KÜLÖNBSÉGET TENNI

2002. január 01, kedd

Lekció: 

Hangfelvétel: 

Alapige

És most Uram, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád vá-lasztott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni. Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy né-pedet?!

Imádkozzunk!
Kegyelmes Istenünk, téged magasztalunk ennek az új évnek első reggelén és megköszönjük, hogy napjainkhoz napokat, éveinkhez éveket adsz. A te hűséged tartott meg minket eddig is, és hisszük, hogy ígéreteid érvényesek erre az esztendőre is.
Azt sem tudjuk, Urunk, hogy hazaérhetünk-e innen minden baj nélkül, nemhogy mit hoz ez az esztendő és megérjük-e a végét. Azt tudjuk, hogy te szeretsz minket örökkévaló szeretettel, hűséges maradsz, és tereád számíthatunk. Erősítsd meg bennünk ezt a bizalmat.
Bocsásd meg, valahányszor nem reád nézünk, hanem magunkra, és nem tőled várunk segítséget, hanem emberi segítségben jobban reménykedünk. Bocsásd meg, hogy keveredik bennünk a hit és a hitetlenség. Szeretnénk megtagadni most minden hitetlenséget, és újra és újra a benned vetett hit oldalára állni. Ezt a hitet és bizalmat erősítsd bennünk most is.
Kérjük tőled máris a te igédet. Hisszük, hogy a te igéd világosság. Annak a fényénél szeretnénk tájékozódni. Így szeretnénk az idén sokkal világosabban látni, hogy mi a jó és mi a rossz — szerinted. Neked akarunk igazat adni mindig, minden helyzetben. Erősíts meg minket ebben.
Tedd igédet most egészen személyessé. Tudod, hogy melyikünknek mire van szükségünk, de a te tanácsodra, biztatásodra, vigasztalásodra mindannyiunknak szükségünk van. Néha meg arra, hogy kemény szóval összetörd kemény szívünket, hogy merjünk végre megalázkodni előtted, és reád bízni magunkat.
Munkálkodj bennünk, kérünk, és ajándékozz meg minket. Legyen ez a csendes óra most a veled való találkozás kiváltképpen való alkalma. Hadd menjünk el innen lelkiekben sokkal gazdagabban, mint ahogy most vagyunk. Jézus érdeméért kérünk.
Ámen.

Ez tehát Salamon kérése: „Adj a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget té-ve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!”
Károli így fordítja ugyanezt: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között…”
Egy új esztendő elején az egyik legfontosabb kérés ez lehet: adja meg Isten nekünk azt a képességet, hogy tudjunk különbséget tenni jó és rossz között, és legyen bátorságunk mindig a jót választani. Annál is inkább, mert ebben az évben több alkalommal is kell majd részt vennünk választáson. Lesz országgyűlési választás, önkormányzati, a közép- és felsőfokú egyházi tisztségekre is ebben az esztendőben fogunk új tisztségviselőket választani. De mindennap kerülünk mindnyájann olyan helyzetbe, hogy dönteni kell.
A hétköznapok egyszerű helyzetei is választásra kényszerítenek bennünket. Hiszen mindnyájan egyidejűleg csak egy helyen tudunk ott lenni. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkor sehol másutt nem tudunk tenni semmit. Egyszerre csak egy lehetőséggel tudunk élni, az összes többiről le kell mondanunk. Kis pénzünket csak egyszer tudjuk elkölteni, és egy bizonyos idő alatt csak egy valamit tudunk csinálni. Nem lehet megismételni az időt, nem lehet visszahozni. Nagy a veszélye annak, hogy ha nem tudunk világos különbséget tenni jó és rossz között: akkor rossz döntéseket hozunk, és könnyen elronthatja valaki az egész életét is. Fontos tehát, hogy ez a képességünk meglegyen: helyesen tudjunk választani, dönteni, lássuk a kü-lönbséget jó és rossz között.
