: légy egészséges, és menj haza! És akit úgy hoztak oda hordágyon, fölkelt, összehajtotta a hordágyat és ő vitte a vállán. Mindenki csodálkozott. Kicsoda ez, hogy ilyen hatalma van?
A tanítványok egyszer viharba kerültek a bárkájukkal, már majdnem megtelt vízzel, s akkor Jézus azt mondta a viharnak: hallgass, némulj el! S így olvassuk a folytatást: "Elállt a szél, és nagy csend lett." A tanítványok döbbenten néztek egymásra: kicsoda ez, hogy még a vihar is engedelmeskedik neki?
De Jézus előtt meghátrált még az Ördög is, és szabadon engedte a foglyait. Jézus szavára feltámadt a halott is, és kijött a sírból. Isteni hatalommal cselekedett. Egy gyermek született nekünk, de szó szerint beteljesedett a prófécia: hívták őt Erős Istennek. Isteni hatalommal bármit meg tudott tenni.
Jézus Krisztus így tér be ma is mindannyiunkhoz. Nem látványos az Ő érkezése. Egy egyszerű könyvre hívják fel a figyelmünket. Ugyanolyan, mint az összes többi, csak az első lapjára az van írva: Biblia. S valaki elkezdi olvasni, és komolyan venni, megváltozik az élete. Egész másként kezd gondolkozni, s a többiek csodálkoznak rajta.
Egyszerű beszéd hangzik itt, s idehívnak titeket: gyertek. De aki komolyan veszi azt, ami hangzik, az egyszer csak azt mondja: Isten beleszólt az életembe, és azóta valami új kezdődött el. És egyszerű beszéd az is, amit mi mondunk Istennek imádságban. Itt most ebben a jelenetben is hallottuk, hogy többször is imádkozott az apuka a családban. Egészen természetesen, úgy ahogy a kisfiú a macit dajkálta, meg az anyuka odavitte a fonalat, ugyanúgy hozzátartozik a mindennapjukhoz, hogy imádkoznak együtt. Nem titokban, együtt. Olyan egyszerűen, ahogy egymással beszélgetünk. És mégis csodák történnek az imádság nyomán, mert aki Jézushoz imádkozik, az megtapasztalja, hogy az Erős Istenhez imádkozott, aki válaszol, és aki ma is bármi jót meg tud cselekedni.
Egy gyermek született nekünk, aki azonban Erős Isten. Jézus nagyon egyszerűen szólít meg minket ma is, de aki Őt behívja, beengedi az életébe, s úgy kezd el neki engedelmeskedni, mint akiről tudja, hogy ő az Erős Isten, annak az élete megváltozik.
Mi változik meg? Először is észreveszi: előtte is nyitva van a mennyország kapuja. Belép az üdvösségbe. Jézussal együtt lenni: maga az üdvösség. Az maga a mennyország. Ezt sehogy másként nem lehet elérni, csak aki Jézussal együtt érkezik meg oda. Aztán rádöbben az illető: hiszen neki Isten megbocsátotta a bűneit, Jézus haláláért és szenvedéséért. Aztán megtapasztalja, milyen az, amit az Úr Jézus ígért, hogy az én békességemet adom nektek. Ha körülöttünk a feje tetején áll minden, az ilyen ember szívében akkor is ott marad ez a békesség. Azt mondja: Az én örömömet adom nektek - ami egészen más, mint a pénzen vett öröm, meg átmeneti jókedv. Ez olyan öröm, amit nem lehet elvenni az embertől, ami akkor is megmarad, ha valami miatt olyan szomorú, hogy potyognak a könnyei. A szívében akkor is ott marad ez az öröm. Az ilyen ember csodálkozik azon, hogy Jézus szeretetével tud másokat szeretni. Azokat is, akiket ki nem állhatott addig. Akiket nagyon nehéz szeretni, akik nem szeretik őt, akik mindig csak bosszantják, azokat is szereti.
Valami egész egyszerű dolog történt. Egyszer azt mondta: Úr Jézus, gyere be az életembe, és te legyél ott az Úr! - és valami egészen nagyszerű folytatása van, például tud ilyen szeretettel szeretni. És soha többet nem érzi magát egyedül. Mindig azzal az élő Úrral, Krisztussal van együtt, aki meg is ígérte, hogy velünk lesz minden napon a világ végezetéig.
Ennyire igaz az a prófécia, amit É-zsaiás mondott karácsony előtt 700 évvel, és ennyire igaz ma, karácsony után 2000 évvel is: egy gyermek született nekünk, és hívják Erős Istennek. Erre az Erős Istenre bízhatjuk rá mi is mindnyájan magunkat.

Imádkozzunk!
Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy te hoztad a kulcsot. Köszönjünk, hogy kinyitottad előttünk az Istennel való közösség lehetőségét, a mennyország kapuját, és köszönjük, hogy mi, akik a magunk érdemeiért soha nem juthatnánk be oda, a te érdemedért beléphetünk.
Köszönjük, hogy veled járhatunk már ebben az életben is, és így nem kell félnünk semmitől. Neked gondod van ránk, megvédesz minket. Vezetsz és mutatod a helyes utat. Ó, segíts mindnyájunkat, hogy legyen bátorságunk behívni téged. Akkor is, ha ma is olyan egyszerűen jelentkezel, mint az első karácsonykor. Tudjuk azt, hogy Erős Isten vagy, aki kimondhatatlanul szeretsz bennünket.
Kérünk, szenteld meg az ünnepeinket, és add, hogy megmaradjon a szívünkben az ünnep öröme majd a hétköznapokban is.
Ámen.