Ez annál nehezebb, mert most olyan korban élünk, ami a nagy összemosásoknak a kora. A ködösítés során pontosan a jó és rossz közötti különbséget igyekeznek eltüntetni emberek. Sőt egyszerűen ünneprontásnak tekintik olykor, ha valaki azt mondja: ez jó, ez meg rossz. Igyekszik a világ mindent viszonylagossá tenni. Meg is van ennek a következménye. Nem vé-letlenül bátorít minket Isten arra, hogy törekedjünk világos különbségtételre.
A hétköznapok egyszerű dolgaiban sem könnyű ez. Mondok két olyan példát, amihez hasonlót sokat átélhetünk: nagy veszekedés hallatszik a gyerekszobából, hajba kaptak az apróságok. Igazságot kell tenni. Ki tud ott maradék nélkül igaz ítéletet hozni? Nem voltunk ott, amikor megtörtént, valószínű, hogy mindenki hibás valamilyen mértékben. Éppen ez a fontos, ezt kellene megállapítani: ki, milyen mértékben? Annak milyen konzekvenciája kell hogy legyen, mert még azt sem lehet mechanikusan, egyszerűen alkalmazni. Mindnyájan másként mondják el azt az eseményt. Vagy azért, mert tudatosan hazudnak, ezt látják a felnőttektől is, vagy azért, mert onnan, ahol ő volt, egyszerűen úgy látszott. Ő azt úgy élte át.
Hol van az igazság? Valamit mondani kell. A végső cél az, hogy egészséges, normális értékrendszer alakuljon ki bennük. Ki tudja ott érvényesíteni az igazságot?
Más. A közelmúltban kapott egy fiatalasszony egy nagyszerű ajánlatot. Az a munkacsoport, amelyikben dolgozik, egy évig a tengerentúlra települhetne, a mostani fizetésének az ötszörösét keresné, és az ott meg is maradna tisztán, mert a teljes ellátásukról gondoskodnak. Óriási. Végre össze lehetne hozni egy kis lakást, hogy ne abban a lyukban húzzák meg magukat, ahol most vannak. Ez az egyik serpenyő. És a másik? Tavaly volt az esküvője, és legfeljebb egyszer lehet hazajönni egy év alatt. Most mi legyen: menjen vagy maradjon?
Ki tud itt választást tenni kapásból jó és rossz között, amikor mind a kettőnek vannak előnyei is, hátrányai is. Óriási szükség van arra, amiért itt Salamon kö-nyörög: Adja a te szolgádnak olyan értelmes szívet, amelyikkel pontosan látja: ez jó, ez rossz, és teljes meggyőződéssel tudja a jót választani, akkor is, ha akármit szól hozzá a környezete. Egyáltalán nem könnyű vállalkozás ez.
Miről van itt szó? A nagy tekintélyű Dávid király után a fia, Salamon kezd uralkodni. Fiatal, alig húsz éves még és teljesen tapasztalatlan. Egy nagy istentisztelettel kezdi az uralkodását. Ezen áldozatot mutat be Istennek, és eközben érti meg Istennek az ajánlatát: kérj, amit akarsz, és megadom neked. Óriási lehetőség. Mit kérjen?
Ha Isten azt kérdezi tőlünk most ennek az évnek az első napján isteni szent komolysággal: kérj valamit, és én megadom néked, vajon mit kérnénk? — A felolvasott igéből megtudunk néhány fontos dolgot Istenről, Salamonról és magunkról is.
1. Mit tudunk meg Istenről? Három dolgot említ az ige.
Először: Isten adni akar valamit Salamonnak. Nem utasításokat ad, nem parancsokat, nem tilalmat — ajándékot. Nem tudom, kiérezzük-e azt a sok melegséget, kedvességet, biztatást, szeretetet ebből a mondatból, ami benne van. Egy megszeppent, tapasztalatlan, a kezdetén csetlő-botló embernek azt mondja: kérj, amit akarsz, én megadom neked.
Akik még nem ismerik Istent, azok gondolják olykor azt, hogy Ő el akar venni tőlünk valamit. Jaj, túl közel ne kerüljünk hozzá, mert megfoszt minket valamitől. Megrövidíti a fiatalságát annak, aki hívővé lesz, vagy elrontja az örö-mét… Tipikus jele, hogy valakinek fogalma sincs arról, ki a mi mennyei Atyánk.
Akik már ismerjük őt, és akiknek már többször feltett hasonló kérdéseket, azok tudjuk, hogy Ő mindig ajándékkal közeledik. Mindig abban akar meggazdagítani, amiben éppen benne vagyunk. Ahhoz akar segítséget adni. Mi pedig tudjuk, hogy az Ő ajándékainak a csúcsa, az összessége, a mi megváltó urunk, Jézus Krisztus. Isten tehát adni akar.
A másik, amit megtudunk: bármit kérhet tőle Salamon. Hogyhogy bármit? Akármit mond, Isten azt tudja teljesíteni? Hogyne tudná! Miért? Mert Isten. Ő mindenható Úr. Ez az Ő neve. Az övé minden, és azt ad, amit akar. Nincs olyan, amit ne tudna megadni. Neki minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen.
Milyen nagy szüksége van uralkodása elején ennek a tapasztalatlan és a reá váró feladatoktól remegő Salamonnak arra, hogy tudatosítsa, ki az ő Istene! Ő a mindenható Úr, bármit kérhet tőle. Ilyen hatalmas és így szereti őt, hogy ajándékot kínál. Így számíthat rá mindig. Elég tudatos-e bennünk ennek az évnek az elején, hogy ilyen a mi Istenünk, és mi így számíthatunk rá ennek az esztendőnek is minden percében?
A harmadik, ami kiderül itt Istenről: rábízza Salamonra mit kér, de kérnie kell azt, amit meg akar kapni. Enélkül is adhatná Isten, mint ahogy sok mindent ad kérés nélkül. Jézus a Hegyi beszédben utal is erre: felhozza az ő napját hitetlenekre és hívőkre, és esővel öntözi meg az igazaknak meg a hamisaknak a földjét egyaránt. Az Ő gondviselő szeretetének sok ajándékát kérés nélkül adja. Az igazán nagy lelki értékeket nem szórja bele Isten a világba, hanem azt annak adja, aki kéri. Aki már tudja, hogy neki pontosan arra van szüksége. Aki tudja, hogy azt ő nem tudja másként megszerezni, csak ha Istentől kapja ajándékba. Aki ismeri Istent úgy, hogy tőle lehet és érdemes kérni, hiszen jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek. A hívő éppen ezzel dicsőíti meg Istent. Ezzel fejezi ki benne való bizalmát, hogy kér tőle. Ő nem olyan atya, hogy ha a gyermeke halat kér, akkor kígyót ad neki, vagy ha tojást kér, akkor egy kődarabot ad — ahogy szintén Jézus mondta a Hegyi beszédben.
Isten tehát adni akar. Bármit lehet tő-le kérni, de ebben az esetben kérnie kell Salamonnak azt, amit szeretne megkapni.
2. Mit tudunk meg Salamonról? Néhány kedves és fontos tulajdonsága derül itt ki. Elhangzik Isten részéről ez a csodálatos mondat: kérj valamit, és én megadom neked. És akkor természetesnek tartanánk, hogy sorjáznak a kérések. Mindnyájan tele vagyunk kívánságokkal. Itt a gazdag Isten, aki szeret engem, aki mindenáron meg akar ajándékozni. Elmondom, mivel ajándékozzon meg.
Salamon azonban nem ezzel kezdi a válaszát. Hanem? „Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogy ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. Én Uram és Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. Ezt a nagy szeretetet megtartottad és királlyá tettél engem is. Én azonban fiatal vagyok és nem értek a kormányzáshoz. A te szolgád a te néped között van, amely olyan sok, hogy számba sem lehet venni.”
Nem felesleges beszéd ez? Kérj valamit. Tessék, jöjjön a kérés. Erre ő elkezdi valahol messze, hogy az én apámat hogy szeretted. Aki egy kicsit jobban ismeri a Szentírást, az tudja, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy Salamon ilyen szemlélettel állt ott Isten előtt. Mert milyen tulajdonságai derülnek ki ebből ennek a fiatal királynak?
Először: hálás. Azt mondja: Istenem, az én apámat is te tetted királlyá, nem ő vállalkozott rá, és szeretted őt. Hosszú ideig uralkodott sok nehézség között. Meg-őrizted az életét sok csatában. Győzelemre segítetted általa az egész népet, és áldássá tetted őt a nép számára. Ezt nem felejtem el, mert engem is te tettél királylyá, nem én jelentkeztem. Meg vagyok rémülve attól, hogy mit kell csinálnom. De te, aki úgy szeretted az apámat, biztosan engem is szeretni fogsz. Előre megköszönöm, hogy szeretni fogsz engem, és képessé fogsz tenni arra, amivel megbíztál. A szívében ott van a hála.
Aztán ott van ez a mély alázat: Istenem, nem értek ahhoz, amivel megbíztál, de mivel te tettél ide engem, nem futamodom meg, hanem várom, hogy kiképezz. Mindent tőled várok. Így én magamban teljesen alkalmatlan vagyok, és mégis bízom abban, hogy fogsz engem használni, mert a te kezedben bármire alkalmassá válhatok.
Benne van ebben az alázatban az is: Uram, Istenem, ennek a népnek te legyél a királya, mert akkor járunk a legjobban. Nem én akarok itt királykodni. Te legyél a király, én pedig téged akarlak képviselni. A te képviselődként akarom elvégezni azt, amit rám bíztál. Egyelőre nem tudom, mi az, nem tudom, hogyan kell elvégezni, de ide engem te helyeztél, akkor tőled várok mindent, ami ehhez szükséges. Ez az őszinte alázat és józanság. Ebből születik meg az a bizalom, amivel aztán azt mondja — és itt már jön a kérés: adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között…
Érdemes megfigyelnünk, hogy mit nem kér Salamon. Nem kér sok pénzt, szép feleséget, azonnali győzelmet minden ellensége felett. Nem kér nagy tekintélyt és dicsőséget. Azt kéri Istentől: tegye alkalmassá arra, amivel megbízta, mert ő azt szeretné elvégezni, amivel Isten megbízta. Nem megszedni akarja ott magát, nem pöffeszkedni akar valamiféle dicsőségben. Ő azt akarja végrehajtani, ami az Istentől kapott feladata. Isten terve valósuljon meg az ő életében. Isten akaratát hadd tudja cselekedni minden tekintetben. Adjon neki olyan képességet Isten, hogy megértse, és végre tudja hajtani Isten gondolatait. Ez a legfontosabb neki. Az összes többi majd utána jön, vagy nem jön, de itt most ez a legfontosabb.
Erre mondja Isten később: mivel nem kértél ezt, azt meg amazt, amit a legtöbben kértek volna, hanem a legfontosabbat kérted, megkapod ezt, és ráadásul megkapod azt is, amit nem kértél.
Ott van-e a szívünkben ez a vágy, hogy ha röviden kellene összefoglalni, mit szeretnék ebben az évben megvalósítani vagy mire vágyom, mit kérek most Istentől, akkor a magunk módján, a magunk fogalmazásában ezt tudnánk-e elmondani? Uram, azt kérem, hogy azzá válhassak, akivé te formálni akarsz. Azokat tudjam boldoggá tenni, akik közé engem letettél. Azokat a feladatokat tudjam jól elvégezni, amivel te bízol meg. Nem akarok válogatni a feladatok között, s nem akarom összetéveszteni azokkal, amiket rám akarnak lőcsölni, hogy tönkretegyenek, és eltérítsenek a neked való engedelmességtől. Szeretnék világos különbséget tenni a szerinted való jó és rossz között, és a jót akarom csinálni. Pontosabban nem is én akarok itt semmit tenni. Te munkálkodj bennem, és te munkálkodj általam. Használj engem arra, amire akarsz.
Készülés közben eszembe jutott egy régi szép lelki ének, amelyiknek két sora így hangzik:
Vezetni úgy tudok,
ha Szentlelked vezet.
Ezt fogalmazza itt meg Salamon másként. Nagy az a nép, nem tudom, hogyan kell kormányozni. Taníts meg engem a te akaratod szerint végezni a tőled kapott feladatot. Ha már vezetnem kell, akkor vezess engem, én megyek utánad, s úgy majd merem mondani a népnek: kövessenek engem.
Ezt nevezi a Szentírás bölcsességnek. A Biblia világos különbséget tesz okosság, tudás és bölcsesség között. Az okosság az az adottság, ami különböző mértékben velünk születik. A tudás az az ismeretanyag, amit tanulás során megszerezhet magának az ember egy életen át. A bölcsesség azonban sem nem velünk született képesség, sem nem szerezhető meg menet közben, hanem Istentől kapható ajándék. Ennek a lényege az, hogy világosan tud különböztetni, tud disztingválni az ember. Ez jó, ez rossz, mégpedig az Isten minősítése szerint. Nem a pillanatnyi közvélekedés szerint. És van bátorsága is mindig az Isten minősítése szerinti jót választani. Az ilyen bölcs ember lát át a látszatokon. Az ilyen embert nem lehet megtéveszteni, mert van lényeglátása. Ő mintegy Isten nézőpontjából látja a valóságot. Ezért tud helyesen dönteni. Ezt a bölcsességet kéri itt Salamon.
Ott van-e a szívünkben ez a vágy: én is szeretnék ilyen bölcsességet kapni? Jakab levelének az elején olvasunk arról, hogyan lehet ezt kapni: „Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1,5)
A Biblia más helyeiről tudjuk, hogy az Istennel való bensőséges, szoros közösségben kaphatja a hívő ezt a bölcsességet. Csak egy jól ismert mondatot idézek: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsolt 32,8) Bölccsé teszlek, mert nem vagy az, és csak Isten tud azzá tenni. Ebben az intim, bensősé-ges kapcsolatban történik, hogy a szemeivel is tanácsolhat. Szemkontaktus van és értem, hogy Ő mit tanácsol a szemeivel is, mert annyira közel vagyunk egymáshoz. Ebben kaphatja az ember a bölcsességet s közben ne feledjük: Jézus adatott nekünk Istentől bölcsességül. (1Kor 1,30)
Ezt kérte Salamon, és meg is kapta. Ennek a fejezetnek az utolsó versében ezt olvassuk, miután Salamon egy kényes, nehéz helyzetben salamoni ítéletet hozott és ezzel a bölcsességgel tett igazságot: „Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot.” (3,28) Isteni bölcsesség — ez valóban az. Isten ajándékozza ezt a benne hívőknek.
Tulajdonképpen az történt itt Salamon életében, amiről később Jézus a Hegyi beszédben ezt mondja: „Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33) Isten országa azt jelenti: Isten királyi uralma. Aki az Isten királya uralma alatt él, vagyis legfőbb vágya, hogy Isten akaratát teljesítse, annak Isten megadja az ehhez szükséges képességet, és még ráadásul sok minden mást.
Mi szeretnénk csak a ráadást kapni, kihagyva a legfontosabbat. Ettől akar most őrizni minket a mi Urunk, és arra bátorít, hogy a legfontosabb valóban az első helyen legyen. Ez legyen nekünk is a legfontosabb így az év elején: adj a te szolgádnak engedelmes, értelmes szívet, hogy tudjon választást tenni jó és rossz között, és így hozhasson azután döntéseket.
3. Itt érkeztünk meg magunkhoz. Vajon ha Isten minket kérdez: mit kérsz, hogy megadjak neked, nem engednénk-e annak a kísértésnek, hogy azonnal sorolnánk a kívánságainkat? Ott van-e bennünk ez a hála: Uram, sok esetben láttam már a te szeretetedet, csodáidat. Ott van-e ez az alázat: én rászorulok arra, hogy nekem bölcsességet adj, mert annyi mindent elrontottam már eddig is az életemben. Nem szeretném a magamét és másokét elrontani. Ott van-e bennünk ez a bizalom: Uram, végül is azt add nekem, amit te akarsz, de legfőképpen ezt szeretném kérni: képes legyek érteni és cselekedni a te akaratodat.
Ez a szó: értelmes szív, vagy engedelmes szív azt jelenti: halló szív. A hallani igének a melléknévi igeneve van itt a héber eredeti szövegben. Salamon azt mondja: adjál nekem halló szívet, amelyikkel te beszélhetsz, amelyikkel szót érthetsz, amelyik érti, hogy mit mondsz, és ezért lesz értelmes szív. Sőt a szív szó helyén is egy olyan kifejezés van, ami az ember egész benső világát jelenti. (A 103. zsoltárban is ez van: Áldjad én lelkem az urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.) Halló bensőt adjál nekem, vagyis az én egész szellemi világom, belső lényem, mint egy nagy radar, rád legyen irányítva és fogjon minden jelzést, ami tőled jön, mert annak megfelelően akarok cselekedni. Ezt add meg nekem, Uram, az összes többit rád bízom, ugyanúgy, mint ezt is, hogy megadod-e. Nekem nem ez vagy az a fontos. Nekem Te vagy a fontos és az, hogy értselek, és neked tudjak engedelmeskedni.
Majd a végén az 512. éneket énekeljük. Annak szinte minden verse ezért esedezik. Az egyik versében van egy ilyen kifejezés: a lelkem megfeszül, s a hallásban segít … Ez hiányzik sok hívőnek az életéből. A lelkünk megfeszülne, hogy halljuk és aztán cselekedjük azt, amit Isten mond. Ott toporzékolunk, mint a kisgyerekek Őelőtte, és soroljuk a kéréseinket vég nélkül, amiket sokszor, ha Ő megad, nem tudunk mit csinálni a reánk bízott kincsekkel, mert nincs vele kapcsolatunk, mert nem neki vagyunk felelősek, mert nem az Ő akarata szerint akarjuk felhasználni. És sokszor csak megárt a jólét is, meg az eredmény, a siker is nagyon sokaknak.
Engedjük, hogy Isten megerősítse bennünk ezt a vágyat most: szeretném hallani, érteni és cselekedni azt, amit te mondasz! Ebben a világban, ahol folyik a kö-dösítés, ahol hovatovább nem lesz erény világos különbséget tenni jó és rossz között. Minél mesteribben mossa össze valaki, annál „menőbb” lesz. Isten azonban nekünk ezt az utat javasolja, mert ez vezet a célhoz. Itt tölthetjük be a tőle kapott küldetésünket, és így lehetünk áldássá mások számára is.
Hallgassuk meg a következő Halleluja éneket, amely erről szól:

Vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet.
Zászlóm fennen csak úgy lobog, ha fúj leheleted.
Majd úgy uralkodik s nyer lelkem égi trónt
Ha neked hódol a porig, ha mindenről lemond.
Vész és vihar között úgy áll végig híven,
Ha kebleden jól kikötött, s mindvégig ott pihen.

Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk, nem akarjuk sorolni kívánságainkat, de szeretnénk szívből, őszintén eléd hozni: adj a te szolgáidnak értelmes szívet, hogy tudjunk ebben az évben is mindig világos különbséget tenni a szerinted való jó és rossz között, és helyesen tudjuk teljesíteni akaratodat.
Tégy minket áldássá mindazok számára, akik között élhetünk, és adj nekünk is növekedést a hitben, a te megismerésedben, az engedelmességen, a szent életben.
Könyörgünk hozzád népünkért. Adj lelki ébredést ennek a népnek. Tarts távol minden háborút, ínséget, elemi csapást országunktól és népünktől.
Könyörgünk egyházunkért. Kérünk, te küldj munkásokat a te aratásodba, és ha kedves az neked, hadd lehessünk ott mi is ezek között.
Könyörgünk szeretteinkért, gyülekezetünkért. Minél többen hadd ismerjenek meg téged, és ne mondják a jót rossznak, és fordítva.
Kérjük a te oltalmadat a magunk számára: legyen a te igéd a mi világosságunk. Hadd kerüljünk egyre közelebb hozzád, és a hétköznapok minden percében is hadd maradjunk a te közeledben. Ne sodorhasson el, ne csalogathasson el, ne riaszthasson el tőled senki és semmi. Sőt, tedd életünket olyan vonzóvá, hogy másokat is hozzád tudjunk vonzani.
Köszönjük, hogy megvannak kéréseink előtted, és amit a te akaratod szerint kértünk, azt megadod nekünk. Segíts ebben a csendben is most őszintén imádkozni.
Ámen.